„Először ki akartam ugrani a harmadikról” – Magyar beszámoló a zágrábi földrengésről

ZónánTúl

„Először ki akartam ugrani a harmadikról” – Magyar beszámoló a zágrábi földrengésről

140 éve nem volt akkora földrengés Zágrábban, mint múlt hét vasárnap. Erős, a Richter-skála szerint 5,3-as magnitúdójú földmozgás rázta meg a horvát fővárost, fél hét előtt néhány perccel. A durva rengést fél órával később újabb követte: hét óra egy perckor egy 5-ös erősségű földmozgás érkezett a közel hétszázezer lakosú városba. A földmozgás csak a szűk belvárosban 250 épületben okozott kárt. Megrongálódott a város jelképének számító katedrális, a horvát parlament (szábor) és a kormány épülete, valamint több templom és más, kulturális örökség körébe tartozó építmény is. A horvát fővárosnak most még nehezebb, hiszen egyidejűleg két problémát kell leküzdeniük: a koronavírussal járó problémákat is meg kell oldaniuk, valamint a földrengés következményeit is rendbe kell tenniük. Filákovity István filmrendező 40 éve él Zágrábban, őt és feleségét is álmából ébresztette a földmorajlás. Most megosztják tapasztalataikat.

 

„Erre nem lehet felkészülni, én sem úgy reagáltam, ahogy gondoltam volna magamról” – kezdi a beszámolót István, aki 6 óra húsz perckor érezte a rendkívül erős mozgást, és mint mondja, egyből tudta, hogy földrengés van. István egy harmadik emeleti lakásban lakik feleségével, az első gondolata az volt, hogy a hátsó ablakukon kellene kiugraniuk, mert akkor egy dimbes-dombos, gyepes területre zuhannának. Rendkívül gyorsan cikáztak a fejében a gondolatok, de mint mondta, felesége sokkal nyugodtabban, higgadtabban kezelte a helyzetet. Az ő javaslatára lakásuknak egy biztonságosabbnak vélt részére bújtak, míg enyhült a földmozgás.

Istvánék szerencsések: az ő lakásukban kisebb repedések keletkeztek, a könyvespolcukról estek le könyvek, de jelentősebb kár nem történt. Miután a morajlás mintegy tíz másodperc múlva véget ért, azonnal pakolni kezdtek, és hívták a város másik részén élő 21 éves lányukat, hogy ő is pakoljon össze egy-két dolgot, azonnal mennek érte –

a terv az volt, hogy elhagyják a várost. Tudták, hogy hamarosan újabb rengés következik.

Mire Istvánék a hátizsákba tettek egy-két szükséges dolgot, ismét morajlott a föld. Ez már egy kisebb mozgás volt, de ekkor már ők is kirohantak az utcára. Mint mondta, nagyon sokan voltak már kint, voltak, akik még pizsamában, pokrócokkal a hátukon álldogáltak, idősek-fiatalok egyaránt, viszont általánosságban viszonylag nyugodtak és higgadtak maradtak az emberek.

A városban természetesen jelen van a koronavírus, de ahogy azt István mondja, a földrengéstől elsőnek jobban megijedtek az emberek, és nem is nagyon tudták tartani egymástól a kétméteres távolságot. Mindenki csak kérdezősködött és várt, valamint reménykedett, hogy nem következik újabb nagyobb erejű rengés.

István és felesége, amint újra elcsitult minden, azonnal autóba ült, és lányukhoz igyekezett. Ekkor látták, hogy több épület is megsérült, az utak mellett parkoló autókra borultak törmelékek, egyes kocsik teljesen összetörtek.

Voltak utcák, ahol szinte csak törmelékeket lehetett látni.

Mint István megosztja, egyik kollégájának nemrég felújított házára a szomszéd kéménye dőlt, ami miatt az teljesen lakhatatlanná vált. Utóbb megtudták: csak a belvárosban 250 épült sérült meg, köztük a horvát parlament, a szábor épülete, illetve a város jelképének számító katedrális egyik 108 méteres tornyának egy része letört, és leesett a kereszt is, így komoly károk keletkeztek a környező épületekben is. Több kórházból is evakuálni kellett az embereket; volt, amelyiket teljesen le kellett zárni.

István lánya már albérleti lakása előtt várta szüleit, és már nem ellenkezett, azonnal autóba ült, hogy együtt a városhoz közeli dombhoz siessenek. Mire odaértek, már rengetegen voltak ezen a területen, Istvánnak sokáig kellett köröznie mire egyáltalán letudott parkolni az autóval. Ahogy telt az idő, Istvánékban egyre inkább motoszkált a gondolat, hogy a koronavírus miatt nem szerencsés, ha nagyon sokan vannak egymás közelében.

A hatóságok részéről sem volt egyértelmű, mit is kellene tenni: egyes szervezetek azt tanácsolták, legyenek az emberek az utcán, de volt olyan is, amelyik azt mondta, menjenek vissza lakásukba, nehogy koronavírussal megfertőzzék egymást a tömegben. Mint István mondja, aggályos lehet a folytatás is, mert Horvátországban a legtöbb regisztrált COVID-19 fertőzött Zágrábban van, a földrengés miatti ijedtségben azonban sokan lementek tengerparti nyaralójukba vagy épp valamelyik szigetre. A hatóságok a földmozgásokat követően arra kérte az embereket, ha nem veszélyes, vagy nem sérült meg lakóépületük, haladéktalanul menjenek haza, ne kockáztassák egymás egészségét.

Biztonsági okok miatt vasárnap este közel hatvan ember töltötte az éjszakát egy zágrábi diákotthonban, de sokan vannak olyanok is, akik nem térhettek vissza otthonaikban, így rokonoknál, ismerősöknél húzták meg magukat. István elmondása szerint 

egyes épületeket, piros lappal matricáztak fel, ezzel jelezve, hogy oda nem lehet visszatérni, mert életveszélyessé nyilvánították a hatóságok.

István és családja nagyon szerencsésnek vallja magát, hiszen visszaköltözhettek otthonaikba, náluk ugyanis nagyobb kárt nem okozott a földmozgás.

Nagyon nehéz helyzetben vannak a horvátok: ők is küzdenek a koronavírussal, emellett a földrengés következményeit is rendbe kell tenniük. Ehhez hozzáadott, hogy a hét elején még erős havazással is szembesülniük kellett. Szakemberek szerint az utórengések és a károk felmérése akár hónapokig is eltarthatnak. A város polgármestere, Milan Bandic, a földrengés után katasztrófa sújtotta területté nyilvánította Zágrábot. 

A renoválás pedig csak ezután kezdődik...

/A nyitókép illusztráció/

Hasonló cikkek a témában:

MIÉRT ENGEDTE MEG ISTEN A KORONAVÍRUST?

„NEM TUDJUK, MI VÁR RÁNK” – EGY MAGYAR CSALÁD BESZÁMOLÓJA EURÓPA EGYIK LEGFERTŐZÖTTEBB RÉGIÓJÁBÓL

HIHETETLEN KÉPEKEN ÉS VIDEÓKON A KORONAVÍRUS PUSZTÍTÁSA