Itt varázsigékkel óv a táj: járjuk be az Őrséget!

Hónapokkal ezelőtt a tavaszi aggófű sárga mezője vigyázta az utak szélét, most hosszú kilométereken át az orvosi somkóró integetett nekünk. Az Őrség messze van. Elég messze ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy odaugrani egy ebédre a fővárosból. Elég messze ahhoz, hogy amíg odaér az ember, nemcsak erősen lefárad, de a lelke is szépen lelassul. Elhagyjuk az autópályát, aztán a nagyobb városokat, egyre keskenyebb és kanyargósabb az út, egyre több a zöld, egyre simogatóbbak a rétek. Zalalövőnél már kezd a szívem hevesebben kalapálni: hamarosan megérkezünk.

Itthon vagyok. Ha lábamhoz térdepel egy bokor, tudom a nevét. Mosolyognak az ablakszemek. Ezt látva végtelen nyugalom költözik belém. A jó barátok pálinkával köszöntenek, fülembe csengnek e vidék költőjének, Gazdag Erzsinek sorai:

„E táj vigyáz rád, dajkálón hajolnak rád a dombok, varázsigékkel vár e táj”.

Amikor először jártam az Őrségben, kicsit Moldova György: Az Őrség panasza című könyvének hatása alatt álltam. Bármerre néztem, a könyvben leírtakat láttam. A táj egyszerűen elbűvölt. Később kerékpárral jártuk be, amikor a gyerekek kicsik voltak. Azóta is sokszor töltünk időről időre pár napot az Őrségben. Lassan minden településen vár egy-egy barát, olyan ismerős, akitől megfényesedik az adott hely. Nem mondom, hogy minden zugát ismerem a vidéknek, de egyes fák talán még örülnek is, hogy újra látnak.

 

De van itt bőven, amit újra és újra látni kell. Ilyen a veleméri Szentháromság templom, az Őrség román kori gyöngyszeme. Gyönyörű freskóit Aquila János festette, akinek munkásságát kis tárlat mutatja a falu másik végén. Hívják a „fény templomának” is, mert ablaknyílásait úgy tervezték meg, hogy a nyári napfordulókor az első sugár a Szűz Mária köpenyébe bújó bűnösökre esik, napéjegyenlőség idején aztán egyszerre ragyog a fény Szent Lászlóra és Krisztusra. A sugárnyaláb közben csuda utat jár be –

ha szerencsénk van, egy kedves vezető végigkalauzol minket téren, fényen és időn át.

Márokföldön a sökfás temető érdemel látogatást. Az országban egyedülálló temetkezési szokás nyomait lelhetjük föl az árnyas fák alatt: a sökfa az őrségi reformátusok fejfája, tölgyből készített puritán sírjel, amely lassan az enyészetté válik, buzgó szamócák és vidám virágok nyelik el szemünk elől.

Szentgyörgyvölgyön egy újabb templom szólít megállásra. Az ország talán legszebb, festett kazettás mennyezetű református templomának ajtaja szinte mindig nyitva áll. A kék és fehér, felhő- és virágmotívumok látványa megigéz, hosszú perceken el lehet itt ücsörögni.

Magyarszombatfa a fazekasok Mekkája. Lépten-nyomon fazekasműhelyek, a népművészet szép darabjaiból válogathatunk. Akad, ahol ki is próbálhatjuk a mesterséget, vagy betérhetünk a Czugh János emlékszobájába, megismerni az itteni fazekasság gyökereit és csöppet sem könnyű életét.

 

Bajánsenye határában kis tavacska partján halételekkel tölthetjük meg éhes gyomrunkat, igazi vendégszeretettel kínálják ezeket.

Kercaszomor kicsi, ám igen hosszú falu, az út vége már Szlovénia. Fából ácsolt haranglába egyedülálló, a meseszerű házak körül több tanösvényt is bejárhatunk. A „Fürge cselle” tanösvény a környék természeti értékeit mutatja be, rajta járva nemcsak növényeket, hanem az illatos rétek színes lepkefajait is megcsodálhatjuk. Megtudhatjuk azt is, hogy a fürge cselle egy apró termetű pontyféle, amely a tiszta vizekben, mint a Kerca-patak, érzi jól magát. A hegytetőn, az egykori Szent Vendel templom feltételezett helyénél elolvashatjuk az Őrség több száz éves történelmét, elüldögélhetünk egy darabig a csöndben az Őrség spirituális központjában. Több turistaút áthalad itt: erre vezet az Országos Kéktúra, a Szent Márton út és a Vasfüggöny turistaút is.

