Aktív

A kincset érő nyelvtudás – Minden nyelven egy kicsit más lesz a személyiségünk

 „Ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz”, tartja a mondás. A mai világban különösen igaz, hogy nyelvek nélkül nehezebb boldogulni, hiszen minden nyelv egy belépőt ad a világ egy bizonyos szegletébe. Ha egy idegen nyelvet elsajátítunk, az a kulturális ablakunkat tágabbra nyitja, és formálja a személyiségünket is.

 

Még mindig tisztán emlékszem az első általános iskolai angolóráimra. Furcsa és érdekes volt, ahogy a tanító nénim egy olyan nyelven beszélt hozzánk, amit ugyan nem értettem, de a vágy ott volt bennem, hogy képes legyek megfejteni a számomra addig ismeretlen kódrendszert. Vannak emberek, akik jó nyelvérzékkel rendelkeznek, és vannak, akiknek ez sokkal nehezebben megy. Egy dolog viszont biztos: a nyelvtanulás remek agytorna, és a mai világban egyszerűen muszáj legalább egy másik nyelv elsajátítása a könnyebb boldogulás érdekében.

Érettségiig ötös voltam angolból, mindig sokat dicsértek a tanáraim. Tíz évvel ezelőtt azzal a naiv kis tudattal, hogy én tudok angolul, elköltöztem Amerikába. Gyorsan rádöbbentem, hogy csak mert valaki jó tanuló egy idegen nyelvből a saját országában, a tudását nem feltétlenül képes használni a gyakorlatban. Egyik napról a másikra belepottyantam a mélyvízbe egy Washington D.C. melletti városkában, ahol egy család au pair-je voltam. Közel s távol nem beszélt senki más magyarul, így kénytelen voltam megpróbálni megérteni, amit mondanak nekem és persze részt venni a beszélgetésekben.

Az első héten nagyon megviselt a felismerés, hogy alig tudok megnyilvánulni angolul, rengeteg nyelvtani hibát ejtettem, és olyan szavak nem jutottak eszembe, amelyeket már hatéves korom óta tudtam. Szerencsére az engem fogadó szülők nagyon türelmes emberek voltak, és igyekeztek lassan beszélni hozzám, egyszerű mondatszerkezeteket használva, amiért mindig hálás leszek.

Tanulói vízumom volt, így szombatonként egy nemzetközi nyelviskolába jártam, ami sokat segített az angoltudásom fejlődésében, és ahogy teltek a hetek, egyre több barátra tettem szert. Napról napra bátrabb lettem, a szókincsem rohamosan nőtt, és egyre bonyolultabb nyelvtant használtam. Három hónapon belül eljutottam arra a szintre, amikor már magabiztosan tudtam használni a nyelvtudásomat bankban, postán, bevásárlóközpontokban vagy egy bárban.

Minél több ideje éltem az Egyesült Államokban és beszéltem az ottani nyelvet, annál több érdekességre lettem figyelmes. Zenehallgatás közben életemben először megértettem olyan dalszövegeket, amelyeket gyermekkoromtól kezdve dúdolgattam, de fogalmam sem volt róla, miről szólnak. Egyre többször néztem filmet magyar felirat nélkül, és elkezdtem gondolkodni, sőt, álmodni angolul! Néha azon kaptam magam, hogy agyalok valamin, és az egész angolul zajlik le a fejemben. Felbecsülhetetlen élettapasztalatra tettem szert az ott töltött időm alatt, és olyan tudásra, amire egy magyar iskolában képtelen lettem volna.

Ez a jelenség igaz a világon használt összes nyelvre. Mindegy, hogy németül, spanyolul, esetleg kínaiul beszélünk, az agyunk egy idő után elkezd adaptálódni. Egy másik nyelv elsajátításával nemcsak magát a nyelvet birtokoljuk, hanem az arra jellemző gondolkodásmódot is.

Minden nyelven egy kicsit más lesz a személyiségünk.

Például spanyolt vagy olaszt beszélve nem tudunk nem temperamentumosak lenni, hiszen ezeket a nyelveket ez a stílus jellemzi. Angolul megszólalva sokkal nagyobb átéléssel, kicsit affektálva fejezzük ki magunkat. Oroszt használva komolyabbnak, szinte morcosnak hangzunk, japánul pedig a hangmagasság hangsúlyozása miatt mintha valami vidám mangatörténet szereplői lennénk.

