Mi a futók gyönyöre és hogyan fusd magad eufóriába?

Emlékszem, néhány hónapja futottam csak, és olyan magabiztos voltam, hogy beneveztem egy 5 kilométeres versenytávra. Akkoriban semmi tudatosság nem volt az edzéseimben, csak mentem, amikor jól esett, és próbáltam feszegetni a határaimat.

Ezen a versenyen öntött el először a futók gyönyöre, amit runner’s high-ként is emlegetnek. Már csak az utolsó két kilométer volt hátra, és egyre inkább úgy éreztem magam, mintha valamilyen világversenyen futnék, repültem, mint a madár, a lábaim vittek előre, nem éreztem a fáradtságot sem. Magamhoz képest szuper eredményt produkáltam, és ez volt az az esemény, amely hatására a futás végleg magával ragadott. Azóta tudom, a versenyen való futás olyan élményeket képes adni, amit nem lehet egy-egy magányos edzőfutás alatt megtapasztalni, főleg, ha kezdő az ember.

A futók gyönyöre hogyan írható le?

Az euforikus érzés nem érkezik azonnal, hosszabb ideig kell kocogni, egyenletes, mérsékelt tempóban. A ritmikus mozgás olyan folyamatokat indíthat be, amelyek hatására hormonok szabadulnak fel az agyban és a testben, mi pedig örömmámorban kezdünk úszni.

Engem ilyenkor békesség száll meg és megtáltosodom, azokban a pillanatokban képes lennék kifutni a világból. Rettenthetetlennek és erősnek érzem magam, bármilyen távot le tudnék gyűrni. Mások úgy élik meg, mintha szuperkönnyűvé, szinte lebegővé válna a testük, vagy mintha valósággal kilépnének a testükből. Ilyenkor hirtelen eltűnik a fáradtság is. Fantasztikus! Az anyatermészet így gondoskodott arról, hogy őseink életben tudjanak maradni, amikor még az életükért kellett szaladniuk.

Mi a futók gyönyöre?

Két vegyület felelős azért, hogy jól érezzük magunkat hosszútávfutás közben: az endorfin és az endokannaboidok. Utóbbiak olyan hatást váltanak ki a szervezetből, mint a kannabisz.

Az endorfinról, amelyet boldogsághormonként is ismerünk, megállapították, hogy ilyen rövid idő alatt nem tud a véráramból eljutni az agyba, de az izmokhoz igen. Vagyis azt segíti, hogy könnyebben küzdjünk meg a kimerültséggel, és kevésbé érezzük az izomfáradtságot.

Az endokannaboidok szerepére csak az elmúlt időszakban derült fény. A hosszabb ideig végzett, folyamatos fizikai aktivitás hatására az endokannaboid rendszer aktivizálódik, és a marihuána hatásával rokon vegyületeket állít elő. Úgy tartják, hogy valójában ez a vegyület felelős azért, hogy euforikus állapotba kerülünk, és mentálisan jobban bírjuk a fizikai megterhelést. Az endokannabinoidok ráadásul szoros összeköttetésben vannak az agy jutalmazó rendszerével is, így máris érthető, miért olyan könnyű rákattanni.

Hogyan lehet megtapasztalni a futók eufóriáját?

Nincsen rá recept, hogy mikor érkezik a flow. Az egyik futónál harminc perc folyamatos mozgás elegendő hozzá, a másiknál csak órák múlva érkezik a módosult tudatállapot, sőt, lehet, hogy nem is jön, vagy nem mindig.

Ha már futsz, akkor megtetted az első lépést. Érdemes szépen lassan növelni a távot, és megfigyelni, hogyan érzed magad közben. Ha másokkal futsz együtt, jobban tudjátok húzni egymást, és kevésbé érzed a fáradtságot. Így máris nagyobb az esélye, hogy elérsz arra a pontra, amikortól boldogságot okoz minden lépés.

A közösségi futások, versenyek megint csak szárnyakat adnak, a versenyhangulat annyira magával ragadó, hogy könnyedén gyönyörbe futhatod magad. Többen mondják, hogy a szabadban futás monotóniája nagyobb valószínűséggel aktivizálja az eufóriáért felelős hormonokat, mint a futópad. Ha pedig van egy ütős zenelistád, az szintén sokat segíthet, amikor érkezik a holtpont.

Bárhogy is legyen, akár gyönyörben lebegsz a futás alatt, akár nem, máris nagyon sokat tettél az egészségedért, önmagadért.