Fotóválogatásunk a legszebb látnivalókról:

Őriszentpéter, az Őrség központja, több napra való látnivalót kínál, számos útvonalon járhatjuk be a települést és környékét. Megnézhetjük a Natura 2000 Látogatóközpontot, a Vadászati kiállítást, a néprajzi gyűjteményt. Megcsodálhatunk egy Árpád-kori templomot, egy középkori téglaégetőt. Szombat délelőtt termelői piacon cserkészhetjük be a környék finomságait. Apró, kedves kávézók, bisztrók várják az éheseket helyi finomságokkal. Ómami kávézójában ettem a legfinomabb gibanicát, a remek százrétű rétest. Kóstolhatunk őrségi langallót és dödöllét, kihagyhatatlanok az erdők kínálta vargányás és vadhúsos ételek.

Szalafő hatalmas területen fekszik, jól jelzett utakon barangolhatjuk be a szereket. Ha kitartóak vagyunk, embernagyságú páfrányerdőben rálelhetünk a Zala forrására is. Az Őrség népi építészetét és hagyományait Pityerszeren gyűjtötték csokorba. Itt egyben tekinthetünk meg majdnem mindent, ami erre a vidékre jellemző, és amit tudni érdemes: mire jó a tóka, milyen a környezetbarát gyepgazdálkodás, kik és mit őriztek itt, az Őrségben? Ezekre mind megkapjuk a választ. A gyerekeket népi játszótér, bivalyrezervátum várja, nekünk szerencsénk volt egy sereg mezei nyúllal is találkozni. Majdnem barátságot kötöttünk, de végül idejében felhúzták a nyúlcipőt. Szalafőn autentikus vendéglátóhelyeket találunk, vasárnap délelőttönként pedig termelői piac színesíti a kínálatot. Frissen sült pékáru, pogácsa, rétes, csipkebogyószörp, szárított vargánya, házi füstölt kolbász és szalonna kerül a kosarakba. A faluszéli Boronaház fogadó az állatbarátok kedvence, a háziállatnak, Szalonnának még Insta-fiókja is van. Ő ugyanis egy malac.

Aki csöndes vízpartra vágyik, annak a Hársas-tó, a Bárkás-tó vagy a Vadása-tó kellemes kikapcsolódást nyújt. Az állatok kedvelői találnak Kisrákoson patakparti alpaka-farmot, de minden településen találkozhatunk békésen kapirgáló tyúkokkal, úton totyogó kacsákkal, rekettyésben gágogó libákkal. Orfaluban Méhes- és gyógyítókert, gyógynövényes teaház várja az erre vándorlókat, bármelyikben jó megpihenni, feltöltődni, a testet simogató és lelket ápoló friss füvekből komponált teákkal lazítani. A Tűzlepke Kalandösvény a bátrabbaknak kínál remek lehetőséget, hogy szórakozva ismerkedjenek az Őrségi Nemzeti Park élővilágával. Itt, Orfaluban, egy erdő ölelte tisztáson éltem át életem eddig legvarázslatosabb augusztusi csillaghullását, miközben az erdő felől már fel-felhangzott a szarvasok első őszi bőgése, barcogása.

Felsőszölnök közelében a hegytetőn átélhetjük a három határ találkozásának izgalmas keresztútjait. Apátistvánfalván a Határőr skanzenben a történelem dicső és gyalázatos dolgaival szembesülhetünk, közben megismerjük a határőrök mindennapjait.

Legjobb sutba dobni az autókulcsot, és gyalogosan vagy két keréken fedezni fel az Őrség csodavidékét. Lépten-nyomon találunk valamit, amiért érdemes megállni, amin jó elidőzni. Észrevétlenül múlik itt az idő, a dajkálón ránk hajoló dombok közt elfeleded a gondod. Újra és újra Gazdag Erzsi sorai surrannak elő a haragoszöld lombok árnyából, a lágyan libbenő rétekről:

„Varázsigékkel óv e táj, varázsát öltsd magadra, S vértes vitézként így köszönts a való holnapra.”

 

Ha hazatérsz, álmodj arról, hogy ősszel aranylombbal, zizzenő avarral, gesztenyével és forró kályhákkal, télen hólepte csönddel vár újra az Őrség, hazánk nyugati kincses szeglete.