ZónánTúl

A nők szigete Észtországban: bármit megoldanak férfiak nélkül

Talán sokan elgondolkoztunk már életünk egy-egy bonyolultabb pillanatában, hogy milyen lenne az élet férfiak nélkül. Van, ahol ez valóság: létezik egy apró sziget Észtországban, Kihnu, ahol minden ugyanúgy zajilk, mint bárhol máshol, csak itt jelentős többségben nők élnek. A színes, néphagyománnyal átszőtt életmódjuk sok turistát csalogat a földjükre.

A békés balti-tengeri szigetre látogatókat rendre lenyűgözi az érintetlen erdőket körülvevő szélfútta strandok látványa, a természetes tájat itt-ott megszakító, élénk színű parasztházak. Mégsem a mesebeli látványáról lett híres Kihnu, sokkal inkább a lakóiról: a szigetet ugyanis többségében nők lakják.

Itt ugyanis tengerészek és halászok telepedtek le. A férfiak a 19. században kezdtek eltűnni a hétköznapi életből Kihnuban, miután a munka miatt hosszú hónapokat kellett az otthonuktól távol tölteniük. A kihnui asszonyok pedig kétségbeesés helyett

a sarkukra álltak, és átvették a sziget irányítását.

A hagyományos női szerepeket kibővítették és idővel mindenre kiterjesztették, amire csak szükség volt a közösség boldogulásához és zökkenőmentes működéséhez. A kihnui asszonyok ezért bármilyen helyzetben feltalálják magukat, a sírásástól kezdve a traktor motorjának megszerelésén keresztül az egyházi teendők ellátásáig. A beszámolókból kiderül, hogy a történelmük során még nem volt olyan feladat vagy munkakör, amit a kihnui nők ne tudtak volna megoldani.

Észtország hetedik legnagyobb szigete hét kilométer hosszú és 3,3 kilométer széles, a legmagasabb pontja 8,9 méterrel nyúlik a tengerszint fölé.  A településen a 2007-es adatok szerint mindössze 604-en éltek, ebből 69 volt általános iskolás. Négy apró falu található a pici szigeten: Lemsi, Linaküla, Rootsiküla és Sääre. A szárazföldről repülővel vagy komppal lehet eljutni Kihnura, de amikor télen befagy a tenger, a jég hátán is átautózhatunk hozzájuk.

Értékes

Amikor 2019-ben a The New York Times ripotere a szigetre látogatott, hogy cikket írjon az ottani életről, megkérdezte, hogy Kihnu mintegy háromszáz, egész évben ott élő lakosa között hány férfi van, a hölgy, akivel éppen beszélgetett, egy gyors fejszámolás után azt mondta: „talán öt”. Az újságíró az idő alatt, amíg a szigeten tartózkodott, összesen két férfival találkozott: egy dokumentumfilmessel, aki maga is látogató volt, és egy helyi kőművessel.

A sziget lakói egy rendkívül összetartó közösséget alkotnak,

amelynek tagjai nagyra értékelik és őrzik a régi hagyományaikat, a helyi nyelvjárást, a dalokat és táncokat. A néphagyományt követő öltözködésük, zenéjük és kézműves tevékenységeik miatt az UNESCO felvette a szigetet a Szellemi Kulturális Örökség listájára.

A zene különösen fontos része a sziget hagyományainak, a kézműves foglalkozások, vallási lakomák és egyéb ünnepek elmaradhatatlan összetevője a tánc és a zene. Épületeiket, dekorációikat és öltözködésüket a rendívül élénk színek jellemzik. A nők hosszú, csíkos szoknyákat hordanak, a férfiak ruhatárából nem hiányozhatnak a mintás, kötött pulóverek és a kötött ujjatlan felsők.

A fiatal nők hagyományosan olyan esti összejöveteleket szerveznek maguknak, amelyeken

kézműveskednek, miközben megbeszélik az életük és a sziget minden örömét és problémáját.

A hagyományos ételeik közé tartozik a rozskenyér burgonyával és sertészsírral, a balti heringgel készített tészta, valamint a halászoktól megörökölt angolnaleves. Az édes tejleves fontos része az esküvőknek, a fókavadászatokból származó hús pedig ínyencségnek számít. Egy másik jellegzetes csemegéjük a félig háziasított (vízi)madarak tojása, amiket főként a sütemények elkészítéséhez használnak fel.

