Járj úgy, mint a skandinávok! – Minden, amit tudnod kell a nordic walkingról

Füzér Mária nyolc éve kezdett nordic walkingozni. Akkoriban komoly ízületi gondjai voltak, egyre jobban fájtak a lábai. A lányáéktól kapták férjével közösen ajándékba a speciális botokat, és egy rövid tanfolyamon a helyes használatot is elsajátították. Eleinte csak alkalomszerűen mentek sétálni. A lába viszont egyre jobban fájt és mindenkitől azt hallotta, hogy erre is jót tesz ez a speciális gyaloglási forma. Elkezdett egyre többet és többet gyalogolni, manapság már napi egy órát sétál. „Teljesen más mozgásom, a testtartásom, amikor sétálok. Néhány napja itt sétáltam a Havihegyen és az egyik ismerősöm megdicsért, hogy milyen szépen tartom magam.

Abban a pillanatban ugyanis, ahogy megfogom a botot, egyszerűen beállok arra a testtartásra, ami jót tesz nekem. Érzem, hogy az egész testemet megmozgatja, és sokkal jobban érzem magam tőle.

Nemcsak a napi egészségügyi sétámhoz használom a botokat. Két éve Párizsban tettek jó szolgálatot a botok: közel 15 kilométert gyalogoltam. Áprilisban Londonban jártunk, ott is sok kilométert tettem a lábamba. Ha bot nélkül megyek, mindig megfájdul a térdem és a vádlim. 74 éves vagyok. Biztos vagyok benne, hogyha nem kezdtem volna el nordic walking-ozni, ma már a négy fal között lennék, szinte nem is tudnék járni. Számomra a napi egy óra penzum akkor is megvan, ha esik, ha fúj.”

Füzér Mária – Fotó: Gáll Orsolya

Azt, hogy a nordic walking jótékony hatással van a szervezetre, a szakember is megerősíti. Szuhán-Glasz Beáta edző, nordic walking instruktor azt mondja, sokan már orvosi javaslatra érkeznek hozzá.

Szív- és érrendszeri betegségek, sportsérülések után, mozgásszervi problémák esetén is ajánlott ez a mozgásforma:

„Azért nagyon jó, mert kíméli az ízületeket, teljesen az adott személy adottságaira szabhatjuk a terhelést. Az alapoknál kezdünk, aztán szép fokozatosan növelhetjük a terhelést. A futás jobban terheli a gerincet, hiszen ott egyszerre csak az egyik láb van a talajon, itt viszont mindkét láb egyszerre lent van, emellett a botokkal való mozgás leveszi a terhelést az alsó végtagokról, azáltal, hogy a felső végtagokat is bevonja a mozgásba. Ha teljesen elsajátítjuk a technikát, akkor a törzs és a csípő is bekapcsolódik a mozgásba, az izomrendszer 90 százaléka aktív. Mivel szabadban végezzük, jótékony hatással van az idegrendszerre, csökkenti a stresszt. De ha valaki fogyni szeretne, ez a mozgásforma akkor is jó választás: a túlsúly megterheli az ízületeket, a bottal és a megfelelő technikával végzett szép lassú séta a megfelelő mozgás” – mondja Beáta.

Az instruktor azt javasolja, hogy ha valaki belevágna ebbe a sportba, akkor feltétlenül forduljon szakértőhöz, mert bár egyszerű, de speciális mozgásról van szó, amit meg kell tanulni.

Számos olyan rávezető gyakorlat van, ami segít ráhangolódni a technikára. „Nálam például úgy néz ki egy edzés, hogy játékos gyakorlatokkal előkészítjük a testet erre a mozgásra. Először bot nélkül sétálunk, a talpon való átgördülést gyakoroljuk, hogy a mozgás olyan legyen, ami a legjobb a lábfejnek is. A botokat már a kezünkben tartjuk, de még nem dolgozunk vele. Aztán elemenként megtanuljuk a technikát, ez azért fontos, mert a tökéletes technika biztosítja, hogy mind élettanilag, mint a szabadidő eltöltése szempontjából tökéletes legyen az élmény. Sokan érkeznek azzal, hogy már nagyon régen nem edzettek, amit az izomrendszerük is megsínylett, beszűkültek az ízületi határok, esetleg nem tudják a karjukat, vállukat hátrafelé mozdítani. Ez a mozgás segít kilazítani az ízületeket, erősíteni az izmokat” – mondja a szakember.

