Híres utazók nagy felfedezései: tíz ember, akik nélkül ma más lenne a világ

ZónánTúl

Híres utazók nagy felfedezései: tíz ember, akik nélkül ma más lenne a világ

„Ha 22 éves vagy, egészséges, tudásra szomjazol és fejlődni akarsz, utazz – amilyen messze és amilyen gyakran csak tudsz. Aludj a földön, ha kell. Tudd meg, más emberek hogyan élnek, hogyan esznek, hogyan főznek. Tanulj tőlük, bárhová is mész.” Anthony Bourdain, 20. századi amerikai tévés szavait valószínűleg az alábbi történelmi személyek nem hallották, de a kitaposott ösvényről letérve maradandó emléket és felfedezéseket hagytak maguk után.

Homérosz

Az egykori Római Birodalom polgárai a világ első turistái közé tartoztak. Több éven át tartó kirándulásokat tettek az athéni Akropoliszhoz, az egyiptomi piramisokhoz, és beutazták a mediterrán térség szinte minden szegletét. A legjelentősebb utat a híres görög filozófus, Homérosz tette meg. Ő egészen a mai Törökország területén található Trójáig utazott, hogy onnan tudósítson arról a háborúról, ami a nyugati civilizáció egyik legjelentősebb eseménye volt, és egy korszak végét jelentette. 

 

Marco Polo

Marco Polo egy velencei felfedező volt, aki leginkább a Marco Polo utazásai című könyvéről ismert, amelyben leírja ázsiai utazását és élményeit. Polo sokat volt úton családjával. 1271 és 1295 között Európából Ázsiába utazott, és ebből 17 évig Kínában maradt, ahol (felemelkedve a ranglétrán) egy kínai város kormányzójaként is szolgált. Bár nem Polo volt az első európai, aki eljutott Kínába, jelentős örökséget és tudást hagyott maga után. Életében a felfedezéseivel járó elismerést nem kapta meg, de útleírásai sok későbbi felfedezőt, köztük Kolumbusz Kristófot is megihlették, és az európai térképészetre is jelentős hatást gyakoroltak.

Ernest Shackleton

Roald Amundsen volt az első, aki 1911-ben érte el az Antarktiszt, ám a kontinens felfedezése valójában Ernest Shackleton nevével forrt egybe. Utazóként és kutatóként Shackleton alaposan bejárta az Antarktiszt, leghíresebb expedíciója során 1914-ben tíz hónapra jégbe zárva ott is maradt bolygónk legdélebbi pontján. Kitörni a fogságból csak a hajó összetörésével tudtak, amelyet követően öt hónapig a jégen táboroztak a legénységgel együtt.

Shackleton két nyíltvízi hajóutat tett meg, köztük egy 1300 km-es távot Dél-Georgia-szigetére, amelyet a történelem egyik legnagyszerűbb utazásai között tartanak számon. Az elszigetelt helyen lévő bálnavadász-állomásról végül egy csapattal visszaindult az Antarktiszra, hogy az ottrekedt legénységét megmentse.

 

Ibn Battuta

A marokkói származású, 14. századi világutazó neve kevésbé van benne a köztudatban, pedig három évtizeden keresztül szüntelenül járta a keleti térséget, és több mint 40 országban megfordult. Utazásait az iszlám hit vezérelte, és az, hogy felkutassa Mohammed próféta tanításait, még akkor is, ha ezért a világ másik feléig kell mennie. Így jutott el Tangerből Kínáig, de járt többek közt Észak-Afrikában, Anatóliában és Indiában is. Battuta életútja és elbeszélései többet jelentenek, mint egy szimpla útmutató a középkori iszlám világhoz. A közel-keleti Marco Polo ugyanis kalandjait Rihla (Az utazás) című könyvében is megörökítette, amelyben személyes elmélkedései mellett földrajzról, természetről, politikáról, városokról és közel 2000 emberrel való találkozásáról is szó esik.

