ZónánTúl

Gondtalanul a paloták és kertek városában, Potsdamban

Ha már Berlinig eljutottunk, onnan csak egy ugrás. Annyi látnivalót kínál, hogy egy nap alatt képtelenség lenne bejárni, de kaphatunk ízelítőt a szeszélyes rokokóból, a „gondtalanság” életérzéséből és a történelem súlyos pillanatainak mementóiból is. Az egykori porosz királyi székhely pompás építészeti emlékei, elegáns parkjai, a város hangulata nem hagyja érintetlenül az utazót.

A német fővárostól nyugatra eső, természetes vizek szabdalta terület már a térképen is csábítónak tűnt. Potsdam Brandenburg tartomány fővárosa, és a legbelsőbb területe 1990 óta az UNESCO Világörökségének a része, ami szintén kihagyhatatlanná teszi. Leginkább a potsdami egyezményről juthat eszünkbe ez a hely, pedig sokkal többet kínál annál, mint hogy itt zajlott le 1945 nyarán a három nagyhatalom tizenhárom ülésből álló konferenciája, ami a második világháború lezárásának tekinthető.

A Cecilienhof

Ez a palota adott otthont egykor ennek a konferenciának, ma naponta sok százan keresik fel. A történelem kedvelőinek ez kötelező program, hiszen itt ült asztalhoz Sztálin, Churchill és Truman, hogy Németország jövőjéről döntsenek. A teremben a kerek asztalon kívül írott emlékek, zászlók és képek mesélnek a fontos eseményekről, megnézhetjük továbbá a szivarszobát, a zeneszalont, a királyi hálószobákat és a Nagy Termet is. 

A Sanssouci park és palota

A porosz uralkodó, Nagy Frigyes kedvenc palotája Németország leglátogatottabb épülete. Sans souci, vagyis gondtalanul – ezt hirdeti a felirat a homlokzaton. A nyugalom miatt választotta nyári rezidenciája helyszínéül Nagy Frigyes Potsdamnak ezt a részét, a nevét is az után kapta a kastély, amit szolgálnia kellett: sans souci – gondtalanul. Ide tartottak vele filozófus barátai, köztük Voltaire, itt élte ki magát zenészként, itt vadászott, itt járta a hatalmas parkot, amely a kastélyt körbeöleli.

sanssouci-park

Fotó: W. Bulach/Wikimedia

Az építész, Georg Wenzeslaus von Knobelsdorff a barokk késői, klasszicizáló irányzatát szerette, de a király kívánságára itt a szeszélyesebben díszítő rokokó formáit kellett alkalmaznia. Üvegházakkal kiépített teraszsor fölött, az errefelé ritka fügével övezve, festői környezetben áll a földszintes „gondűző” kastély. Központi tere a tágas előcsarnokból nyíló, a homlokzat síkja elé ívesen kiugró márványterem. A bejárat felőli oldalon rövid épületszárnyak nyúlnak előre, azokhoz kétfelől a gazdasági szárny és az istálló, szemben pedig az előudvart keretező íves oszlopsor csatlakozik. A teraszok felé forduló kerti homlokzatot párosan állított emberalakok díszítik, közöttük a padló szintjéig lenyúló, félkörívben záródó ablakok és ajtók nyílnak.

A parkja széltében és hosszában is két-két kilométer, a Sanssouci és az Új Palota, a Neues Palais között húzódik. Itt található az Orangerieschloss, a Narancsház is.

A nagyvonalúan megálmodott park minden évszakban kínál extra látnivalót.

Nekem a Paradicsomi kert, az egyetem botanikus kertje tűnt elsőre a legszebbnek, de aztán elbizonytalanodtam. A Szicíliai kert, a lépcsőzetes szőlőlugasok, a Marlygarten és a kertigazgató házánál pompázó liget után már nem tudtam volna választani belőlük.

A holland és az orosz városrész

Szélmalmok hívogatnak a Holland negyedbe, ahol az utcákon járva tényleg Hollandiában érezhetjük magunkat. Egykor holland iparosok és kézművesek éltek itt, akiket Nagy Frigyes hívott letelepedni.

Talán ennél is érdekesebb az Alexandrowka, az orosz kolónia.

Gyümölcsfákkal, tágas kertekkel körülölelt tizenhárom faház alkotja az orosz falut a városban.

Az orosz énekesek és zenészek Potsdamba hívása III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Sándor orosz cár barátságának köszönhető. Itt volt a szórakozás színhelye egykor.

Festészet és film

A művészetek kedvelőit várja a Bamberini Múzeum és képtár, impresszionista és absztrakt alkotásokkal. A Babelsberger filmmúzeum a filmtörténet kulisszatitkaiba avatja be a látogatókat, itt száz év tárgyi gyűjteményében is kalandozhatunk: kosztümök, forgatókönyvek, filmes technikai eszközök tárháza vár: egy egész nap is kevés a bejárására! Ha szerencsénk van, egy tárlatvezetés során belecsöppenhetünk egy forgatásba is.

Potsdam vízi világa

A lassú Havel folyó Berlin és Potsdam körül ide-oda kanyarog, kisebb-nagyobb tavakat alkotva. A síkvidéki dűnék gyönyörű környezetét akár hajóval is felfedezhetjük. Számtalan sétahajó kínál városnézést, de meg is szállhatunk a vízen ringó hotelekben

vagy egy airbnb-s hajó fedélzetén.

A Havel folyó felett átívelő kis acélhíd, amely Berlinnel köti össze a várost, egykor a titkosügynökök találkahelye volt. Mi mindent hallhatott már ez a vasszerkezet! Potsdam újkori történelme is tudna mesélni! És ez mind csak pár morzsa abból, amivel ez a brandenburgi város elvarázsol.

Nyitókép: Jean-Pierre Dalbéra/Wikimedia

Ajánljuk még:

Puccs sétapálcával – egy titkokat rejtő Baross utcai ház története

Baross utca, a végeláthatatlan. Ugyan nem főút, nem is túl széles, mégis meghatározó forgalmat bonyolít emberemlékezet óta, a Kálvin teret köti a Fiumei úttal. Józsefváros fő ütőerének elején járunk, épp a Wenckheim-palota mögött, de egy egészen más hangulatú, szomorkás, sötét sarokházban. Egy időben sokat jártam itt, főiskolai legjobb barátnőm lakott a másodikon. Lakásába soha az életben nem sütött be a nap, simán aludtunk délután kettőig az örökös félhomályban. Az előtérben derengett pár négyzetméteren a tán Zsolnay csempe szokatlan fényű halványzöldje, egyébként semmi nem maradt a századelő vélhetően virágosabb korából. Aztán házkutatásaim során egyre gyakrabban merült fel a Baross utca 28. címe. Gondoltam, utánanézek kicsit.

 

Már követem az oldalt

X