Via ferrata: egyre népszerűbbek a könnyített hegyi utak, gyerekkel is lehet menni

Szerintem kevés jobb szabadidős tevékenység van, mint a természetben létezni. Kikapcsol, megnyugtat, feltölt. Amit viszont még a kirándulásoknál is jobban szeretek, az a sziklamászás. Ez számomra tudja mindazt nyújtani, mint a túrázás, emellett pedig kihívás elé állít, gondolkodásra késztet, és mivel minden idegszálammal arra kell koncentrálnom, hogy feljussak a szikla tetejére, kiűzi a fejemből az összes gondolatot, megszünteti a bennem lévő feszültséget. Persze, ebbe csak előzetes felkészülés, alapvető sziklamászó technikai tudással lehet belevágni. A jó hír, hogy ennek hiányában sem kell lemondani az élményről: próbáld ki a via ferratat!

Fotó: Prókai Ágnes

Egy ilyen, kiépített útvonalon drótkötél vezet végig, ami segíti önmagad biztosítását és a haladást, kapaszkodást is. Ezenkívül gyakran vannak plusz megléphető elemként szolgáló vaskampók, lépcsők is elhelyezve, esetleg létra vezet fölfelé, de olyan is előfordul, hogy egy hosszabb szakadékos rész fölött egy úgynevezett flying fox visz át. Ez tulajdonképpen egy kifeszített drótkötelet jelent a szakadék két végpontja között, amire a karabinereket becsatolva kell átcsúszni. A különböző, a sziklán elhelyezett elemek

változatosságot, kalandot ígérnek, és eközben lehetővé teszik, hogy előzetes sziklamászó tudás nélkül is nekivágjon valaki az útnak.

Különböző nehézségű útvonalak vannak A-tól F-ig. Ezek közül az A-B jelzésűek egy átlagos erőnlétű felnőttnek nem jelentenek komoly erőfeszítést, sőt, akár gyerekekkel is neki lehet vágni. A C-D útvonalak esetében már kell egy jobb kondíció, de nem szükséges hozzá sziklamászó tapasztalat, csak meredekebb út, az egymástól távolabb elhelyezkedő kapaszkodók és a szikla jellege miatt kihívást jelent a teljesítése. Az E-F utak leküzdéséhez jelentős izomerő és mászótechnikai tudás is jól jön, illetve ezekhez már mászócipő használata javasolt. A via ferratázás során nyilvánvalóan érdemes a fokozatosságra törekedni.

Kiszakadás a mindennapokból

A fizikai terhelés mellett a via ferrata mentálisan is kihívások elé állít. A hagyományos sziklamászáshoz hasonlóan itt is szükség van arra, hogy átgondold, mi lesz a következő mozdulatod, hova fogsz lépni, mit fogsz megfogni ahhoz, hogy ne veszítsd el az egyensúlyod. Ráadásul a magasság extra adrenalinlöketet is jelent. Amikor egy függőleges sziklafalon mászol felfelé, az összes többi irányból pedig a semmi vesz körbe, az egyrészt egy csodás tapasztalás. Érzed, mennyire apró vagy a természet egészéhez képest, szinte elveszel a monumentális falon, ahogy pedig letekintesz, még a fák is parányinak tűnnek. Ez az érzet, a kitettség élménye rémisztő is egyben. Habár mindvégig biztosítva vagy, és az agyaddal tudod, hogy ha megcsúszol, megtart a beülőd és a ferrata-szetted, mégis érzed a veszélyt.

De mindezek okán csodálatos az élmény, amikor felérsz a szikla tetejére. Fizikailag elfáradsz, a tetőn viszont elönt az endorfin. Gyönyörködsz a kilátásban, élvezed a sikerélményt, hogy meghaladtad önmagad: átlépted a korlátaidat, leküzdötted a félelmed, uraltad az elméd és a tested. Nem utolsó sorban pedig a táj is gyönyörű.