Füzér Mária – Fotó: Gáll Orsolya

Hogy mennyi idő alatt lehet elsajátítani a technikát, az mindig az adott egyéntől függ. Ha valaki nagyon ügyes, akár három-négy alkalom elég lehet, ha kevésbé, akkor 6-7 alkalomra is szükség lehet. Szuhán-Glasz Beátánál ezt követően is ott szoktak maradni a vállalkozó szelleműek. „Nemcsak tanítok, hanem edzést is tartok, ahol a bemelegítést és a technika elsajátítását követően gyakorolunk, erősítünk, nyújtunk, a végén pedig van egy levezetés. Lényegében olyan, mint egy aerobic óra – edzővel, csapatban, nagyon szeretik. Emellett tavaly ősszel  elkezdtem bevezetni a túrákat is. Kijártunk a Tüskés-rétre, ahol a füves részen edzettünk. Sokkal jobb, ha nem betonon vagy rekortán pályán edzünk, hanem egy kicsit egyenetlen pályán” – mondja Beáta.

Fontos, hogy a nordic walking botról is ejtsünk néhány szót, hiszen a megfelelő technika mellett nélkülözhetetlen eszköze ennek a sportnak. Nem túrabot, bár sokan összetévesztik vele vagy egyszerűen nem ismerik a különbségeket: 

„A túrabot szerepe a terepen a támaszkodás, tolás, megtartás emelkedőn, lejtőn. A nordic walking bot nem erre való, és nem is az a technikája, hogy magunk elé tegyük. A helyes tartás, hogy ha haránt terpeszben állunk, a bot hegye a ferdén hátrafelé néz a két lábfej között, a karunk elöl nyújtva.

Általában jobb hosszabb botot választani, nem ajánlom az összecsukhatót, mert az összecsúszhat. A legjobb, ha 100 százalék karbontartalmú, az nagyon könnyű és strapabíró, jól csillapítja a rezgést. Ha valaki nem biztos benne, hogy melyiket válassza, érdemes szakemberhez fordulni.”

Szuhán-Glasz Beáta azt is elárulja, hogy ez a sportág fejlődése eltér az újonnan megjelenő sportokétól. Az élsportból került át a szabadidő sportba, hiszen a sífutás ihlette. Az északi országokban is van néhány hónap, amikor nem tudnak síelni, erre találták ki a nordic walkingot. Ezzel az edzésmódszerrel akkor is gyakorolhatnak, amikor nincs hó, és nem lehet síléccel edzeni. Amikor kiderült, hogy jó az élettani hatása, a hétköznapi emberek is elkezdtek sétálni, edzeni, így alakult ki ez a sokak által űzött szabadidősport. Magyarországon is egyre jobban terjed, megdőlni látszik a tévhit, hogy  az idősebb korosztály sportága. 

A nordic walking története – A sportág Finnországból indulva Észak-Európában már az 1930-as években elterjedt a sífutók körében, mint a leghatékonyabb nyári erőnléti edzést biztosító mozgásforma. Eredeti neve sauvakävely (ejtsd: „szauvakevëlü”), amely egy finn szó, jelentése „botos gyaloglás”. A sportág elődjét a mai formájában a 80-as évek közepén Tom Rulinka amerikai sportszakember dolgozta ki, akkoriban csak az USÁ-ban űzték. Ma már több kontinensen kedvelik egyszerűsége és hatékonysága miatt. A nordic walking botot Marko Kantaneva finn sportoktató és egy sífutó botokat gyártó cég közösen fejlesztette ki. Arra is felkérték a szakembert, hogy ne csak a sporteszköz fejlesztésében, hanem az új sport terjesztésében is működjön közre.