Búcsú a múlttól: feladtam az utolsó, örökké kedves táviratom

ZónánTúl

Búcsú a múlttól: feladtam az utolsó, örökké kedves táviratom

Ez az utolsó táviratom. STOP. 174 év után a Magyar Posta megszünteti. STOP. Hivatalos levél, gyermek születése, házasságkötés, keresztelő és részvétnyilvánítás. STOP. A régmúlt ikonikus alakja vagy. STOP. Mindent köszönünk, és sosem feledünk! STOP.

Biztosan mindenkinek van a fejében néhány fekete-fehér filmjelenet, amikor a színész távirat feladásával bajlódik. Kabos Gyula ikonikus információközvetítését szóról szóra tudnám idézni, és majd’ száz évvel a forgatás után is megnevettet, amikor az út széli tehenekről telegrafál a fővárosba. Egy eltűnni látszó, csodás kor, ami a mai nappal egy hatalmasat vesztett jelenéből. 2021. április 30-ával Németország, Franciaország, Csehország, Hollandia, Ausztria és Szlovénia után a Magyar Posta is kivezeti a távirati szolgáltatást a portfólióból.

Ma már elképzelhetetlen, hogy rövid szöveges üzenetünk ne azonnal érkezzen meg a címzetthez. Ahogyan azokra az időkre is nehéz visszagondolni, amikor egy-egy információt nem a kanapén ülve továbbítottunk, miután néhány másodperc alatt bepötyögtük, a kézbesítés várható ideje egy másodperc... Bárhová is küldjük a nagyvilágban. Manapság mindent megosztunk, közszemlére teszünk, így gyakran ezek a történések elvesztik méltóságukat, és eltörpülnek a rengeteg adat mellett. A XXI. században már az SMS is elavultnak számít, emojikkal teletűzdelt üzenetekben, posztokban, kommentekben és lájkokban gondolkodunk. Nem kell a tantusszal elballagni a legközelebbi telefonfülkéhez (ami mindig messze volt), vagy hosszú ideig sorba állni a postán azért, hogy írásban tudassunk szeretteinkkel egy kulcsfontosságú hírt.

A távirat évtizedekkel ezelőtt kiment a divatból, pedig valami olyat tudott, aminek a mostani technika talán sosem lesz birtokában. Mert egy távirat néhány sorában benne volt a gondoskodás, a törődés, az aggódás, a féltés és a szeretet. A táviratban oly sok személyes jelenlét fért bele, akár egy részvéttel teli ölelésbe, egy elismerő kézszorításba vagy egy örömteli, közös nevetésbe. Minden benne lakozott, amit ma már csak nyomokban tartalmazhat egy rövid szöveges üzenet okostelefonjaink képernyőjén. A távirat megmarad. Megsárgult borítékokban őrizzük fontos irataink mellett a kincseket rejtő ládikában. Eltesszük féltett, szeretett emlékeink közé, amelyeknek eszmei értéke felbecsülhetetlen. A távirat mától megszűnik, mégis örök marad.

 
Kétségkívül drága meglepetés ez a 21. században, de életem utolsó két távirata mindenképp megérte.
 

Jelentőségteljes információtovábbító médium

A távirat már megjelenésekor azonnali hatalmat kapott. Magyarországon az elsőt 1847-ben Bécs és Pozsony között továbbították. Eleinte csak hivatalos táviratokat adtak fel, majd hamarosan megnyitották a lehetőséget a magánforgalom előtt is. Ettől kezdve táviratokon keresztül értesülhettünk többmillió gyermek születéséről, számtalan szeretett rokon elvesztéséről, szerelmesek boldog egybefonódásáról és keresztelők sokaságáról. Az élet fontos mérföldköveihez gratulálhattunk, vagy csak tudtára hozhattuk családtagjainknak, barátainknak ily módon, hogy gondolunk rájuk. A távirat több volt, mint egy kézzel írt levél. A távirat felbecsülhetetlen nyomaték volt, olyan küldemény, ami csak kivételes alkalmakkor kopogtat. 

Harminc évvel ezelőtt évente mintegy nyolcmillió táviratot küldtek egymásnak üzleti ügyfelek és magánszemélyek, 2020-ban viszont már csak huszonhárom ezren vették igénybe ezt a szolgáltatást. 174 év után a távirat története a mai nappal a végéhez ért. 

Telegráf emlékbe

Utolsó táviratomat több mint nyolc éve adtam fel. Elhunyt egy vidéki, szeretett rokonunk, akinek a temetésére már nem mertem elutazni, mert bármelyik pillanatban megszülethetett a kislányom. Most, 2021. április végén újra postára mentem és feladtam az utolsó darabok egyikét. Vagy talán a legeslegutolsót.

Nem kellett sokat gondolkodnom a címzetteken, hiszen négy nagyszülőmet több mint egy éve csak tisztes távolságból láthattam. Olykor messziről integetünk egymásnak, három méterre állunk, és maszk alatt beszélgetünk egy kicsit, de nem ölelhettük meg egymást réges rég. Úgy gondoltam, leginkább őket illeti meg az utolsó táviratok egyike, amibe a postán belerejtettem megannyi szeretetet. Kézhezvétel után az én táviratom is belekerül a kincseket rejtő ládikába. Nagyszüleim elteszik féltett, szeretett emlékeik közé, amelyeknek eszmei értéke felbecsülhetetlen. Ez a távirat örökre megmarad. Az én utolsó táviratom.

Búcsúzom tőled. STOP. Rég nem találkoztunk. STOP. Mégis nehéz a végleges búcsú. STOP. Köszönöm az elmúlt 174 évet! STOP. Üdvözlettel: A XXI. század egyik gyermeke. STOP.

Fotó: Wellisch Maya

Ajánljuk még:

A Gellérthegy legizgalmasabb háza, avagy egy magányos kapu rejtélye
Hónapok, sőt, azt hiszem, már évek óta keresem ennek a villának, vagyis mint kiderült, két villának a titkát, történetét. Mindig vonzott az a Gellért-hegyen álló gyönyörű, gondosan felújított kapu, ami mögött a ház erős kontrasztot mutat, és a tekintélyes kert, ami körülöleli az épületet. És most beérett a munka, fény derült az igazságra.