Te meg tudod különböztetni a juhot a birkától?

ZónánTúl

Te meg tudod különböztetni a juhot a birkától?

A juh az tényleg nem birka? Úgy vélem, hogy ha megértenénk ennek a kérdésnek a lényegét, az megváltoztatná az életünket, sőt a világot. Először is, mert e mondatom után jó eséllyel máris többen mosolyognak, mint előtte. Ez már jó, de nem elég.

Ez a mosoly még – ne sértődjön meg senki –  a birkaszellemből adódik, a gondolkodás nélküli válaszreakcióból, egy állítás kérdések nélküli megítéléséből, az ösztönös reakcióból, ami az általánoshoz, a nyájhoz csatol minket, hiszen mi ettől vagyunk normálisak, a különcök pedig ettől lesznek kívülállók. Szóval érdemes lehet mégis a mélyére ásni e kérdésnek, hátha találunk ott valami olyasmit, ami kulturálisan ősidőktől fogva a miénk és mégsem kizáró erejű, hanem talán éppen egy elfeledett kötelék, mely összekapcsol bennünket.

Ha az országban járva megkérdezzük az utca emberét, hogy tudna-e mondani egy őshonos juhfajtát, némi gondolkodás után azt felelné: „Hogyne, a hortobágyi racka birkát”. A választ a mai kor szülöttétől el kell fogadnunk, ugyanis alig akad olyan állatfajtánk, amely annyit szenvedett volna a tudatos és tudatlanságból eredő félremagyarázásoktól, mint a magyar juh. Az egykori viccre gondolva kijelenthetjük, hogy a válasz helyes, de némi módosításra szorul: nem hortobágyi, nem racka és még csak nem is birka. 

A magyar juh jelenleg hivatalos megnevezése Hortobágyi racka (Ovis aries strepsiceros Hortobagyensis). Noha e névadást Hankó Bélának tulajdonítják, az általa lejegyzett latin név annyit tesz, mint hosszúgyapjas hortobágyi juh. A racka elnevezés a magyar juhval kapcsolatban az 1900-as évek első felében kezdett elterjedni, kifejezetten a szakmai környezetben, elsősorban a mezőgazdasági szakoktatás keretein belül. A tudatos fogalomhasználatnak azonban nem nyelvészeti, sokkal inkább politikai és történeti okai vannak. A köznyelvben és a pásztorok körében még az 1900-as évek második felében is idegenül csengett, ismeretlen volt ez a fajtamegnevezés.

A rackát a juhászok sosem hívták rackának, egyszerűen csak így: magyar juh.

A birka kifejezést használták mindenféle más juhfajtára. Azaz birka minden, ami nem a magyar vagy erdélyi juh (ma ismert nevén gyimesi racka). Tehát a birka jelzőt főleg a merinó fajtájú juhokra alkalmazták 18. század végétől kezdődően, mikor is nyugatról nagyobb nyájakat telepítettek be a hazai uradalmakba. Ezek a jószágok az addigi hagyományos gazdálkodáshoz képest egészen másféle tartásmódot igényeltek, ám cserébe az adott korban sokkal nagyobb profitot jelentettek a piacon, az akkor igen értékes gyapjuk miatt. A kor gazdaságpolitikája okán a XX. század elejére a birkák szinte teljesen kiszorították az őshonos magyar juhot, ám az ennek ellenére fennmaradt mind a mai napig.

Nemcsak az állatfajták, hanem a hozzájuk kötődő emberek megnevezésében is jelen van ez a kettősség. A hagyományunk mélyebb rétegeiből jön a juhász, aki nem csak identitásában különbözött markánsan a birkapásztortól, hanem társadalmi és vagyoni helyzetében is.

Közkedvelt a magyar pásztort önérzetes és rátarti módon ábrázolni, aki nem alacsonyodik le a birkapásztorhoz.

Pedig a különbség nem ebben rejlik. A különbség épp az, ami a juh és a birka között van.

