Alpok-Adria túraút: hófödte csúcsoktól az azúrkék tengerig – gyalogszerrel

ZónánTúl

Alpok-Adria túraút: hófödte csúcsoktól az azúrkék tengerig – gyalogszerrel

Ausztria tetején, a Grossglockneren túrázva figyeltem fel először a táblára: Alpok-Adria Trail. Megdobbant a szívem, mert nincs is szebb annál, mint amikor a hegyek a tengerrel összeérnek. Akkor is, ha ez a találkozó a bakancsainknak köszönhető, vagyis a hófödte csúcsoktól indulva, az Isonzó völgyén kanyarogva, a Júliai-Alpokat átszelve Rilke lábnyománál pillantjuk meg az azúrkék tengert, és egy tisztelet-félkört téve neki, egészen Muggiáig követjük, Trieszten áthaladva. Mindezt természetesen gyalogszerrel.

Az Alpok–Adria túraút egy folyamatosan jelzett, határokat átszelő, 750 kilométer hosszú, változatos felfedezőtúra három országon, Ausztrián, Olaszországon és Szlovénián, és három kultúrán át. Az út a fejedelmi Grossglockner lábától egészen Adria partjáig vezet.

Az Alpok-Adria túraút első szakasza elképesztően szép nyitánya az útnak, a Kaiser Franz Josef magaslattól Heiligenblutig, 13 km hosszan. Nem tűnik soknak, de nem könnyű túra, és lélegzetelállító kilátásban van közben részünk. A kiindulópontnál, a turistaközpontban a XX. század elején épült panorámaút építéstörténetét, és a Pasterze-gleccser kialakulását bemutató kiállítást tekinthetjük meg. Sok régi fotó hatalmas havakról, embert próbáló teljesítményről.

A Pasterze-gleccser – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A Pasterze méreteivel is szembesülhetünk: a 8 km hosszú jégfolyam az elmúlt 150 évben a felére zsugorodott össze, most a legvastagabb részén 180 m-re becsülik a jég tömegét.

A magashegyi réteken nyár derekán színes virágok nyílnak, köztük pedig füttyögő hangokkal jeleznek a szabadon garázdálkodó mormoták. Nem szabad őket etetni, de kéregetnek, és mindent megesznek, amit a látogatók kínálnak nekik. Vagy csak megszerzik, és máris eltűnnek vele föld alatti üregükben. Ez kellemes ráhangolódás arra, hogy nekivágjunk a gyaloglásnak.

Barátságo sfogadtatás – Fotó: Pixabay / Julius Silver

Gleccsertavak, patakmedrek, suttogó fenyvesek kísértik az utat, amely szinte csak lefelé tart, hiszen 1300 méter szintkülönbséget kell leküzdeni. Lefelé, ami könnyűnek hangzik, de jó cipő és jó boka kell hozzá!

Jó szívvel ajánlom ezt az utat bárkinek, akinek nincs tériszonya, mert bizony sokszor a hegyoldalban vezetett a keskeny ösvény, olykor drótkötél biztosítással, de volt, ahol anélkül. Alul pedig a szédítő mélység.

Az 1000 m magasan fekvő Heiligenblut – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Heiligenblut városka a hegyoldalban, 1000 m magasan fekszik, mintha Kékestetőn járnánk. Legalábbis olyan magasan. Ausztria legmagasabb csúcsának, a Grossglocknernek tövébe, a meredek hegyoldalba biggyesztett településen nincs egyetlen vízszintes utca, itt vagy lefelé, vagy erősen fölfelé kell menni. Itt egy éjszakára is lehet foglalni apró szobácskát egy panzióban, hogy másnap újult erővel folytathassuk az utat. A második szakasz innen indul tovább, látnivalók seregével.

Botmalom Apriachban – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Apriachban egy szépséges kis skanzent járhatunk be – botmalmokat csodálhatunk meg. Innen elképesztően szép kilátás nyílik a szemben lezúduló Jungfernsprung vízesésre.

A Magas-Tauern Nemzeti Park legnagyobb zuhataga 130 méterről esik alá.

Valamikor aranyat bányásztak a környéken, ennek emlékére találunk egy aranymosó falucskát, ahol romantikus erdei környezetben, autentikus eszközökkel magunk is kipróbálhatjuk az aranymosást. Ha szerencsénk van, egy icipici aranyröggel lehetünk gazdagabbak!

