Értékelhet a főnök akkor is, ha nem veszed észre: ez a munkahelyi elismerés 5 nyelve

Soha nem értettem, hogy egy tanár miért hiszi azt, hogy egy rossz jeggyel több tanulásra fog minket biztatni, ahogy később a munkaerőpiacon sem értettem, miért hiszik, hogy ha folyamatosan leértékelik a munkánkat, azzal minőségibb teljesítményre sarkallnak. Az ilyen viselkedés következménye részemről mindig inkább az volt, hogy a valós, építő kritikát sem tudtam már komolyan venni, teljesen hiteltelenné váltak a felém intézett szavak.

Mára már rájöttem, hogy engem elsősorban biztatni kell. Nem indokolatlanul, nem túlzóan, nem a fejemet kell simogatni, viszont, ha valamit jól csinálok, és ezt elismerik, akkor nemcsak tartani, de akár emelni is akarom a szintet, és a tanító célzatú kritika is nyitott fülekre talál nálam. A bizalmatlanság, az erőfitogtatás, az állandó ellenőrzés viszont blokkolóan hat rám, akárcsak a konstans negatív hangvételű kritizálás. Talán ezért nem szeretem a társasjátékok jó részét sem, mert ha egyvalaki túl komolyan veszi, vagy állandóan a mellettem duruzsolnak a csapattársak, hogy „nem szabad elszúrni”, nem fogom élvezni a rám bízott feladatot, másrészt az agyam megszűnik létezni, és egész biztos, hogy elszúrom.

Olyan helyzetekben tudok jól teljesíteni, ahol bizalmat szavaznak, és valamennyi szabad teret adnak – de akkor egyből szárnyalok, pillanatok alatt. Így elmondhatom, hogy az én elismérésnyelveim: az elismerő szó, a bizalom, és talán még a segítő kéz. Jó tudni, kollégáink, esetleges beosztottaink milyen igénnyel vannak jelen a munkahelyen – és ehhez ismernünk kell a munkahelyi elismerés öt nyelvét.

1. Elismerő szó

Nem kell mindennap megdicsérni valakit azért, mert létezik és bemegy dolgozni, azonban, ha nem célt tévesztett a dicséret, akkor ezek a szavak elismerést közvetítenek a másik ember felé, akit ezáltal megerősítünk valamilyen jellemvonásban. Amikor az egyik munkatársunk az általunk elvárt módon teljesíti a feladatát, és ez ezért dicséretben részesítjük, akkor valószínű, hogy az illető máskor is hasonló színvonalon teljesíti a feladatát. Ez az elismerés vonatkozhat a teljesítményre, és a jellemre egyaránt. Viszont mielőtt a nagyközönség előtt megdicsérnénk bárkit, fontos végiggondolnunk, hogy az illető vajon szereti a szereplést vagy sem? Ha nem, akkor valószínűleg jobb négyszemközt beszélni vele, hogy a kívánt hatást érjük el.

2. Minőségi idő

A munkatársak minőségi idő iránti igényét egyes vezetők összetévesztik a „főnökkel való barátkozás” vágyával, azt gyanítva, hogy a munkatársuk előnyökhöz akar jutni ezáltal. Azonban az esetek többségében erről szó sincs. A minőségi idő lényege nem a fizikai közelség, hanem a személyes figyelem. Ilyen lehet például egy minőségi beszélgetés, ami azt jelenti, hogy olyan biztonságos környezetet teremtünk, amelyben a másik fél nyugodtan beszélhet tapasztalatairól, eredményeiről, kételyekről vagy épp valamilyen új ötletéről. Ehhez egy olyan időpontot szükséges leszervezni, amikor minden figyelmet a másik félnek tudunk szentelni, és beszélgetni tudunk olyan dolgokról is, amelyekre nem jut idő a mindennapi hajtás mellett. Ha valaki rendszeresen betér hozzánk, hogy meséljen vagy érdeklődjön felőlünk, akkor elképzelhető, hogy számára a minőségi idő az egyik elismerésnyelv.

3. Segítő kéz

Nem kell mást tennünk olykor, mint levenni egy kis terhet a másik válláról – tudni fogja így, hogy értékeljük azt a sok mindent, amit ő csinál. Azonban ennek is megvannak a maga szabályai. Elsősorban győződjünk meg arról, hogy a saját feladatainkkal jól haladunk, továbbá arról, hogy a másik fél valóban igényli a segítségünket. Ha tényleg segíteni akarjuk a munkáját, akkor kérdezzük meg, hogy mi az ő elképzelése az adott feladatot illetően, és kövessük a másik fél munkamódszerét. Végül pedig, amit elkezdtünk, azt fejezzük is be, vagy az elején tisztázzuk, hogy mennyi időt tudunk rászánni, mielőtt egy új feladatba kell kezdenünk.

4. Figyelmes ajándék

Mivel megfelelő ajándékot nehéz találni, ezért a legtöbb ember kerüli ezt a formát, azonban nagyon sokan ezt a megbecsülés hiányaként értelmezik. Ahogy már a szeretetnyelveknél is olvashatjuk, egy rosszul megválasztott ajándékra öngólként is tekinthetünk. Nem pusztán maga az ajándékozás ténye a fontos, hanem ennek személyessége is: akkor igazán hatékony, ha az ajándék kifejezi, hogy az ajándékozó időt, energiát, figyelmet fordított rá. A sebtében, szokásoktól vezérelve vett ajándékok pont az ellenkező hatást érhetik el.

5. Elismerő érintés

A szeretetnyelvnek ezt a formáját nagyon nehéz átfordítani a munkahelyi környezetre, hisz számos vita van arról, hogy mi az, ami már illetlenség egy ilyen kapcsolatban. Minél több munkahelyi zaklatásról hallunk, és minél több figyelmet kapnak ezek, annál nagyobb óvatossággal élnek az emberek. Melyek azok a helyzetek, amikor az érintés a munkahelyen is elfogadható? Ide tartozhat a kézfogás, elismerően vállba veregetni valakit, egymás tenyerébe csapni, vagy egy magánéleti válság utána adni egy baráti ölelést. Azonban a szerzők is elismerték, hogy munkahelyi összefüggésben, az elismerő érintés nem szerepel elsődleges elismerésnyelvként, sokkal kevésbé fontos a munkahelyi kapcsolatokban, mint a párkapcsolatokban.

Sokan még mindig úgy gondolják, hogy az érzelem zavarja a hatékonyságot, és nincs szerepe a munkavégzés minőségében. Azonban egyre inkább teret kap az az álláspont is, hogy

a fejlettebb érzelmi képességek, jobb munkahelyi teljesítménnyel, és hatékonyabb vezetési stílussal, munkamorállal járnak együtt. 

A szeretetnyelvhez hasonlóan, az elismerésnyelv is az a mód, amely által két ember kifejezheti egymás iránti elismerését. Nem lehet azonban mindenkire ráerőltetni ugyanazt a nyelvet, hanem mindenki esetében meg kell találni, a számára megfelelőt. Chapman az idegen nyelvekhez hasonlítja ezt: ha két olyan ember találkozik, akik különböző nyelvet beszélnek, akkor csak nehezen, vagy egyáltalán nem fogják megérteni egymást. Ennek megoldása, ha megtanuljuk egymás nyelvét, és azt folyamatosan gyakoroljuk.