Dalba borult május: egész hónapban vár a Fülemülék éjszakája

Nevét egy mitológiai személyről kapta (Philoméla), de a népnyelvben csak csalogányként emlegetik. 1995-ben az Év Madarának választották, operákat és művészeti alkotásokat ihletett meg, és számos különleges esemény kapcsolódik énekéhez. Mind közül az egyik legkülönlegesebb

az az 1924-es szabadtéri koncert, ahol Beatrice Harrison csellóművész duettet játszott a saját kertjében éneklő fülemülékkel.

Az erdők pompázatos énekművésze, a gyermekkönyvek és mesés alkotások népszerű tollas karaktere ő, és énekét most az ország számos pontján meghallgathatjuk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szervezésében. Ennek kapcsán kértük meg Wágner Lászlót, az MME Baranya megyei csoportjának elnökét, hogy kalauzoljon el bennünket a csalogányok sokszínű világába.

László négy és fél évtizeddel ezelőtt, 1978-ban lépett be az Egyesületbe, és 1982-től aktívan is részt vesz a helyi csoport munkájában. Emellett a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság Drávai Tájegységének természetvédelmi őreként is dolgozik, kapcsolata a madarakkal egészen gyermekkoráig nyúlik vissza: „Télen rendszeresen etettük a madarakat. Apám megtiltotta, hogy az istállóban fészkelő fecskéket, a kertünkben lakóhelyre lelt cinegéket, tengeliceket bántsuk. Fertődre jártam középiskolába, és barátaimmal szabadidőnkben jártuk az erdőket, mezőket, mocsarakat. Nem állítom, hogy minden madárfészket ismertünk, de nagyon sokat. A Lés tele volt csókafészkekkel, telelő és fészkelő erdei fülesbaglyokkal, egyszer még egy földön fészkelő erdei fülest is találtunk. Az első madármentésem is ehhez az időszakhoz köthető, az osztálytársaim kifosztottak egy macskabagolyfészket, és a három fiókát a kollégiumudvarban rejtették el. Éjszaka kilógtunk a koleszból, elloptuk a bagolyfiókákat és visszavittük őket az erdőbe” – avat be minket a természet őre elhivatottságának születésébe.

Sokszor nem szándékosan, de sajnos a felnőttek is képesek egy-egy rossz döntéssel, meggondolatlan vállalkozással egész élőhelyeket megsemmisíteni: a bokrosok kivágásával madárfajok tucatjainak menedéke és fészkelésre alkalmas helye szűnik meg. A MME ezen a különleges énekű madáron keresztül szeretné felhívni az emberek figyelmét a természet eme sérülékenységére, védhetőségére, ugyanis a fülemülének is cserjés, fás, gyepszinttel rendelkező területre van szüksége, amiből egyre kevesebb adatik meg.

„Ha szeretnénk neki élőhelyet teremteni, hagyjuk meg a bokor alatt a tavalyi lehullott lombot.

A mai, agyongondozott díszkertekben egyre kevesebb ilyet talál. Kis túlzással azt mondhatnám: a lusta ember – aki nem gereblyézi ki a bokor alját – a fülemüle legjobb barátja” – mondja nevetve Wágner László.

Érdemes így gondolkodni, hiszen a madarak életünk számos pontján segítik boldogulásunkat. Az egyik ilyen nélkülözhetetlen szolgáltatásuk a kártevők elfogyasztása, amiben főszereplőnk, a fülemüle is nagy szerepet vállal. Általában az avarba rakott fészke 40 méteres körzetéből gyűjtögeti össze mindig éhes fiókáinak a pókokból, hernyókból, rovarokból álló napi menüt, de olyan esetet is megfigyeltek már, amikor az autók szélvédőjéről lecsapódó rovarokat szedegette össze. Egy biztos:

aktívan hozzájárul a kártékony rovarok tizedeléséhez.