Christopher Columbus

Ha felfedezőkről van szó, elsőre szinte mindenkinek Columbus neve ugrik be. Az olasz származású navigátor és világjáró először tinédzserként ment tengerre, és több kereskedelmi úton vett részt a Földközi- és az Égei-tengeren. Egy ilyen utazás alkalmával jutott el a mai Görögországban található Chios szigetére, ekkor került életében a legközelebb Ázsiához – oda, ahova mindig is el akart jutni. Híres, 1492-es expedíciós útja ugyanis nem az amerikai kontinens felfedezését tűzte ki célul, hanem azt, hogy az Atlanti-óceánon áthajózva új útvonalat találjon Indiába. 1492 és 1504 között összesen négy utat tett meg a Karib-térségében és Dél-Amerikában, és 1506-ban egy fertőzés következtében úgy halt meg, hogy azt hitte, tényleg egy rövidebb utat lelt Ázsiához.

 

Thomas Jefferson

Az Egyesült Amerikai Államok harmadik elnöke sok tekintetben megelőzte a korát. Nemcsak államfő volt, hanem mai megfogalmazásban élve gasztroblogger is, aki számára a bor jelentette az ablakot a világra. Számos alkalommal utazott európai országokba azért, hogy a gazdaság és kultúra mellett az egyes államok szőlőtermesztési hagyományaikat is tanulmányozza. Jefferson a transzatlanti borkereskedelmi csatornák megnyitását szorgalmazta többek közt Franciaországból, Olaszországból, Portugáliából és Spanyolországból, mellette pedig számos új szőlődugvánnyal érkezett vissza az Egyesült Államokba, amelyeket Monticellóban ültetett el.

Xuanzang

627-ben egy kínai szerzetes tekercsekkel felpakolt hátizsákjával elhagyta Tang fővárosát, hogy 16 éven át, 16 000 km-es felfedezőútra induljon Indiában, és összegyűjtse a buddhizmus szent szövegeit. Xuanzang a Selyemút északi útvonalát követve dokumentálta tapasztalatait a mai Kirgizisztán, Üzbegisztán, Afganisztán és Pakisztán területeiről, majd átkelve a Hindukus hegyein elsőként írt a kolosszális Gandhara Buddha szobrokról. Zarándokútja rendkívül eredményes és intellektuálisan gyümölcsöző volt. Szanszkrit szövegek hatalmas gyűjteményével tért vissza Kínába, amelyek új megvilágításba helyezték a buddhista hitet, utazási feljegyzéseivel pedig korhű képet készített Közép- és Dél-Ázsiáról.

 

Ferdinand Magellan

A portugál felfedező, Magellán vezette az első európai felfedezőutat, amelynek célja a Föld megkerülése volt. Jó esélyekkel indult, ugyanis térképkészítést és navigációt tanult gyerekkorában.1519-ben Magellán útnak indult, hogy jobb útvonalat találjon a Fűszer-szigetekhez. 1521-ben flottája sikeresen elérte a Fülöp-szigetekhez tartozó fekvő Homonhom-szigetet, ám ekkorra 270 fős legénységéből már csak 150 volt életben. Szerencsétlenségére nem sokkal a megérkezést követően két rivális szigetországi vezető csatájában halálos sérülést szerzett. Küldetését, miszerint körbehajózza a földet, Juan Sebastián Elcano teljesítette be végül. 

Freya Stark

Egyedül ébredni egy vadidegen városban a világ egyik legkellemesebb érzése – vallja a brit romantikus utazó, Freya Stark, aki 34 éves korában elindult Bejrútba, hogy kíséret nélkül, nőként beutazza a Közel-Kelet addig ismeretlen régióit. Jó nyelvérzékének (anyanyelvén kívül németül, olaszul, arabul, fársziul, törökül és oroszul is beszélt) és empatikus hozzáállásának köszönhetően olyan zárt, közel-keleti közösségekhez is eljutott, ahol korábban nyugati ember még nem járt. Az iraki háremhölgyektől kezdve a dél-arábiai sivatagon át a veszélyes Asszaszin-völgyig számos helyen megfordult, élményeiről 24 könyvet és 8 levélkötetet adott ki. Freya 1993-ban, 100 éves korában halt meg.

Ha érdekelnek a modern világutazók utazásai, ismerd meg a kerékpáros világutazót, az önkéntest Afrikában és a Kínába átruccanó anyát

Ajánljuk még:

 

Már követem az oldalt

X