Szerintem ez egy csodálatos dolog. Lehet, hogy nemcsak a könnyebb boldogulás érdekében tanulunk nyelveket, hanem mert élvezzük azt, hogy más nyelven kicsit mások vagyunk. Ezáltal saját magunknak is érdekesebbek, izgalmasabbak leszünk.

 

szótárt olvasó lány

 

A mai világban egyre több az olyan család, ahol a szülők különböző nemzetiségűek, ezáltal két külön nyelvet beszélnek. Sok esetben bejön egy harmadik közös nyelv, amin kommunikálnak egymással, és igyekeznek minél hamarabb megtanulni egymást nyelvét is. Az ismeretségi körömben és családon belül is többen vannak, akik így élnek és nevelik a gyerekeiket.

Egy ilyen, kicsit „kusza” családi helyzetben felmerül a kérdés: a baba hogy fog megtanulni beszélni először? Melyik lesz az anyanyelve, ha egyáltalán lesz neki olyan? Hiszen kettő, sőt, néha háromféle nyelv kavarodik a fejében. Az biztos, hogy a későbbiekben rengeteget fog profitálni abból, hogy legalább két nyelvet beszél anyanyelvi szinten, tökéletes kiejtéssel, de vajon milyen hatással volt és van ez a személyisége fejlődésére? 

Ennek az ellenkezője is megtörténik néha. Két olyan családot is ismerek, ahol a magyar házaspár elköltözött Amerikába, és egy idő után felhagytak a magyar nyelv használatával még egymás között is. Ez számomra furcsa és elég érthetetlen, hiszen miért is hagynának veszni egy értéket, nevezetesen azt, hogy több nyelven is képesek kifejezni magukat. Az egyik családnál a gyerek csak angolul beszél, a magyart meg sem tanulta, a másik családnál már kisiskolások voltak, amikor letelepedtek az USA-ban, és felnőtt korukra szinte teljesen elfelejtették a saját anyanyelvüket.

Valahol érthető, hogy a szülők az ottani nyelvet részesítik előnyben, hiszen arra az országra az a jellemző, magyarral ott nem sokra lehet menni, mégis, ha már adott a lehetőség, akkor nem érdemes megfosztani a gyereket a lehetőségtől, hogy szinte játszva megtanulhasson egy nyelvet.

Akár fiatal valaki, akár idős, egy új nyelv tanulmányozásába belekezdeni soha nem késő.

Fantasztikus nyelvkönyveket lehet kapni, és sok olyan weboldal, alkalmazás áll a rendelkezésünkre, amelyek segítségével gyorsan és könnyen eljuthatunk alapszintre. Én jelenleg oroszul tanulok, és nagyon élvezem. Eleinte megküzdöttem az ábécé memorizálásával. Próbáltam megérteni, náluk miért így vagy úgy van egy-két betű, de a férjem azt tanácsolta, hogy ne akarjam megfejteni, csak fogadjam el, hogy úgy van.

Mióta egyre több dolgot értek oroszul, csak még jobban beleszerettem a gyakorlásába. Mindegyik nyelvvel így van ez, csak el kell kezdeni. Az emberi agy csodálatos. Hihetetlen, de bármennyi információt és tudást képes eltárolni. Fontos szinten tartani és minél többet használni a megszerzett nyelvtudást. Mert csak nyerünk vele.

Ajánljuk még:

„Itt egy nőt sosem hagynak magára” – egy magyar nő sorsa Szaúd-Arábiában

Lefátyolozott arc, férfiuralom, szótlanság – Európában sokaknak ilyesmik ugranak be, ha Szaúd-Arábiában élő nőkről hallanak. Ha kiköltöző magyarokról beszélünk, talán még zordabb a kép. A valóság azonban természetesen nem (feltétlen) ilyen sötét: sok kedves, modern, a változásoknak örülni tudó nő és férfi él kint – legyen arab vagy külföldi, mindegy. Minderről a negyvenes éveiben járó, Rijádban élő Gabi mesélt.