Mint oly sok társa, a fülemüle is kiváló magterjesztő, főleg a bodza bogyóit kedveli: ezek ahogy jöttek, úgy távoznak belőle, vagyis messzebb viszi őket, és ennek hála, ez az igen értékes növényünk mindig kellő mennyiségű utánpótlással rendelkezik. Kedves kis csalogányunk életközösségekben és táplálékláncokban betöltött szerepe is pótolhatatlan és nélkülözhetetlen, ezért genetikai állományának megőrzése kiemelkedően fontos feladatunk, mind a biológiai sokféleség, mind a természet egyensúlyi állapotának megőrzése szempontjából. 

De ahhoz, hogy meg tudjuk védeni, vagy csak megfelelő nyugalomban tudjuk részesíteni, valamennyire ismernünk is kell. Ehhez pedig a Fülemülék éjszakájának programjai kitűnő lehetőségeket kínálnak: a kedves olvasók közül meg tudná valaki mondani, hogy napnyugta után milyen sorrendben hallgatnak el a madarak? Melyik énekel a legtovább mielőtt nyugovóra tér? Miért pont ezek a madarak, élőlények élnek egymás közelében? Érdemes elmenni, hogy válaszokat kapjunk, izgalmas program a gyerekek számára is.

Például Pécsen a Lőtéri domboknál rendezik meg évek óta a Fülemülék éjszakáját. „A panelházak szomszédságában énekelnek, különleges élmény, amikor a fülemülével együtt a füleskuvik füttyögését is hallgatjuk. Egyik évben a nyárfa tetején fészkelő erdei fülesbaglyok életébe is bepillanthattunk egy spektiv segítségével, önkénteseink pedig gyakran hoznak magukkal olyan detektorokat, amelyekkel a körülöttünk repkedő denevérek ultrahangját hallható hangokká alakítják” – nyújt betekintést ebbe a különleges programba Wágner László.

Az Egyesület tájékoztatása szerint

a programok könnyen megközelíthető települési helyszíneken kerülnek megrendezésre, ahol 15-20 fős csoportokban kísérik a madarász vezetők az érdeklődőket.

Ott, ahol madárgyűrűzés is zajlik, óránkénti hálóellenőrzések is színesítik a programot, majd a madarak jelölésére és kézben fotózására is lehetőség nyílik.

Igaz, hogy a programok fő attrakcióját a fülemülék jelentik, a májusi estéken azonban több más madárfajjal is találkozhatunk: rigók, vörösbegyek, poszáták is énekelnek, ráadásul ebben az időszakban már sok madárnak fiókás fészekaljai is vannak, ezért a korábban érkezőkkel általában az etető szülőket is meg lehet figyelni. Amint az esti szürkülettel a többi madár elhallgat, rázendítenek a fülemülék. Érdekesség, hogy

a dalolási láz közepette a hímek se nem látnak, se nem hallanak, ezért akár két-három méterről is hallgathatjuk őket.

A fülemüle augusztus végén, szeptember közepén végleg elköltözik tőlünk: Afrika trópusi területein tölti a telet.

Nagy utakat tesz meg életében és egyébként elég sokáig él, amit a gyűrűzés révén követhetünk nyomon: „A leghosszabb idő, ami egy fülemüle gyűrűzése és visszafogása között eltelt, 10 év 11 hónap volt, vagyis ő legidősebb példány, akit ismerünk. Hazánkban pedig 8 évvel később került kézre a legidősebb fülemüle” – meséli László. A világban zajló környezeti változások hatására a vándorló madarak élete is egyre nehezebb: az átlagostól eltérő hőmérsékletek, időjárási viszonyok számos veszélynek teszik ki őket – és sokan feladják a harcot. Ráadásul idehaza hiába védett madarunk: vándorlási útjának déli országaiban a mai napig vadásszák, tizedelve ezzel az állományt.

Ezért érdemes a magunk módján és lehetőségei között tenni a fülemüle boldogulásáért: kerüljük a vegyszerhasználatot, hagyjuk természetes folyamatai közt élni az avart, ne metsszük túl és főleg ne gereblyézzük ki a bokrosainkat! Májusban szánjunk egy estét rájuk, keressük fel a legközelebbi programot, és ismerjük meg ezt a rejtőzködő tollazatú, de annál elbűvölőbb szólistát! Nem véletlenül ihletett meg annyi költőt.