Aktív

A kézműves tevékenységek (gyógyító) ereje

Már nagyanyáink idejében is népszerű elfoglaltság volt a kézműveskedés, bár míg a múlt században elsősorban a szükség szülte, hogy a nők varrjanak, kössenek, szőjenek, kosarat fonjanak, a férfiak pedig barkácsoljanak vagy éppen kerámiázzanak, ma már szabadon választott hobbiként tekintünk rá.

Az alkotás nagyszerű önkifejezési mód, amellyel a felszínre juttathatjuk az érzéseinket, a legmélyebbeket is, amiket lehet, hogy nem is tudunk szavakba önteni, a gondolatainkat, de az álmainknak, vágyainknak, céljainknak is formát adhatunk vele. Mindegy, hogy valami olyanba fogunk, amit a családtagjaink, esetleg a felmenőink is kedveltek, vagy valami egészen mást és újat választunk, a lényeg, hogy meglássuk, majd megtaláljuk benne önmagunkat.

Hálás vagyok, mert eddigi életem során többször is megtapasztaltam, milyen jótékonyan hat a kreatív munka és a kézművesség. Már általános iskolában, a rajz- és kézműves szakköröknek köszönhetően átéltem, mennyire jó dolog belemerülni a munkába, és mennyire ki tudja kapcsolni az agyamat egy-egy alkotási folyamat. Azóta is számtalanszor hívtam segítségül ezt a „módszert”, legutóbb például decemberben.

Éppen egy nehéz és stresszes időszakon voltam túl, hiába telt az idő, nem tudtam megnyugodni, kikapcsolni, kikapcsolódni, lazítani. Kellett valami, ami lelassít, elcsendesít és visszaterel önmagamhoz. E gondolat megszületése segített eldönteni: megtanulok kötni.

Az ötlet nem is volt véletlen, az ünnepek előtti heteket a szülői házban, a családommal töltöttem, édesanyám pedig mestere a tudománynak. A segítség tehát adott volt, ráadásul a kisöcsém is beszállt a „betanításba”, Waldorf iskolás tanulóként már ő is túl van jó pár izgalmas kötési projekten. A kezdeti bénázáson túljutva észrevétlenül belejöttem a dologba. Olyannyira, hogy le sem tudtam tenni életem első, azóta sálként funkcionáló kötési munkáját. Nem tudom, mikor billentem át, de nagyszerű volt megélni, hogy valami ennyire le tud kötni (nicsak, szó szerint!), emellett kiűzi a feszültséget az elmémből, megnyugtat, célt ad, és mindebből még egy gyönyörű végeredmény is születik.

Nyomkodás, görgetés és pötyögés helyett

Furcsa volt, hogy éppen egy végtelenül türelmes tevékenységben találtam vissza magamhoz, amikor korábban éppen az volt a gondom, hogy nem tudok megállni. A kötés most, pár hónappal később is az életem része, sőt sokszor „hűtöm le” magam vele, amikor kicsit túlpörög az agyam, megakadok a munkával, vagy azt érzem, ideges vagyok, megteltem információval, elfáradtam. Ilyenkor előveszem a kötőtűt és a fonalakat, és adok magamnak egy kis időt. És működik! Valószínűleg azért is, mert ilyenkor száműzöm a környezetemből a kütyüket, és csak a színekre, a mintákra és az ujjaim mozgására figyelek.

Olyan, akárcsak a meditáció, és ez nem is véletlen.

Az American Journal of Public Health, The Connection Between Art, Healing and Public Health című tanulmánya szerint azok, akik valamilyen művészeti tevékenységgel foglalkoznak, kevesebb stresszt és szorongást tapasztalnak, valamint több pozitív érzelmet élnek át. Amikor elmélyülünk egy alkotási folyamatban, az elménk működése is megváltozik: elszakadunk a nyomasztó gondolatoktól, az adott feladatra koncentrálunk, ez pedig egy tökéletes meditatív állapotot idéz elő. Az aggodalmak háttérbe szorulnak, csökken a bennünk lévő feszültség, az „itt és most”-ban létezünk, mentálisan megtisztulunk.

