Egy budapesti csodaház, ahol a pókoké a főszerep

Az 51-es szám keskeny, magas, napsárga fala messziről látszik, ahogy gazdátlan földszintje is, pedig milyen klassz üzletet lehetne itt újra berendezni! A legutóbbi, már jó pár évvel ezelőtti felújításkor használt anyag nem volt a legszerencsésebb választás: a divatos, viszont előnytelen megoldáshoz valószínűleg a pénz, a szándék, és a kivitelező hozzáértésének hiánya együttesen vezetett.

Évekig próbáltam bejutni, belülről is megcsodálni ezt a szép, szecessziós bérházat, egyrészt, mert rég csodált, kedvenc építészem, Fodor Gyula munkája, másrészt mert olyan gyönyörű a kapu mögött látszó folyosórészlet. A tervező Bécsben végzett építészként, így az általa rajzolt szecessziós házak a bécsi szecesszió geometrikus vonalatait követik.

 

A Kazinczy utca 51. szívszorítóan szép, dacára a ránézésre évtizedek óta elhanyagolt állapotoknak. Aztán egy szép napon szerencsém lett, napfényes reggelen barátságos lakók engedtek be, sőt, körbe is vezettek páratlanul szép lépcsőházukban, elbüszkélkedtek a mindent túlélt, illetve saját kézzel felújított részletekkel. Mert a homlokzat ugyan megújult a tulajdonos önkormányzat jóvoltából, ahogy a belső, udvari rész is, de a lépcsőház renoválása még várat magára.

Néhány éve a lakók kiemelték a nyomokban megmaradt színes, Róth Miksa-féle, a földszinti lépcsőfordulót díszítő ablakot a keretéből, és a legfelső szinten lakó grafikusművész felújította. Igen, saját maga. És ugye, milyen szép lett? De jó, hogy ilyen is van:

 

Nagy hasú pók díszíti az ablakot, ahogy a ház külsejét is helyenként, az ablakok alatt

A pók szimbóluma a például a mágiának, misztériumoknak, erőnek, növekedésnek, s az időnek. Az indiánoknál a pók a védelem szimbóluma is, védelmezője a rejtett tudásnak. Indiában a pók jelöli azt, hogy nem minden az, aminek látszik. Egyiptomban teremtésnek, az újrateremtésnek a szimbóluma, Neith istennővel kapcsolják össze. A pókok nagy terveket és titkokat rejtegetnek. Az indiánok azt mondják, hogy a Pókasszony fonta az életet és az élőlényeket, s hogy minden ezen a fonálon csatlakozik egymáshoz. Egy régi történet szerint a pók adta az első ábécét az embernek. A póktotem egyensúlyt tanít a múlt és a jövő között, a fizikai és a szellemi világ között. Az erő és a gyengédség kombinációja.

A pók segít felébreszteni a kreatív tehetséget. Emlékeztet, hogy a múlt mindig kapcsolatban áll a jövővel.

Üzenetéhez tartozik, hogy élned kell, haladnod tovább. Gondold át a lépéseidet, s hogy kikre leszel vele hatással. Egyensúlyt teremt az életedben, s figyelj oda minden apró rezgésre a hálódon, mert jutalmat rejthet. Minden hálórész kapcsolatban áll a középponttal, így tehát ne felejtsük el, hogy honnan is indultunk. Akik a póktotemmel rendelkeznek, általában sikeresebbek az írással kapcsolatos varázslatokban. A kelták szerint a pókháló az élet útvesztője, amin az embernek felül kell kerekednie, Óceániában a világ teremtőjeként tisztelik. A pók a mohamedánok szent állata. A legenda szerint Mohamed egy Mekka melletti barlangba rejtőzve úgy menekült meg, hogy egy keresztes pók sűrű hálót szőtt a bejárat elé, s ezzel mentette meg Mohamed életét. Az ókori Kínában is szerencsehozó állatként tisztelték, ahogy a mai néphit szerint sem hoz szerencsét, ha pókot ölünk.

A keresztény mitológia a pókhálót az emberi gyarlóság és hiábavalóság jelképének tartja, amiben a pók maga a sátán, a gonosz, aki ragacsos szálai közé csalja az óvatlan lelkeket. A régi zsidónegyedben járunk, ősi szabályok, és mély, Istenbe vetett hit szerint élték itt életüket a közösség tagjai, ráadásul a ma Kazinczy, 1879 előtt Kereszt utca hajdan az ezüst- és aranyművesek, ékszerészek utcájaként volt ismert, akiknek rejtélyes munkáját sok titok, misztérium övezte. Lehet, rájuk utaltak a homlokzatba faragott, üvegbe metszett-maratott pókok gondosan szőtt, szabályos hálóikkal.

 Ma már csak egy színes ablak díszíti a sokat látott lépcsőházat, de az a ház büszkesége, joggal. Még néhány ablakszem tanúskodik a fénykorról az emeleten, kész csoda, hogy megmaradtak.

