Így ünnepel más! – Karácsonyok szerte a világban 2.

1. Csehország: a jóscipő

A karácsonnyal az év vége is elérkezik, természetes tehát, hogy ilyenkor sokan már a jövőre gondolnak, a kíváncsibbak pedig még jóslásokba is bocsátkoznak. Így történik ez a cseheknél is, méghozzá olyan formában, hogy a még hajadon lányok egy ajtónak háttal állva egy cipőt dobnak át a válluk felett. Ha a cipő orra az ajtó felé mutat, az azt jelenti, hogy hamarosan megkérik a kezüket. Ha nem, akkor még legalább egy évig nem számíthatnak arra, hogy megházasodnak.

2. Grönland: uszadékfa, bálnabőr és rohadó madarak

Grönlandon nem nőnek fák, ezért akik nem akarnak sok pénzt kidobni egy Dániából odahajózott fenyőre, azok hagyományosan uszadékfából készítenek maguknak karácsonyfát. De nem csak a szoba sarkába, de az ünnepi asztalra is kerülnek érdekességek: a helyiek ilyenkor úgynevezett mattakot és kiviakot esznek. Az előbbi bálnabőrbe tekert bálnazsír, aminek állítólag olyan íze van, mint a kókuszdiónak – legtöbbször viszont olyan rágós, hogy sokáig nem lehet ízlelgetni, inkább egyben lenyelik. Az utóbbi pedig nem más, mint egy sarkvidéki madár teteme, amit fókabőrbe tekerve elásnak, és csak akkor kerül a tányérra, amikor már erősen rohad.

3. Svédország: a lángoló szalmakecske

Gävle városában 1966 óta minden adventkor felállítják a hagyományos skandináv karácsonyi kecske egy hatalmas, szalmából készült változatát (Thor szekerét ugyanis két kecske húzta, innen jön az északi országokban az ünnepi kecskemánia).

A hatalmas szalmabábu pedig rendszeresen megsemmisül – 2019-ig összesen 39-szer égett le, borult fel vagy lopták el, részben azért, mert egyesek szerint a kecske lerombolása is a hagyomány része.

Bár a sérüléseit nem mindig emberek okozzák (van, hogy simán egy vihar teszi tönkre), ma már három hónap börtönt helyeznek kilátásba azok számára, akik bántani akarják. Ezen kívül dupla kerítéssel, két őrrel, kutyás őrjárattal és kamerákkal is védik a bábut. Idén idáig sikerrel.

4. Venezuela: görkorival a misére

A karácsony előtti napokban a caracasiak legszívesebben szánkóval mennének a reggeli misére – ha tudnának, mert hó arrafelé nemhogy ilyenkor, de máskor sem nagyon esik. Helyette a város lakói görkorcsolyával indulnak a templomba – olyan sokan, hogy a hatóságok az autók előtt is lezárják néhány órára a forgalmat.

A hagyomány szerint a gyerekek ilyenkor úgy fekszenek le, hogy egy madzagot a nagylábujjukhoz kötnek, aminek a másik végét kilógatják az ablakon. A reggeli misére korizók pedig útközben megrángatják ezeket, jelezve, hogy ideje fölkelni és csatlakozni a menethez.

5. Katalónia: a kakiló paraszt és a szintén kakiló farönk

Katalóniában (és a szomszédos területeken) a betlehemekben nemcsak a szent családot, a királyokat és az állatokat láthatjuk, hanem egy paraszti viseletbe öltözött figurát is, aki letolt nadrággal éppen a dolgát végzi.

Az ő neve Caganer, azaz Kakiló, aki egyesek szerint a bőséges termést szimbolizálja, mások pedig azt mondják, a spanyol inkvizíciót gúnyolták ki vele.

Viszont a katalánoknál nem ő az egyetlen kakiló figura, aki karácsony táján feltűnik: ott van még Caga Tió, a kedves farönk is, akit egész decemberben etetnek a gyerekek, hogy aztán mindenféle finomságot és ajándékokat kakiljon nekik.

6. Ukrajna: pókháló a karácsonyfán

Míg nálunk a műfenyőtulajdonosok lassan elkezdik lesöpörni a pókhálókat az egész évben a pincében tárolt fáikról, az ukránoknál éppen az a hagyomány, hogy a karácsonyfára különféle pókhálómintás díszeket aggatnak. Ez a szokás egy népmesére vezethető vissza: egy háromgyermekes özvegy túl szegény volt ahhoz, hogy karácsonyi díszeket vegyen, ezért éjszaka pókok szőtték be a kunyhójukban álló fenyőt. Reggel pedig, amikor a gyerekek elhúzták a függönyöket, a pókhálókra eső fényben a fa arany és ezüst színekben pompázott.