Főszerepben a lelki egészség

Habár korábban a kötésről esett szó, ugyanilyen hatást érhetünk el rajzolással, festéssel, kalligráfiával, gyöngyfűzéssel, szappankészítéssel, kerámiázással, origamizással, makramézással, barkácsolással, szobrászkodással, fa- vagy egyéb anyagok megmunkálásával, és szinte bármivel, amit a két kezünkkel végezhetünk. A fenti előnyökön kívül közelebb kerülhetünk önmagunkhoz is, kibontakoztathatjuk a képességeinket, a kreativitásunkat, egy konkrét alkotásba beledolgozhatjuk az egész személyiségünket, a stílusunkat, ráadásul türelmesebbé és kitartóbbá válhatunk, javulhat a problémamegoldó képességünk, alapvetően elégedettebbek és boldogabbak lehetünk, és amiről nem feledkezhetünk meg: kikapcsolódhatunk és szórakozhatunk.

Az elfoglaltság közben a fókuszált figyelemnek hála nemcsak az elménk, de a testünk is ellazulhat. A teljesítménykényszert felválthatja az alkotás öröme, arról nem is beszélve, hogy nagyon sok dolgot kidolgozhatunk magunkból, lerakhatjuk a terheket, változhat a gondolkodásmódunk, kikerülhetünk egy esetleges negatív spirálból, elengedhetjük a berögzült és káros gondolkodási mintákat, sőt egy egészen új perspektívát is nyerhetünk.

 

Kreativitással a jó hangulatért

Számos kutatás bizonyította már, hogy boldogabbak azok az emberek, akik valamilyen kézműves tevékenységet rendszeresen gyakorolnak. Egy átfogó, 50.000 ember részvételével készült tanulmány, a 2018-as Great British Creativity Test azt vizsgálta, hogy a kreatív tevékenységek milyen hatással vannak hangulatunkra és boldogságszintünkre. Az eredmények szerint már egy rövid ideig tartó alkotási folyamat is pozitívan hat a jóllétünkre, méghozzá háromféle módon:

  • eltereli a gondolatainkat, ezáltal csökkenti a stresszt,
  • elgondolkodtat, ami segít befelé figyelni és a saját életünkre ránézni,
  • fejleszt, oly módon, hogy elősegíti az önbecsülés és az önbizalom növekedését.

A kézműves tevékenységek tehát több szinten hatnak. A foglalatosságok aktívan tartják az agyat, javítják a memóriát, a kognitív funkciókat és a koncentrációt, általuk folyamatosan tanulhatunk, és fejlődhetünk mentálisan és fizikailag egyaránt. A színek és formák pozitívan, a mozdulatok (főleg, ha ismétlődnek) megnyugtatóan hatnak, elősegítik az elmélyülést, a teljes fókusz állapotát, a külvilág kizárását, a flow-élmény kialakulását.

Érdemes utánajárni, és megtalálni a hozzánk leginkább illő tevékenységet, ezután már csak annyi a dolgunk, hogy élvezzük az alkotás megannyi előnyét.

 

Ajánljuk még:

Tízévesen cukrásznak lenni – egy kis győztest és szüleit kérdeztük tanulás és hobbi összeegyeztetéséről

Béda Dorottya még be sem töltötte a tizedik életévét, de már tudja: édesanyja cukrászműhelyében szeretne dolgozni, és a Krémek kréme nevű, gyerekeknek szóló cukrászversenyen is első helyezést ért el. Felnőtteket megszégyenítő kézügyességgel formálja a fondantokat, kreatív ötletekkel segíti az édes pillanatok megteremtését – és mindemellett a tanulást sem hanyagolja el. Vajon mennyire összeegyeztethető az iskolai teljesítmény a délutáni elfoglaltságokkal, és mi az a határ, ameddig elmehetnek gyermekeink hobbijuk világában? Egy izgalmasan finomhangolt rendszer mindennapjairól kérdeztük az érintetteket.