Kétezer éve lenyűgöző: ez Grado és környéke

Véletlenül bukkantam erre a szigetre egy délelőttön, de pár óra elteltével már készen volt az útiterv, mert annyi látnivalóval kecsegtetett Grado és környéke. A térség, aminek felfedeznivalói első ránézésre jócskán eltérnek a szokott adriai látnivalóktól, nincs is messze: Olaszország északi részén, Friuli megyében található, Budapesttől alig hat óra alatt elérhető kocsival. Kész volt a terv, kiválasztottuk a dátumot, és hálás vagyok, hogy még idén bejárhattuk ezt a vidéket, ugyanis még szebb és még különösebb, mint amilyennek itthonról képzeltem.

Grado és környéke

Az Isonzó folyó e térségben torkollik méltóságteljesen az Adriába, ezért az egész környék természetvédelmi terület. Villagio Punta Sdobba mini falucskában, ahol megállni látszik az idő, fapallókon vezet végig egy tanösvény a deltavidéken, egészen a nádasban megbúvó kilátóig. Amíg nézzük a lassan hömpölygő, vagy inkább a tengerbe terülő  folyót, átellenben a tengert, elmélázhatunk: vajon eddig mit tudtunk az Isonzóról? Leginkább az első világháborús csaták juthatnak eszünkbe, amihez nálunk családi legenda is fűződik: dédapámat sok társával együtt egyenesen az előrehozott érettségiről vitték Beregszászról a frontra. Ő szerencsés volt, mert hazatért, nem úgy, mint 300 000 magyar társa. A csaták persze nem itt folytak, hanem a folyó felső részénél, a mai olasz-szlovén határ közelében.

Az Isonzó a Júliai-Alpokban ered, ezer méter feletti magasságban. Ott még vad, rakoncátlan, raftingosokat borogat, vadvízi evezősöket hord a hátán, márványos pisztrángokat dédelget. A síkságra érve szelídül meg, hogy aztán nyugodtan érje el a tengert.

A két víz találkozása a nyugalom helye, itt tényleg élvezni lehet a csöndet, a körben elterülő tájat, a magasról letekintő hegyek állják csak útját a tekintetnek.

A torkolattól egy ugrás Grado, a nyaralósziget. Mivel az egykori gátra építették az utat, a város szoros összeköttetésben van a szárazfölddel. A sziget könnyen bejárható, és valódi üdülőparadicsom: itt tényleg minden azért van, hogy aki ideérkezik, jól érezze magát. Elsősorban német turisták körében kedvelt kirándulóhely, az utcákon szinte nem is lehet mást, csak német szót hallani. A hangulat mégis hamisítatlanul olaszos!

Grado városában sétálni olyan, mintha egy mesebeli labirintusban járnánk: patinás házak közt járunk, amik telis-tele vannak virágokkal, a lépcsőkön macskák ülnek, és utunkon egyszer kávéillat, máskor sült hal szaga csap meg minket. Nem lehet megunni a sétát, az időről időre előbukkanó tenger látványa miatt sem, és azért sem, mert lépten-nyomon a messzi múlt emlékeibe botlunk. Ilyen mementó a Sant Eufemia Basilica a maga impozáns, 42 méter magas tornyával, csodás mozaikpadlójával, román stílusú kápolnájával. Mellette nyolcszögletű  keresztelőkápolna található egy VI. századi keresztelőkúttal. Néhány lépéssel arrébb a Santa Maria delle Garzie Basilica magasodik, a város legrégebbi temploma, az ókeresztény építészet egyik csodás példája. Gyönyörű padlómozaikjaiban hosszú ideig el lehet gyönyörködni.

A több mint 100 szigetből álló lagúnavidék az, ami Gradót és környékét egyedülállóan izgalmas vidékké teszi. Kisebb és nagyobb hajókkal fedezhetjük fel a környéket, de szerintünk érdemes motorcsónakkal bejárni a vidéket. Óriási élmény volt a parányi szigetek közt forgolódni: lépten nyomon feltűnt egy-egy kis sziget, vagy akár csak egy porta, körülötte kerítéssel, aminek kapuja a stégre nyílt, ahol motorcsónak várta a háziakat, éppen úgy, ahogy minket az autónk. Mókás látvány volt az is, amikor két sziget közt útjelző tábla mutatta, merre kell fordulni Velence irányába! 

Természetesen több szépen kiépített, lassan mélyülő, homokos part is várja errefelé a strandolókat. 

 

Kihagyhatatlan látnivaló errefelé az Isola Barbana, vagyis a Barbana sziget és a rajta magasodó bazilika. A világ egyik legrégebbi Mária-szentélyének keletkezését a VI. századra teszik. A hozzá fűződő legendákkal ismerkedhetünk meg, miközben bejárjuk a templomot és környékét. A bencések ma lelkigyakorlatos házat és zarándokszállást is üzemeltetnek a szigeten, és finom falatokban sincs hiány. Grado és környéke a kagylótermesztésről is nevezetes: a gradói kagylós spagetti szerintem kihagyhatatlan, majdnem minden változatát megkóstoltam, nem győztem betelni vele! 

Remek kirándulóhely Aquilea is, ami alig tizenöt perc autóval. Az időszámításunk előtt II. században épült város jelenetős régészeti lelőhely. A Római Birodalom jelentős városa volt, a korai keresztény közösségek központja. Az altemplom falán korabeli rajz állít emléket annak, hogy 452-ben Attila hun vezér hátrafelé nyilazó csapatai a várost lerombolták. A világörökségi helyszínen ókori emlékeket, csodásan megmaradt mozaikokat tekinthetünk meg, fellépcsőzhetünk a karcsú toronyba és meglátogathatjuk a katedrálist, a Basilica di Santa Maria Assunta lenyűgöző épületegyüttesét.

Innen csak egy ugrás a világörökségi védelem alatt álló Palmanova, ami viszonylag fiatal erődváros, legalábbis Aquileához képest: alapkövét a XVI. században rakták le. Jól látszik a térképen és légifelvételeken, hogy a város a mai napig megőrizte mesterséges, szabályos kilencszög alaprajzát. Olyan, mint egy csillag, dupla szegéllyel. Komor, kettős városfalak őrzik, közepén hatalmas, rideg főtér néz szembe a látogatóval, árnyéknak nyoma sincs, csupa fehér kő szikrázik a napsütésben. A Hadtörténeti Múzeumtól induló útvonalon be lehet járni a várost az erődrendszer mentén, útba ejtve a bástyákat, a kapukat, de megnézhetjük az előretolt bástyákhoz vezető alagutakat és az elővédsáncokat is. A dupla városfalak közt zöld területet, rekreációs zónát, futópályát alakítottak ki.

Fotókon a bemutatott helyek:

Grado és környéke a biciklisek paradicsoma is, szépen jelzett utak várják a kerekezőket, nincsenek meredélyek, sem nagy távolságok, tehát érdemes akkor is nyeregbe pattanni, ha idáig autóval érkeztünk is.

Ősszel is hagy nekünk látnivalót a környék, igaz, október elején már lasszóval kell keresni valakit, aki szívesen tesz velünk egy motorcsónaktúrát, és a strandról is összeszedik addigra a napernyőket. Cserébe senki sem akadályozza meg, hogy pihenjünk, lelassuljunk és kedvünkre bámészkodhatunk.