Villanyfény van, de mennyi mindent vesztünk miatta – Gondolatok a Napfordulón

ZónánTúl

Villanyfény van, de mennyi mindent vesztünk miatta – Gondolatok a Napfordulón

December 21-e különleges nap az évben, és ezt régen nagyon is jól tudták. De vajon értjük még, érthetjük még, miért is az?

Mondta valaki nem is olyan régen, hogy milyen jó dolga van a földdel, gyógynövényekkel foglalkozó embernek, mert hát igaz, a nyár az tényleg elég melós, de aztán ott van a tél, amikor viszont nem kell semmit csinálni, pihenhet naphosszat. „Aha” – válaszoltam, és a további bonyodalmak elkerülése érdekében inkább másra tereltem a szót. Mert dolog odakint a kertben bőven van mostanában is, tesszük is látástól vakulásig. A helyzet viszont az, hogy a látás és a vakulás közt ilyenkor egyre fogy az idő, és igencsak iparkodni kell az ebéddel, hogy a kicsinykére zsugorodott téli délutánban még értelmes munkát végezhessünk. S szembemenve korunk villanyfénytől időtlenné vált termeléskényszerével, én mégis minden koraestén azt érzem, jól van ez így…

Az izzólámpa feltalálása kétségkívül nagy lépés volt az emberiség történelmében, ugyanakkor az is biztos, hogy a dolgozó ember életének rendjét egy szempillantás alatt felborította. Korábban valóban állt a fent idézett mondás, ettől kezdve viszont csak a „látás” maradt, míg a „vakulással” együtt a nyugovás, a befelé figyelés ideje is elolvadt a fényben.

„Kiváló munkát végez a villamosmű brigádja, ott szólnak róluk hálával, ahova először vezetik be a villanyt és először árad szét a villanyfény a kis falusi szobákban” – írja az egyik néptudatformáló megyei napilap az 50-es évek elején. A gyertyák és petróleumlámpák fényét felváltó villanylámpáknak, a villamos hálózat kiépülésének kétségkívül rendkívüli előnyei voltak és vannak mind a mai napig. A kérdés ugyanakkor ma is áll: a nappal és éjszaka változásának rendjét semmivé tevő fényárban vajon nem éppen emberségünk lényege sérül?

A Nap járásának négy sarkalatos pontját a napfordulók és napéjegyenlőségek jelentik, melyek négy, lényegüket tekintve alapvetően eltérő időszakra osztják az évkört. A téli napforduló után újjászülető és egyre növekvő Nap előkészíti a tavaszi napéjegyenlőséget követő megújulást, amely a nyári napforduló pillanatában válik nagykorúvá és ér uralma teljébe, hogy majd az őszi napéjegyenlőséget követően öregségében fogyatkozzon.

December 21. a téli napforduló időpontja, az évkör kezdete, a régiségben az új év ünnepe.

A Kárpát-medence területén ilyenkor a legrövidebb a nappal, és bár a hideg sötétben szinte meghal a fény, de a következő pillanatban mégis újjászületik, hogy aztán napról napra egyre növekedjen. A régi ember számára a napfordulón újjászülető Nap az élet megújulását jelentette, amely nem csupán az ő, de az őt körülvevő teremtett világ újjászületését is magában hordozza. A napfordulóhoz kapcsolódó ősi ünnep helyét később a vele könnyen párhuzamba állítható karácsony vette át: ahogyan az újjászülető Nap a teremtett világnak, úgy Jézus az embereknek kínálja a megújulás lehetőségét.

Hasonlóan az évkör többi ilyen napjához, úgy a téli napfordulóhoz is számtalan ősi népszokás kapcsolódik. Ezek szinte kivétel nélkül a megújulásról, újjászületésről szólnak. Nagy kérdés azonban, hogy korunk villanyfényben elvakult embere képes-e, kívánja-e érteni ezek lényegét? Át tudja-e érezni azoknak a villanyfényt nem ismerő embereknek a fény utáni vágyakozását, akik még akár a XX. század elején is milliószám éltek Magyarországon?

A napkultusz lényegét egy aszfaltutaktól távoli tanyán élve értettem meg.

A több hektáros gazdasággal körbevett, közel kétszáz éves épületben még villanyfény mellett is különös érzés volt kimondani december elején: ilyen órában világos legközelebb két hónap múlva lesz…

Az élet elengedhetetlen feltétele a fény. Az utcai lámpák alá ültetett, éjszaka is fényárban fürdő fák élete azonban években mérhetően rövidebb a természetben élő társaikénál.

S bár dolog a gazdaságban éppen télen is akad, tán mégsem akkora baj, ha hallgatunk a természet rendjére, és adunk magunknak egy kicsit több időt befelé figyelni…

Ajánljuk még:

Várod már az év végét? A jó hír, hogy a múlt héten volt

Lucabúza, a magyar néphagyomány misztikus fényhozója, a búzaszemek elitosztaga 

Sötétségből fény születik – A karácsony egyetlen feladatáról 

Karácsonyi sütiválogatás Borbás Marcsitól

A karácsony legfőbb kellékei a nagymama süteményei. Ezek teszik igazán meghitté az ünnepet. Ilyenkor zömében olajos magvakkal készült csodák születnek, mivel a nyár végén és az ősszel megtermett mák, dió, mogyoró és mandula erre az alkalomra lett elrejtve a kamrában. Drága alapanyagok, tehát az év legjelentősebb ünnepére várakoztak.

 
X
Már követem az oldalt