Jégkorszaki emlékek Budapest felett: fedezd fel értük a Sas-hegyet!

Jártunkban-keltünkben legtöbbször a tekintetünket a földre szegezzük, vagy erősen koncentrálunk a forgalomra. Így telnek a mindennapok, és ritka az, amikor az ember nagyot sóhajtva felnéz, körbetekint. Ilyenkor elénk tárul a jól ismert környék egy másik arca. Másképp fest ilyenkor a BAH-csomóponti dugó felé magasodó Sas-hegy is, ami amúgy nem is hegy, 266 méteres magasságával inkább dombnak mondható. Ha Budaörs felől érkezünk a fővárosba, észre sem vesszük, hogy balra egy erdős terület magasodik a Petőfi laktanya felett. Amikor pedig Pestről indulunk útnak a Balaton felé, a csomópontnál legtöbbször nem nézelődhetünk a nagy forgalom miatt – akkor sem, ha szinte húzza a tekintetet a sziklás meredély, oldalában az Arany János Gimnázium tekintélyes épületegyüttesével. Ha mégis rászánjuk az időt, és egyszer felfedezzük a főváros e különös területét, talán gyakrabban felpillantunk majd az utakról: a látogatás után szakavatott szemmel kutatjuk a különös dombot, tudván, kincseket rejt a tető.

A Sas-hegyre girbegurba és meredek utcák vezetnek, az úton jó ideig valószínűtlennek tűnik, hogy az egymás mellé és fölé épült házrengeteg tetején a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület várna bennünket. De egyszerre a lakott terület véget ér, és egy más világba csöppenünk. Való igaz, hogy nem feledhetjük a várost, mert körben ott terül el alattunk, és a zaja még jobban érvényesül, mint odalent, de ez is egy élmény: egészen bizarr a jégkorszakból maradt növényeket és ritkaságszámba menő állatokat nézegetni rendületlen moraj és szirénaszó mellett.

Állatvilág a Sas-hegyen

A Duna-Ipoly Nemzeti Park, a terület gazdája rendszeres vezetett programok keretében ismerteti meg az érdeklődőkkel a pannon gyíkok világát. Jómagam már többször jártam itt, bár nekem könnyű, mert a dédi ablakából éppen rálátni a hegyre, így szinte mindig kínálja magát, hogy fedezzük fel, másszunk fel rá újra és újra. Legutóbb egy nyáresti séta keretében, naplemente-túra során jártuk be a terület azon részeit, amely egyéni látogatók számára tiltott terület. A lemenő nap csodás arany fényekkel festi meg Budapestet, így a természettel való ismerkedés mellett varázslatos panorámában lehetett részünk. Közben a szakvezetésnek hála bepillanthatunk a tanösvény címerállata, a pannon gyík életébe. Jó tudni például, hogy ez az aprócska védett gyík nem pislog, és mivel lábai aprók, hasa a földet súrolja, és kígyószerű a mozgása,

az avatatlan szem kis kígyónak nézheti.

Megismerkedhettünk aztán a zöld gyíkok és az erdei siklók életével, amelyek mindegyikéből szép példányok élnek szinte háborítatlan körülmények között a Sas-hegyen, és megtudhattuk, hogy a hegylábi erdőt rókacsaládok lakják, akik időnként a látogatók közelébe is merészkednek. Mellettük sokféle pókfaj lelt élőhelyre a hegyen, a pókokat kutatók sokszor órákon át elüldögélnek a derékig érő bozótban, hogy megfigyelhessenek minél több nyolclábút. 

A Sas-hegy oldalában működik a földrengést jelző obszervatórium, a kilátó alatt pedig látható a világháborús légvédelmi bunker. Ez hűvös időben a siklók menedékeként szolgál, napsütésben szívesen időznek a tetején.

Virágok a Sas-hegyen

A Látogatóközpont interaktív kiállítása már a bejáratnál bevezet a dolomithegység jellegzetes geológiai formáiba és különleges élővilágába. A séta során a bőrünkön is érezhetjük a speciális mikroklímát, aminek köszönhetően más és más növénytársulások alakultak ki a napsütésnek kitett, déli oldalon és az árnyékos mélyedésekben. Láthatunk itt virágzó budai imolát, budai nyúlfarkfüvet, magyar gurgolyát, amely fokozottan védett növény, csak hazánkban fordul elő, a legnagyobb számban itt, a déli sziklagyepen. Július végén sikerült még néhány virágzó példányt látni a szintén védett István király szegfűből.

Ha erre járunk, ismerkedjünk meg a közönséges csikófark porzós egyedeivel, amelyek szintén csak itt találtak otthonra. Virágaikat a szél porozza be, és egészen furcsa módon a lányok, vagyis a nőivarú példányok egy nagyobb kőhajításnyira, a Gellért-hegy oldalában nőnek. Érdekes leleménye ez a kétlaki életnek, hogy a sárga virágú hímek és a piros bogyós áltermést ringató hölgyek messze egymástól élnek, és a szélre bízzák a megtermékenyítést – ami persze így is sikerül! A séta során megtudhatjuk, hogy tavasszal különleges nőszirmokkal ékes a déli oldal, a hegylábi erdő szélén pedig csodás orchideafajok nyílnak május elején.

Látnivalók a Sas-hegyen:

Sas-hegyi panoráma

A csúcson a kilátóból messze tekinthetünk, a főváros, úgy terül el a lábunk alatt mint egy apró makett. Innen nézve valószínűtlenül kicsi a Keleti pályaudvar, a Szent István bazilika, a Liszt Ferenc repülőtér fénysávja. Megszemlélhetjük a Budai vár új építkezéseinek eredményeit, megkereshetünk ismert pontokat. Láthatjuk, ahogy a Gellért-hegy gyomrába fut a zónázó szerelvény, ahogy araszol a kocsisor a Hegyalja úton. Mint egy mese, mint egy terepasztal,

szinte hihetetlen, hogy mennyire eltörpül a kétmilliós város.

Ha messzebbre tekintünk, szép időben kivehető a Budai hegység mellett a Naszály megsebzett oldala, a Gödöllői dombság a Margitával, mögötte felsejlenek a Mátra csúcsai. Kelet felé kitárul az Alföld, és a Duna vonalát követve Dunaújváros jellegzetes kéményeit fedezhetjük fel.

Egy szó, mint száz, a Sas-hegyre felmenni igazi élmény! Jó tudni, hogy a Látogatóközpont hétvégente van nyitva egyéni látogatók számára, illetve a meghirdetett, vezetett programok idején. A hét többi napján előre bejelentett csoportokat fogadnak.