 

Via Ferrata Cseszneken 

Itthon is egyre több helyen vannak kiépített útvonalak, a Bakonyban Cseszneken, szinte a falu utolsó házai tövében épült ki az első hazai via ferrata-központ. Itt a Kőmosó-szurdokban öt útvonal van, ami minden nehézségi szintet lefed.

A B-C jelzésű Futrinka utcát kifejezetten kezdőknek, sőt gyerekeknek ajánlják.

Az út egy kisebb barlang mellett visz el, a csúcsról pedig egy A nehézségű drótkötél pályán lehet lesétálni. Habár ez egy valóban nagyon egyszerű út, a gyerekeknek kellő kihívást jelent, így fontos, hogy mindig felnőttek között másszanak. Legyen mögöttük és előttük valaki, aki tudja őket bátorítani, segíteni, ha elakadnak, illetve a kisebbeknél érdemes szemmel tartani, biztosan minden szakaszon megfelelően beakasztotta-e a gyermek mindkét karabinerét.

Szintén a kezdőknek ajánlott a C jelzésű Ostromlók útja, ami szép sziklarészeken kanyarogva vezet fel a vár falainak tövébe, sőt egy kötélhidat is tartalmaz. Hasonlóan látványos kilátást ígér, és gyönyörű sziklaalakzatokat tartalmaz a gyakorlottabbaknak ajánlott Várpanoráma út. Ennek nagyobb részén traverzálva, vagyis oldalirányban kell mászni, a vége felé pedig vannak benne komolyabb erőnlétet igénylő szakaszok is.

Az MZ/X és a Tálos Zoltán emlékút csupán 60, illetve 70 méter hosszú, de direkt felfelé mászást, nehéz húzódzkodást igényel, emiatt E/F jelzésűek. Rövidségük miatt nem lehetetlen a teljesítésük akkor sem, ha korábban még csak néhányszor mászott valaki, de ha az első néhány mozdulatot megterhelőnek érzed, inkább ereszkedj le a falról, mert nem lesz könnyebb az út többi része sem.

A pályák rövidek, 50-180 méter hosszúak, és gyakorlatilag egymás mellett helyezkednek el, így akár mindet végig lehet járni egy nap alatt. Ha pedig családdal látogatunk a helyszínre, és nem mindenki szeretne via ferratázni, számukra is jó lehetőségeket kínál a szurdok:

érdemes kirándulni is ott, megnézni a cseszneki várat, illetve a Kő-árok és az Ördög-árok különleges alakú sziklaformációit.

Viszont hétvégente gyakorta túlzsúfolttá válik a helyszín, ha pedig folyamatosan várakoznod kell a falon, hogy tovább haladhass, az jelentősen ront az élményen. Így érdemesebb egy hétköznapot választani a kirándulásra.

Más hazai helyszínek

A Bakonyban a Cuha-patak völgyében is van lehetőség ferratázni, ahol szintén találhatnak maguknak megfelelő utat a kezdők és a haladóbbak is. A Zempléni hegységben is két helyen van épített útvonal, ráadásul mindkettő igazán különleges helyszín: az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozó Esztramos nyújtja az itthoni viszonyok között talán legjobban a hegyi sport élményét. Itt már szükséges egy kisebb túra is a szikla eléréséhez, ami az egykori bányaudvar területén helyezkedik el. A kiépített hét pálya legtöbbje közepes nehézségű, de van a kezdőknek és a kisebbeknek is teljesíthető, egyszerűbb út is.

A másik különleges helyszín pedig a Megyeri-hegyi tengerszem, Sárospatak mellett. Itt a meredek sziklafalak egy apró tavat ölelnek körül, ami a nevével ellentétben nem egy valódi tengerszem, hanem az egykori malomkőbányászat nyomán alakult ki. A tó vize egészen különleges, zöldes kék színű. Emellett magasodnak a szürke sziklafalak, amelyekre burjánzva futnak fel a növények, körülötte pedig az erdő zöldell. Mindez csodálatos látványt nyújt a kirándulóknak is, a jellemzően közepes nehézségű vasalt utak bejárói pedig még inkább kiélvezhetik a panorámát.