Az előbbinek több ezer éves múltja és kultúrtörténeti jelentősége és környezetfenntartás szempontból kulcsszerepe van, az utóbbinak főleg gazdasági haszna. Bizonyított tény, hogy a magyar juh szinte változatlan formában maradt fenn az időszámításunk előtti 4. évezredtől. Minden tulajdonsága arra utal, hogy nem csupán gazdasági értéke volt számunkra, hanem eszmei is. Ezek a jószágok a legutóbbi időkig ellenállók voltak a Kárpát-medencei betegségekkel szemben. Jelzem, hogy csak a legutóbbi időkig, ugyanis egyelőre ők is védtelennek tűnnek a globalizációval terjedő, távoli területekről érkező állatbetegségekkel szemben.

Na, de akkor mi a különbség?

Az, hogy a birkát a kizárólagos gazdasági haszon miatt tenyésztik a mai napig. A birka életkörülményeit a rendszer határozza meg, és a rendszer egyetlen célja a profit. Folyamatosan kutatják, hogy milyen táplálékra, milyen étrendkiegészítőkre, gyógyszerekre van szükségük, milyen istállóra és tartástechnológiára. Vizsgáltak életfeltételeinek keretei, a „tól-ig”-ok: milyen körülmények között, mire képes.

A birkák egy zárt rendszerben élnek, amely úgy van kialakítva, hogy a profitból mindenki részesedjen.

Nem elsősorban a gazda, hanem a kutatók, a fejlesztők a gyártók és a forgalmazók is. És akkor még a kereskedelemig el sem jutottunk. Ez a birkavilág, aminek profitjából mindenki kér egy kicsit.  

Hogy milyen a juhok világa? Nos, ők egyszerűen nem viselik el ezt a zárt rendszert, ha ilyesmibe kényszerítik őket, előbb-utóbb olyan magas fokú lesz az elhullás, hogy tönkremegy a nyáj és a gazda is. Ők nyitott rendszerben élnek.

A juhoknak meg kell adni az évezredes szabadságot, az egész éves természetes legelőt és a természet ritmusát követő bánásmódot.

Állandó figyelmet és törődést igényelnek, de nem a tőlük mindent „jobban tudó” emberre van szükségük, hanem a szeretettel figyelő gazda jelenlétére, aki a szabadságuknak a kereteit biztosítja.

Nos, ez a különbség. A birkák eltartják azt a zárt rendszert, ami őket csupán gazdaságfenntartó eszközként kezeli, és már nem is maradnának életben e rendszer nélkül, mert az emberi túlszabályozás következtében teljesen elidegenedtek egykori, természetes életmódjuktól.

A juhok azonban egy jó gazda mellett rendben tartanak egy adott földterületet, hatásukra olyan növény – és állattársulások jönnek létre vagy maradnak fenn, melyek az élővilág egésze szempontjából is hasznosak. A juhok és a jó gazda együttéléséből az élővilág egésze profitál, ám ez a haszon látszólag nem forintosítható, nem tudja egyetlen érintett szakma sem elkönyvelni. Hogy mégis melyik haszon a fontosabb, az, ami emberek, cégek zsebét tömi, vagy amelyik az ökoszisztémát gyarapítja, majd a következő huszonöt-ötven év megmutatja. Remélem, akkor is lesz még hová visszanyúlni, ha úgy hozza a szükség, marad még juh a birkák között.

Fotók: Földi Ádám / Faluhely Major

Ajánljuk még:

Hungarikum és fürdő egyszerre? Fedezd fel a makói Hagymatikum varázslatos világát!
Az Alföld sosem állt a hazai bakancslistám élén. Valahogy mindig úgy tekintettem rá, mint kietlen pusztaságra, amely szürkemarhák, csikósok, tikkadt szöcskenyájak és megannyi madár otthona. Aztán egy nap Makóra vezetett az utam, az ország hagymafővárosába. Én pedig egyik ámulatból a másikba estem, miközben Európa egyik legjobb családbarát fürdőjének varázslatos világában is elmerültem.