Programajánló

Olyan érdekes programokba csöppenhetünk a szigeten, mint például a májusban megrendezett heringtúra, a júniusi Otthoni Kávézók Napja, a júliusi tengerfesztivál, az augusztusi táncnap vagy az októberben megrendezett hegedűfesztivál. Vezetéssel egybekötött kisteherautós vagy horgásztúrákon is részt vehetünk, megnézhetjük a helyi világítótornyot, amelyről gyönyörű kilátás nyílik Kihnura, az azt körülölelő tengerre és a környező megannyi, kisebb-nagyobb szigetre. De kerékpárra pattanva is bejárhatjuk a négy falucskát, a bringatúra mindössze huszonhárom kilométer lesz.

A szigeten nincs egész évben nyitva tartó kávézó, de ha előre bejelentkezünk, az őszi-téli időszakban több otthoni kávézó is szívesen fogadja vendégeket, ízletes, házi fogásokkal. A szigeten több kisebb kézműves bolt is működik. Nyáron kikötői piacot szerveznek, ahol helyi élelmiszerekkel és kézműves termékekkel kereskednek. Ott nincsenek multinacionális cégek és üzletek, nincs bankautomata, egész évben nyitvatartó étterem vagy kávézó, néhány éve épült az első rendőrörs.

Kiállnak magukért

S bár Kihnu egyik legfontosabb bevételi forrása manapság a turizmusból származik, az itt lakók határozottan hirdetik, hogy a sziget nem való mindenkinek, és a nők nem is látnak mindenkit szívesen. Aki ide látogat, az nem turista, hanem vendég. Szerintük a tömegturizmus egyébként sem tenne jót a szigetnek. Olyan vendégeket látnak szívesen, akik valóban szeretnék megismerni őket, az életmódjukat, a kultúrájukat, a hagyományaikat. Mindenkinek lehet erről véleménye, de nem szólhat bele senki, hogyan élnek, azt el kell fogadnia a külvilágnak. A kihnui nők ráadásul rendkívül őszinték. Azt tanácsolják, hogy aki könnyen megsértődik és mindent magára vesz, keressen inkább más úticélt.

A modern világ óhatatlanul is bekúszik a pici észt szigetre. Az itt lakók igyekeznek megtalálni az egyensúlyt a régi és az új között. Hiszik, hogy a kihnui nők erősek és bármire képesek. Azt, amit ma megtesz közülük valaki, holnap egy másik nő ugyanúgy megteszi.

A feminizmus fogalmával állítólag nemigen tudnak mit kezdeni,

hiszen náluk természetes, hogy egy nő mindenre képes, amire egy férfi, amíg mindez fordítva már nem állja meg a helyét. Sokan támadják őket, miszerint a nőuralom náluk csak amolyan „papírforma”, de ezt tagadják, ez valóban az ő hagyományuk és kultúrájuk, ami ráadásul nagyon jól működik. És el sem tudják képzelni az életüket másképp.

Az utóbbi években azonban egyre több modern kori problémával kell szembenézniük. A lakosság száma csökken, sokan elköltöznek a munkahelyek hiánya miatt. Ráadásul a halászati ágazat is rengeteg változáson ment keresztül, az ebből adódó stressz pedig rányomja a bélyegét a lakók hétköznapjaira: a férifak ugyanis egyre több időt töltenek otthon, sőt, olyan is akad közöttük, aki egész évben a szigeten marad…

Nyitókép: flickr.com/Visit Estonia

Ajánljuk még:

A „megtört szívek” gyógyitala, az erkölcs jelképe – Mindent az árvácskáról

Városi virág, idén egész télen állta a sarat a belvárosi virágágyásokban is, aki pedig résen volt, tél derekán is szüretelhette a színes virágokat a balkonládájából egyenesen a salátába. Tavasszal a szupermarket pultjaiban a salátamixből hirdette sárgán vigyorogva, hogy helló, itt a kikelet. Az árvácska strapabíró, dekoratív, festőket megihlető virág, ami igen finom is!

 

Már követem az oldalt

X