Ezen kívül találhatóak még via ferrata-központok Demjén kőfejtőjében, a tatabányai Turul szobor alatt és Felsőtárkányban is van egy hosszabb traverz út.

A legnehezebb Ausztriában van

Ausztriában néha vízesések mellett, szurdokvölgyekben kanyarog a pálya. Van olyan via ferrata – vagy ahogy itt hívják, klettersteig –, ami a turistaút felett vezet a sziklafalon, és lenézve látod magad alatt a kiránduló csapatokat. Előfordul, hogy olyan szűk sziklakürtőn kell átmásznod, hogy ha a hátizsák is rajtad van, már nem férsz el a két fal között, így a hátizsákot levéve kell átpréselned magad. Sőt, gyakran nemcsak felfelé kell mászni, hanem oldalirányba, vagy akár lefelé is.

Fotó: Prókai Ágnes

Ausztriában, a Berchtesgaden-i Alpokban található egy legendás út, a Königsjodler, aminek teljesítése talán minden komolyabban via ferratázó fejében megfordul célként, és nekem sem titkolt vágyam, hogy valamikor végigmenjek rajta. Sokak szerint ez az Alpok legnehezebb pályája, annak ellenére, hogy a legtöbb rész csupán B-C jelzésű, néhány D-vel kiegészítve. Miért olyan nagy kihívás a teljesítése? A hossza, a szintemelkedés mértéke és a kitettsége miatt. A teljes útvonal 1 700 m szintemelkedést tartalmaz, amiből 700 métert kell a sziklákon mászva leküzdeni, a többi pedig a gyalogtúra része. Ahhoz ugyanis, hogy valaki neki tudjon kezdeni a mászásnak, először egy körülbelül két és fél órányi túra vár rá az erdőben, ezt követően pedig maga a via ferrata megmászása négy-hat órát igényel. Az út végig a hegygerincen vezet, sziklacsúcsokon, tornyokon fel-le ingázva.

Ez egyrészt csodás látványt nyújt, másrészt viszont rendkívül megterhelő is mentálisan. A nyolc tűhegyes torony megmászása mellett át kell jutni néhány rövidebb ferdekábeles hídon és egy flying foxon is, ami két sziklatorony között visz át, harminc méter hosszan, alattad pedig a mélység tátong. A ferrata végén pedig hiába vagy fáradt, még le kell túrázni a hegyről. Összességében tehát annak, aki a Königsjodlert szeretné végigmászni, egy egész napos, kemény fizikai és szellemi igénybevételt jelentő túrával kell számolnia, amihez mindenképp szükséges a komoly előzetes felkészülés. Ráadásul a magashegységben számolni kell az időjárás változékonyságával. Emiatt behatárolt az is, hogy milyen időszakban lehet nekikezdeni: késő tavasszal még gyakori, hogy havas az út, de akár júliusban is egyik pillanatról a másikra kezdhet el szakadni az eső, ilyenkor életveszélyes a mászás. Emiatt alapos tájékozódás, tervezés szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb időpontot a túrára.

Lehet bérelni

Ha sikerült meghozni a kedved, hogy kipróbáld magad a sziklákon, nincs más hátra, minthogy kiválassz egy számodra szimpatikus helyszínt. Előzetesen bérelj magadnak beülőt, via ferrata-kantárt karabinerekkel és bukósisakot! Érdemes magaddal vinni egy pár kesztyűt, ami lehet kifejezetten a ferratázáshoz ajánlott, de a biciklis kesztyű is tökéletesen működik. A lényeg, hogy a drótkötél ne dörzsölje ki a tenyered. A lábadra pedig kezdőként elegendő, ha túracipőt vagy sportcipőt húzol. 

Rajta, vágj bele, mert nemcsak a természetben fogsz tudni gyönyörködni, hanem a saját képességeidet is jobban megismerheted.