A kutyasétáltatás veszélyei – mire figyeljünk idősebb korunkban?

Megdöbbentő cikk látott napvilágot július elején a világ legnagyobb nyugdíjasszervezetének, az amerikai AARP-nek a honlapján. Kiderült, hogy csak az Egyesült Államokban 2001 és 2020 között 422 659 felnőtt kért kezelést a sürgősségi osztályokon, a pórázon tartott kutyák sétáltatása közben szerzett sérülései miatt. A páciensek java része középkorú volt, de az idősebbek (65 év felettiek) sérülései sokkal súlyosabbak voltak. Az osztályokon jelentkezők problémái rendkívül változatos okrendszerre mentek vissza, a gazdi elesésétől kezdve, a kutyák közötti konfliktusok rendezése közben szerzett sérülésekig. 

Ezt elkerülendő talán a legfontosabb az, hogy ha idősebb korban kutyát választunk, olyan négylábú társat szerezzünk be, amelyiknek a mozgásigényéhet alkalmazkodni tudunk. Amennyiben kutyánk már régebben együtt él velünk, és „lassabban idősödik” nálunk, mivel mondjuk egy pár műtét miatt megváltozott a mozgásképességünk, nem szabad szégyellni azt, hogy segítséget kérünk a család valamelyik tagjától vagy egy kutyaszerető ápolótól, hiszen házi kedvencünknek a mindennapi egészséges életritmusába tartozik az a séta, amit évek óta megszokott, így mindenképpen le kell vinni sétálni.

Emellett fontos, hogy ne a kutyasétáltatás legyen az egyetlen mozgásformánknak idősebb korban, amit végzünk! Csontjainkat és izmainkat folyamatosan karban kell tartani, különféle szenior tornatanfolyamokkal. Ezek formája rendkívül változatos lehet a szenior örömtánctól a jógáig.

Szintén nagyon fontos megfelelő napszakot választani a sétához. Sokan a nagy melegtől tartva inkább estefelé sétáltatnak, vagy éppen korahajnalban, mert akkor még sokan alszanak, alig járnak az utcán. Ez elvileg jó ötlet, gyakorlatilag viszont könnyebben egyedül maradhatunk a bajban, illetve sötétben nagyobb az esélye, hogy elesünk. Természetesen semmiképpen sem az a megoldás, hogy ezért délre tegyük a sétát, sokkal inkább az, hogy tervezzük meg az utunkat, s csak arra menjünk, ahol az útfelület jól látható. Nem szégyen beiktatni egy-egy kutyasétáltatót sem, ahol a kedvenceink kiszaladgálhatják magukat. (Megjegyzendő, hogy az USÁ-ban már bérelhető udvarokat is kínálnak azoknak a gazdiknak, akik szeretnék, hogy saját, nagyobb megerőltető mozgás nélkül a kedvenceik kimozoghassák magukat).

Természetesen fontos a kellőképpen hosszúra is állítható póráz beszerzése – sok sérülés abból fakad, hogy a gazdit a kutyus a szokottnál erősebben rántja meg. Ezt a rántást a kutya testére elhelyezett, különféle hámokkal is ellensúlyozhatjuk, amely a nyakat szorító öv helyett a pórázt finomabban rántja meg (ebben kutyakiképző szakemberek szívesen segítenek nekünk).

Sajnos arról is kell beszélnünk, hogy néhány gazdi a sétáltatás közben sem hagyja ki, hogy okostelefonjára vagy okosórájára tekintgessen, és természetesnek tartja, hogy ha hívják, akkor hosszan beszél. Ez nemcsak a kutyusnak rossz, aki igényelné a külső térben is a gazdival való együttlétet, hanem nekünk is, hiszen rengeteg sérülés abból fakad, hogy telefonálás közben nem figyelünk a lábunk elé.

Utoljára hagytam, de a többivel megegyezően fontos az, hogy kerülni kell azokat az időszakokat és területeket, ahol kutyánk konfliktusba kerülhet más állatokkal. Mivel idősebb korunkban az izomerőnk lassan csökken, nem biztos, hogy el tudjuk őt húzni egy kutyabirkózásból, így nekünk és neki is komolyabb sérülései lehetnek.

A kutyasétáltatással idősebb korban nincsen semmi baj: minket és házikedvencünket is jó állapotban tud tartani a rendszeres mozgás. Mégis, fontos az is, hogy néhány szabály betartására ügyeljünk, hogy az élmény valóban élmény maradhasson, és ne váljon rossz emlékké vagy rémálommá.