 

 

És a falak. Visszatérő szépség pesti házakban, így itt is a sötétkék szín, általában csempe formájában, a lépcső mentén, vagy/és az előtérben. Hála az elmúlt évtizedek teljes pénztelenségének, egészen a legutóbbi időkig megmaradt a sötétkék falfestés. Sajnos a lépcsőház felújítását célzó, nemrég történt munkálatokkor láthatóan nem volt cél az eredeti díszítés, sem a színek megmentése, így a régi, kék csíkozás már csak a legfelsőbb szinten figyelhető meg, az is ki tudja, meddig. Fodor Gyula házaiban megszokott frízek alatt itt, a Kazinczy utcában sötétkék csík-pár fut, és nyomokban a legfelső szinten még a falon középtájt is látható a sötétkét csíkozás, továbbá a legszomorúbb állapotban lévő előtér falán is, a dombormű festett kék keretben pompázott hajdan, illetve kerámia kékek is maradtak emlékbe, igaz, alig, és ki tudja, meddig....

 

 

A kék, az egyik alapszín, a Bibliában jellegzetesen égi szín, a keresztény művészetekben a transzcendencia színe, kikeveréséhez a drága lazúrkövet használták. A kék a tudás, a bölcsesség, a gyógyító szavak jelképe, békét hoz, nyugalmat, hűsít, eloszlatja a félelmet. A levegő, a víz, a csend, a hit jelképe. A nyugalom színe, sötétebb árnyalata bölcsességet, szaktudást, stabilitást jelent. A kék szín nyugtatja a szívdobogást, a békesség, a pihenés színe, a gyógyítók pszichésen kimerült emberek számára ajánlják.

A kereszténységben Szűz Mária színe, a szeretet, a türelem szimbóluma. Tapasztalatom szerint visszatérő dísze a huszadik század elején Budapesten épült bérházak lépcsőházainak. Ez a szín kíséri haza a lakókat évszázada – kérdés, észreveszi-e ezt ma bárki is.

 

A Kazinczy utca 51-ben mindenhol a kék szín köszön vissza: a padló geometrikus díszén, az egy legfelső lépcsőforduló kivételével, de ott az udvar felé néz egy egészen más, szintén kék, és szintén gyönyörű verzió. A fal festett csíkján magasan, és a bejáratnál, ahol a legkeservesebbek az állapotok. A belső udvar is kék lett legutóbbi felújításakor, ez kissé meglepő fordulat az utcai sárga, és a belső kékek eltérő, melegebb árnyalata után.

 

A ház eredeti tervei elvesztek, de a kezdetekről a Budapesti Hírlapban található kincset érő híradás az Arcanum jóvoltából. A lap 1908 június 28-i számában megjelent hirdetésből lehet következtetni a megépült lakások méretére és színvonalára: „A Kazinczy utca 51. számú bérház legmodernebb, nagy, 4 szobás, (2 ablakos) belépővel, télikert, előszoba, stb-vel bíró lakások kiadók. Ugyanott egy 4 helységből álló, felülvilágítós műterem műipari célokra is alkalmas, augusztus hó 1-ére kiadók.”

A szecesszió beköszönte előtt e ház helyén a szomszédos 49-es szám tervezőjének, Zitterbath Mátyásnak jó eséllyel hasonló hangulatú háza állt. 1905-ben ezt a házat Schirmbrandt Antal építész, építési vállalkozó vette meg. Az ő lánykáját vette feleségül Fodor Gyula, aki aztán megrajzolta szépen az újat, és aki a ház létének első éveiben „Fodor Gyula és társa czég” néven birtokolta is azt. Aztán persze több tulajdonos váltotta egymást. A mai lakók emlékezete szerint az utolsó, háború előtti gazda egy aranyműves család volt, akiknek a földszinten üzletük, az emeleten szép lakásuk volt, és akik gondosan karbantartották igényes bérházukat. Pár éve a leszármazottak ellátogattak ide, biztos megrázó volt így látni a házat….

 

 

A földszinti üzlethelyiség szintén a Budapesti Hírlap 1908-as hirdetése szerint 235 „négyszögméter” mérettel, udvarhasználattal, világos, 300 négyszögméteres, utcai bejáratú pincehelységgel büszkélkedett, első kiadói szerint irodának, műhelynek, üzletnek egyaránt alkalmas. A fénykorban „Wieselmann és társa üvegcsiszoló, tükröző és rézkeretező ipartulajdonos” üzlete volt található, majd, 1938-1953-ig Felhős Frigyes ötvösműhelye. A Felhős család emlékét mai is őrzi a ház. Nehéz elhinni, hogy a mai világban ne lenne értéke egy ilyen ingatlannak a hetedik kerület közepén, és hogy ne lehessen neki méltó funkciót, boldog bérlőt találni. Évek, ha nem évtizedek óta bedeszkázott, graffitizett, koszos, gazdátlan képet nyújt a ház teljes földszintje, látványosan évtizedek óta senki nem használja. Rejtély.

 

Annyira szép ez a ház is. Hiába a már koszos és potyogó, a díszeket inkább takaró, mint kiemelő homlokzati festés, a méltatlanul elhanyagolt földszinti traktus, romjaiban is fényűző, elegáns. Az lenne a legjobb, ha újrakezdenék a felújítást, ahogy a szomszédos, 49-es házat legalább kívülről többé-kevésbé sikerült, úgy át lehetne vakolni ezt a jobb sorsra érdemes, sokat látott pesti házat is.

Nem beszélve a belsőről. Fodor Gyula állandó épületszobrász kollégája, Ney Simon sejthető itt is a földszinti előteret díszítő dombormű mestereként, a falfestések, a kovácsoltvas kapu, az eredeti ajtók-ablakok mind-mind megértek gondos, hozzáértő kezek alapos felújítására.

Fotó: Szuhai Barbara / Mesélő Házak

További források: Helyszínbejárás 2017, 2021
illetve írások itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt