Legtöbben a nyári időszakban járnak olyan igazi nyaralásra, amit egész évben lehet várni, tervezgetni. Így aztán rengeteg idő van számos elvárás kialakulására, amelyek könnyen csalódást vonnak maguk után, ha nem igazolódnak. Hányszor gondolunk rá, amikor elegünk van a munkából, hogy de jó lesz, amikor majd ülünk a strandon! S persze, rossz lesz az idő... Közben a családtagok egyre több ötlettel állnak elő, mit találtak a neten, mi mindent lehet megnézni az adott helyen, szuper aquapark és múzeumok is vannak. Persze, ennyi program biztosan nem fér majd az időbe…

 

Az utazás – bármennyire is jó – számtalan stresszforrással jár, és egy eleve felfokozottabb hangulatban a másik személy aprócska idegesítő mozzanata is könnyen vitát robbanthat ki. A tét ilyenkor sokkal nagyobb: ha már itt vagyunk Párizsban, Velencében, Mexikóban vagy akárhol,

és ennyi pénzt kiadtunk, akkor sokkal fájdalmasabb, ha valami nem úgy alakult, ahogy terveztük.

Ha nem olyan a szálloda, az Airbnb-lakás, mint amire számítottunk, tuti elő lesz véve, aki foglalta vagy erőltette egy másik lehetőség ellenében, akkor jön az „én megmondtam”, válaszként meg a „miért nem te intézted, mindent nekem kell csinálni”, és így tovább. Ha lerobban a kocsi, ha nem volt belekalkulálva egy plusz költség a költésbe (például a Disney Worldbe megvettük előre a jegyet, de odáig el kell jutni, és a vonatjegynek sem kevés az ára), akkor könnyen megy egymás hibáztatása, és mindjárt össze tudjuk kötni ennek a helyzetnek a kialakulását a másik személyiségének tipikus hiányosságaival, így pillanatok alatt ott is vagyunk a veszekedés szokásos forgatókönyvében.

A nyaralás ahelyett, hogy pihenés lenne, valójában űzött vadak rohanása, mert nemcsak az utazóknak, de a tágabb családi körnek is vannak elvárásai, vágyai a nyaraláshoz kapcsolódóan, amelyek megjelennek a tervezésben. Mindenkinek van hozzáfűznivalója, hogy a Magas-Tátrában mit érdemes megmászni, Barcelonában melyik Gaudi-épület a legkülönlegesebb, és érzik is a nyaralók a nyomást, hogy otthon majd be kell számolni, milyen csodálatos élményekben volt részünk, és magyarázkodni kell, miért ezt vagy azt néztük, másztuk meg a tanácsoltak helyett.

A gyerekek pedig általában olyan igényeket támasztanak, amelyek lényegében véve tiszta időpocsékolásnak tűnnek, hiszen társasozni, játszóterezni, plázázni (életkortól függően) otthon is lehet, ezért igazán nem kell ilyen messzire menni ennyi pénzért. Különben is, miért tart ennyi ideig, mire reggel összekészül a család? Eltelt a fél nap! Pláne égnek áll apa haja az olaszoknál, amikor jön a „meeeenjünk a Mekibeeeee, légysziiiiii”. Akkor jön a nem érdemlitek meg a nyaralást, meg a többi, maradtatok volna otthon, mire az élelmesebb kamaszok visszavágnak, hogy bocs, de kagylót meg polipot már otthon is lehet enni, szóval ezért tényleg kár volt idejönni. A kisebbek általában azzal jönnek, minek menni a hatodik templomba, vagy folyton romokat nézni (Görögországban, ugye), a lábaik pedig már az első nap délutánján olyan fáradtak lesznek, hogy soha többé egy lépést sem tudnak megtenni. De a szülők meg mégiscsak azt érzik, hogyha már itt vagyunk, akkor még ezt is meg azt is, és egy végeláthatatlan vándorlás, cipekedés, pakolás lesz a gondosan megtervezett pihenésből. Érdemes alkalmazni „a kevesebb néha több” elvét, és tényleg csak annyi programot betervezni, amennyi reális.

Arra pedig fel kell készülni, hogy valaki mindig mérgelődni fog.

Ha ilyenkor felkapjuk a vizet, garantált a veszekedés. Ehelyett próbáljunk alkut, cserelehetőséget ajánlani.

Ezenfelül az igazán stresszes munkát űző családtagok képesek ilyenkor néha annyira felengedni, hogy meg is betegszenek, mert a szervezetük végre elengedheti magát. De ezt a többiek úgy is megélhetik, mintha direkt bojkottálni akarná az egészet. De nem bűn az sem, ha valaki számára a nyaralás valódi, igazi, passzív semmittevést jelent. Csak ez is egy olyan téma, amiről mindenkinek van véleménye, és azt szent meggyőződéssel követeli a többieken. Ez pedig mások számára nyomás, amivel kezdeni kell valamit.

A jó nyaralás tehát arról szól, hogy el kell engedni minden elvárást, a másokét, a magunkét is. Igen, van terv, elképzelés, de ha nem sikerül minden, akkor sem dől össze a világ, itt vagyunk, együtt vagyunk, és ez a lényeg. Így lehet részünk igazi meglepetésekben, így válhatunk nyitottá olyan új élményekre, amik aztán bekerülnek a családi legendáriumba. Persze, nagyon nehéz a gondosan félrerakott pénzt nem akarni okosan és hasznosan elkölteni, ráadásul sokszor hatnak korábbi, nagyon jó nyaralások emlékei, amiket szeretnénk újraélni, és ennek a folyamatnak is csalódás lehet a vége.