Hegyi pihenő az Alpok–Adria túraúton – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Az egész útvonalat úgy alakították ki, hogy a hangsúly az élvezeten van. Nem hatalmas távokat kell egyszerre legyűrni, hanem a legszebb karintiai hegy- és tóvidékeken át, sok-sok élményt és látnivalót felfűzve egymás után.

Ausztriát elhagyva szlovén területen a sí-világkupáknak is otthont adó Krajnska Gorában folytatódik az útvonal, az Isonzó vad völgyében, a Triglav Nemzeti Park meredélyein és a Júliai-Alpokon át.

Zúgó patakok, csillámló kövek, hatalmas erdők és illatos rétek váltják egymást, és ha jól figyelünk, akkor kőszáli kecskéket, zergéket vagy fajdkakasokat is lencsevégre kaphatunk.

Végigjárhatjuk Szlovénia legmagasabb hágóútját, érinthetjük Bovecet, és belekóstolhatunk az Isonzó kínálta vizes élvezetekbe, megcsodálhatjuk az érintetlen természet fenséges látnivalóit.

Az Isonzó völgyében – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

Az Isonzó sokaknak az első világháború cseppet sem dicsőséges emlékeit idézi fel, az isonzói csatákat. Kobarid, egykori nevén Caporetto az Isonzó és a Nadiza folyók völgyének találkozásánál fekszik. Itt volt az olasz frontszakasz egyik fontos stratégiai pontja, innen indult a caporettoi áttörés, amely az olasz front legnagyobb csatája volt. Az áldozatok emlékére messziről is jól kivehető emlékművet állítottak a Szent Antal dombon.

Tolmin mellett a szurdok, a Dante barlang is beleférhet a túrázásba, hiszen itt az út lassan elhagyja a nagy hegyeket.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A szelídebb arcú táj évszázados szőlőtermesztési hagyományairól ismert,

a Goriška Brda környéki dombvidék egyedülálló fekvése és az, hogy itt már könnyebben lépkednek a bakancsok, alkalmat adnak arra, hogy kis kitérőkkel a borospincék mélyét is felfedezzük.

A szlovéniai szakasz végén, a Karsztvidék sűrű növényzete a botanika kedvelőinek jelent extra csemegét, akiket pedig inkább az állatok nyűgöznek le, azoknak feltétlenül el kell látogatni a II. Károly főherceg által alapított lipicai ménes- és lovassportközpontba.

Trieszt – Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Az olasz határt átlépve bőrünkön érezhetjük a délies könnyedséget, tehetünk apró városnézést Collioban, vagy az Unesco világörökség részét képező egykori kelta településen, Cividale del Friuli városában. A gyaloglásban megéhezőket itt már hamisítatlan olaszos ízek és kiváló borok kényeztetik. A dombvidéken átgyalogolva már megpillantjuk az azúrkék tengert, ott ahol Rainer Maria Rilke a híres Duinói elégiákat írta. Innen már csak egy ugrás az Alpok-Adria út végállomása, Muggia. Az idilli kikötővárosból ráláthatunk a festői Triesztre, hátunk mögött hagyva a hegyeket, amelyeknek innen nyomát se látjuk.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho   

Nagy utat tesz meg, aki végigjárja ezt a csodálatos útvonalat, ám erre keveseknek van lehetőségük, legalábbis úgy, hogy nekiindulnak és meg sem állnak a végéig.

Az viszont kivitelezhető, hogy egy-egy szakaszt – vagy néhány napra megfelelő távolságot –, egy nekünk kedves vagy még nem látott vidéket kinézzünk magunknak, és azt bejárjuk.

Mert úgy jelölték ki az útvonalat, hogy az egyes szakaszok mind rejtenek szépségeket, nyújtanak élményeket. Azokat teljesítve pedig az utolsó lépésnél pedig még ha fáradtak is bakancsok, máris fellelkesülhetünk, hogy igen, megcsináltam, és jöhet a következő!

Fotó: Pixabay / HeVoLi 

Nyitókép: Pixabay / Reinhold Silbermann

 

Ajánljuk még:

Öt meseszép erdő, amit ősszel látnod kell

Hosszú séták, meleg pulcsik, őszi illatok, sütőtök, kuckózós esték, sült gesztenye, forró csoki, meleg fürdő, gyertyaillat, egy pohár bor.⁣ Ezek az ősz hívószavai, amelyek hallatán mindig melegség önti el a szívemet. Csak egy dolgot szeretek még a fentieknél is jobban az őszben: a természet részévé válni és a színes falevelekkel tarkított erdőben sétálni. Mutatom, mely erdők a hazai kedvenceim, és hova menj, ha felejthetetlen őszi élményekre vágysz.