Kultúrkincsek és a természet békéje egy kupacban, a főváros tövében: irány Ráckeve!

A főváros környékéről indulva kellemes egynapos kiruccanást tartogat a Csepel-szigeten, a Duna ölelésében fekvő Ráckeve. Jöhetünk autóval, hévvel vagy hajóval, a sportosabbak a kerékpárúton vagy evezőlapátokkal hajtva is. Ha a folyó felől érkezünk, a Ráckevei-Duna legfontosabb hídján, az Árpád-hídon átkelve érünk be a település központjába. E híd helyén 200 évvel ezelőtt egy „repülőhíd” állt, amelynél karótól karóig húzták a révészek a bárkákat. Később szétszedhető fahíd biztosította az átkelést, míg a mai hidat a második világháború után építették, és érdekességként jó megjegyezni: felhasználták hozzá a szegedi vasúti híd roncsait.

 

A hídfőnél a Vámház fogadja az érkezőt: ez egy 1930-as évekből származó neobarokk épület. Vele szemben a világháborús emlékművet találjuk, ahonnan ha lesétálhatunk a Duna partjára – és miért ne tennénk, hívogató a szépen parkosított lejáró, a fákkal szegélyezett sétány, a hullámzó víztükör, a barátságos récék nyugalommal töltenek el. Érdemes megállni, leülni egy padra, és töltekezni a békességgel. Ha szerdán vagy szombaton érkezünk, akkor ennek az idillnek nyomát sem leljük: ilyenkor a parti sétány nyüzsgő piaccá változik. A Szegedi Kis István sétány az Árpád híd és a Vadkacsa szabadstrand között helyi- és környékbeli termelőkkel, árusokkal telik meg. A Csónakos piac nevéhez hűen, a víz felől, csónakkal is megközelíthető.

A Dunán ring a környék nevezetes ipartörténeti emléke, hazánk első rekonstruált és ma is működő hajómalma. 2010-re építették újjá, a történetét megismerhetjük a helyszínen, és akár vásárolhatunk is az itt őrölt lisztből. A hajómalom makettjét a közeli múzeumban őrzik.

 

Sétáljunk be a kellemes hangulatú városkába, és a szemünk máris a régi városháza szecessziós épületén fog megakadni:

 

Ez az 1901-ben épült Tűtorony, amelynek negyven méter magas tornyából pazar körpanorámát élvezhetünk. Tiszta időben a Budai- és a Velencei hegység jól kivehető, megszámlálhatjuk Százhalombatta ékes kéményeit, és gyönyörködhetünk az alattunk elterülő Ráckevében.

 

Fentről szemügyre vehetjük azokat a látnivalókat, amelyeket aztán egy könnyed sétával felfedezhetünk.

Megpillanthatjuk az 1487-ben épült, és hazánk egyetlen, máig fennmaradt gótikus szerb templomát, a Nagyboldogasszony templomot. Belső falait középkori balkáni stílusú freskók díszítik, a szentélyben értékes ikonosztázok és gyönyörű faragások találhatók. A templom hajójától külön áll a kék-fehér, barokk harangtorony. A török időkből elterjedt egy legenda, miszerint egy janicsár fegyverével átszúrta a templom egyik ikonját, de ahogy kilépett az ajtón, kilehelte a lelkét – ennek a történetnek köszönhető, hogy a török sereg nem rongálta meg a keresztény templomot. Az átdöfött ikont Szentendrén, az Ortodox Múzeumban csodálhatjuk meg.

 

Láthatjuk a katolikus templomot, amely 1791-99 között épült, előtte kavicsokból kirakott virágszőnyeg-minta díszíti a járdát. Benne Patay László Munkácsy-díjas festőművész hatalmas falfestését is megnézhetjük, ez az egyik legnagyobb 20. századi, egybefüggő szekkó egész Európában. Patay László Ráckevén élt és dolgozott, az ő kezdeményezésére hozták létre az Árpád-híd lábánál álló képtárat. Itt nem csupán a művész munkáival ismerkedhetünk meg, de időszaki kiállításokat is találunk.

A katolikus templom közelében áll a János Vitéz díszkút, Markolt György szobrászművész alkotása. A legenda szerint Petőfi János vitéz alakját egy ráckevei jobbágyfiúból lett huszárkapitányról, Horváth Nepomuki Jánosról mintázta. A díszkút tetején megpillanthatjuk Jancsi és Iluska figuráit.

Fentről is szép a református templom, amely 43 méter magas, gótikus tornyával minden más fölé magasodik.

A ráckevei rövid séta során mindenképpen érdemes felkeresni a Keve Galéria és Kőtár középkori épületét. Az építészet rajongóit kis reneszánsz épületrészek nyűgözhetik le. A középkori pincében kőtár, az egyik teremben Zsolnay cserépkályha tekinthető meg a kortárs képzőművészeti kiállítások mellett.

A térség régészeti leleteit az Árpád múzeumban találjuk. Itt ismerhetjük meg a város történetét részletesen. Ráckeve nevét a 1440-es években ide érkező rácokról kapta, akik az Al-Duna menti, Keve községből menekültek. A település a 16. században török uralom alá került, majd a humanista reformáció egyik központja lett. Később Savoyai Jenő birtokába került a környék, ekkor német telepesek érkeztek. Azóta a helyi lakosságot három nemzetiség alkotja.

 

Ráckeve legimpozánsabb épülete a barokk Savoyai kastély, melyet 1702-ben kezdtek el építeni Johann Lucas von Hildebrandt építész tervei alapján.

Ez a világi barokk építészet első hazai emléke, látványában erősen hajaz a bécsi Belvedere kastélyra.

Sajnos az épület jelenleg nem látogatható. Volt szerencsém sok évvel ezelőtt egy virágkiállítás alkalmával bejárni az akkor még pompás kastélyt és a kertjét. Kár, hogy üresen árválkodik, jobb sorsra lenne érdemes.

Ha megéheznénk, kedves kis éttermek és kávézók hívogatnak. Most a halsütöde haltepertője hagymalekvárral és az ikrakrémes pirítós volt nekem a befutó, hiszen víz mellett csakis valami halat jó falni. Nem is bántam meg! Amennyiben marad még idő és kedv, bekukkanthatunk a közeli vadasparkba Szigethalmon. Az aprónép bizonyára örülni fog az állatsimogatónak, a pónilovaglásnak, az állatetetésnek, de kipróbálhatjuk a kisvasutat és a játszóteret is.

Aki kedvet érez, kerekedjen fel, és cserkéssze be Ráckevét! Az irodalomkedvelőknek egy kis titkos csemege rejlik még itt: az Árpád hídon tavaly óta 30 gyönyörű versrészlet várja az arra sétálókat. Egy plusz látni- és olvasnivaló annak, aki a táj mellett a költészet szépségét is élvezni szeretné a Duna mellett.