Üzemmód-váltás

A dolgos hétköznapokból ráadásul nem egyszerű azonnal nyaralós-üzemmódba kapcsolni, teljesen kiverni a fejünkből minden munkahelyi feladatot. Különösen akkor, ha olyan az ember munkája, hogy nem is szakadhat el 100 százalékig. Még ha csak néhány e-mailről vagy telefonról van is szó, ez nemcsak az illetőnek jelenthet frusztrációt az utazás alatt, hanem a többieknek is, ami konfliktusokat okoz. Mások pedig amiatt szoronganak, mennyi felhalmozódott munka fogja várni őket, amikor visszatérnek a szabadságról.

Páros vakáció

Azok a párok, akik első közös nyaralásukra készülnek, további nehézségekkel is szembesülhetnek. Hacsaknem rendkívül tudatosan kommunikálnak és terveznek, nézeteltéréseik adódhatnak a közös idő eltöltésének módjával kapcsolatban. Ráadásul a fiatalabbak gyakran maguk sem tudják még igazán, mi jelenti számukra pihenést. Nehézség fakadhat abból is, hogy hirtelen sokkal több időt tölthetnek együtt, amire korábban még nem volt lehetőség. Ez egyszerre újdonság, izgalom és frusztráció is. Mindenesetre, akár első nyaralás, akár sokadik,

kutatási adatok támasztják alá, hogy a párok 40 százaléka vitázik a nyaralás során.

Ez nem jelent vigaszt, viszont segíthet abban, hogy lazábban tudjátok kezelni ezeket a konfliktusokat. Ne úgy, mintha ez alapjaiban veszélyeztetné a párkapcsolatot.

Nyaralás extrákkal: anyósok, gyerekek, kamaszok, barátok

Veszekedni nem csak a párok szoktak a nyaralások alatt. Számtalan egyéb konstelláció is lehetőséget nyújt a vitára. Ha még párként meg is állapodtok abban, kinek mi számít pihenésnek, a városnézés vagy a strandon heverészés, és ennek megfelelően töltitek az időtöket, mindebbe extra csavart hoz a másokkal együtt tervezett vakáció. Azt hihetjük, barátokkal nyaralni csak és kizárólag könnyed móka lehet, de sokszor kiderül, hogy vannak buktatói. Teljesen másféle alkalmazkodást kíván egy ilyen átmeneti együttmozgás. Tipikus eset, amikor két órát keringtek éttermet keresve, mert van, aki nem akar nagyon költeni, a másik helyi specialitást szeretne kipróbálni, a harmadik vegán, a negyediknek csak teraszos hely jó, stb.

Ha gyerekkel utazunk, akkor nem mindegy, hány gyermekről van szó és mennyi idősek. Jól eljátszanak-e egymással, vagy inkább végig veszekedéssel töltik az utat? Az tudjuk, hogy kisgyerekkel nyaralni az anyáknak nem pihenés. Ilyenkor érdemes apartman helyett szállodába menni, hogy legalább az ételkészítéssel, mosogatással ne kelljen foglalkozni. Ha csak egy gyerek van, sokan döntenek a más családokkal való együtt nyaralás mellett, hiszen akkor lehet igazán pihenni, ha a gyereknek is van saját társasága, ilyenkor a szülők egymásra is bízhatják őket, így egy kis időt kettesben is lehet tölteni. Ugyanakkor az új, ismeretlen környezet számtalan veszélyforrást tartalmazhat, így fokozott figyelmet kíván, holott a nyaralásnak épp az ellazulás lenne a lényege. A kamaszok pedig hozhatják a formájukat, mindent kritizálva, és az ellenkezőjét is.

Sokak fejében él békés, harmonikus kép a nagycsaládi utazásokról is, ami szintén könnyen válhat rémálommá. A kiscsaládok közti határok betartása ilyenkor sokszor sérül, a nagyszülők például aktívan bevonódhatnak a gyermeknevelés olyan kérdéseibe, amiben egyébként nem vennének részt. Ez pedig könnyen konfliktusokat szül.

Kevesebb vita

Egyes leírások szerint érdemes néhány dolgot előre tisztázni annak érdekében, hogy minimalizáljuk a veszekedésre okot adó tényezőket a nyaralás során. Valójában ezt már a tervezés idején érdemes elkezdeni. Legyen lehetősége mindenkinek elmondani, mire vágyik: kikkel szeretne menni, mennyi időre, milyen messzire, stb.

Fontos, hogy ez a beszélgetés olyan hangvételű legyen, amiben minden tag ki is meri mondani a valódi gondolatait.

Az is egy lehetőség, hogy nem egy nagy nyaralást, hanem több kisebb utazást tervezünk, így az eltérő igényeket is ki lehet szolgálni: nagycsaláddal, nukleáris családdal, kettesben, semmit se téve vagy aktívan. Bárhogy is alakul, érdemes figyelembe venni mindenki vágyait. Ne felejtsétek, az a kompromisszum, ha mindkét fél lemond valamiről, enged a másiknak. Ha találkoztok félúton, és van egyik nap gyaloglás, másik nap strand.

Találjátok ki azt is, ki mivel veszi ki a részét a szervezésből. A gyerekek is beszállhatnak életkoruknak megfelelő feladatokkal, például összepakolhatják azokat a játékokat, amiket mindenképpen szeretnének magukkal vinni az útra. A készülődés maga is lehet öröm, ha nincs valaki túlterhelve, ezért érdemes elosztani a feladatokat: akkor a várakozás izgalma tölti ki az időt, és megelőztük az első konfliktust!