„A legszebb nagyúri lakások egyike” évszázadok óta: a fehérvárcsurgói kastély meséje

Évek óra rendszeres látogatója vagyok a fehérvárcsurgói Károlyi kastélynak. A rendszerint június elején megrendezett Európai Kertművészeti Napok állandó résztvevőjeként jövök ide. Ilyenkor virágözön lepi el a kastélykertet: három napon át az ország meghatározó kertészei mutatják be nívós növénykínálatunkat.

De ezeken kívül is sokszor fordultam már meg a kastélyban. Éltem már át kastélykoncertet novemberi délutánon, voltam hóesésben kiállításmegnyitón és csöndes, télvégi napon is, amikor  szinte hallani lehetett a rügyek pattanását. Minden évszakban megkapó a hatalmas kert, háttérben az erdő és a klasszicista kastély épületegyüttesének egyszerű eleganciája.

A fehérvárcsurgói kastély története

A terület története igazi magyar kastélysors. Sokáig környezete díszeként állt, később, huszadik században nehéz napokat élt át. 2011-ben kastélyszállóként és a Károlyi család által létrehozott Károlyi József Alapítvány otthonaként éledt újjá.

A vidéki rezidencia, a fehérvárcsurgói kastélyt magába foglaló birtok története 1834-ig nyúlik vissza. Ebben az évben zálogosították el Károlyi Györgynek, aki 1853-tól volt a terület birtokosa. Kiváló birtokszervező és gazda volt, a munkák során a korszak legjelesebb szakembereit alkalmazta. A korszak kiemelkedő bécsi építésze, Heinrich Koch 1835 szeptemberében kezdte a kert tervezését. „Koch architecta megnézte a kert és a ház fekvését, minden részeket megjárta és a hely fekvésével nagyon meg van elégedve. Ő valami igen szépet gondol belőle készíteni” – írta róla Károlyi György feljegyzéseiben.

1863-ban Az Ország Tükre hasábjain megjelent cikkben „a legszebb nagyúri lakások egyikeként” emlegették a csurgói kastélyt, követendő példaként emlegetve környezetét. A fejlesztések és átépítések során a birtok egészen az 1940-es évekig élte virágkorát.

 

A kastélyt a Károlyi családnak 1944-ben el kellett hagynia. A birtok a háború idején katonai célokat szolgált, majd a második világháború után államosították. Először üdülőként, majd gyermekotthonként üzemelt. 1980-ban kezdődtek meg az állagmegóvási munkafolyamatok, később a felújítások, amelyek a mai napig is tartanak.

A fehérvárcsurgói kastélykert

Az angolkerti munkák indulása után új kertészt alkalmaztak Cornelius Schultz személyében, aki nagy lendülettel fogott a terület betelepítéséhez. A környékbeli birtokosok kertészeitől szerzett be palántákat, magokat, csemetéket. A kertépítési munkák nem merültek ki a teraszos elrendezésű barokk kert tájképi stílusú átalakításában, hanem új területekkel növelték a díszkertet. Zárt növénycsoportokat, kisebb tisztásokat, kanyargós sétautakat jelöltek ki. Kialakítottak két sziklakertet, egy „vadaskertet”, ahová fekete fenyőket, vadgesztenyéket ültettek.

A kert ma is fotóra kívánkozó emblematikus elme a 20. század elején készült el: ez a tó kis szigetére épített Gloriett. A karcsú oszlopokon nyugvó kupolás építmény a Csipketerasz melletti lépcsőzetes teraszokról felemelő látvány, a főút felől becsalogatja az arra járót. A kerti pihenőt fahídon át lehet megközelíteni, a Károlyi családról készült fotókon rendre megjelenik, és ma is esküvői fotózások kedvelt háttere.

 

A kastélyt által körbeölelt díszudvar és a kert máig őrzik a neves tervezők elképzeléseit. Az országos jelentőségű történelmi kert kulturális örökségünk egyik kiemelkedő értékű emléke.

A kastély napjainkban

A kert növényvilága, arculata változott az évtizedek során, és közparkként egész évben nyitva áll az érdeklődők, a pihenni vágyók előtt. Hatalmas gyertyánokkal és kőrisekkel találkozhatunk, öreg tiszafák árnyában pihenhetünk meg itt. Leróhatjuk tiszteletünket egy közel 200 éves algériai jegenyefenyő előtt, amely 2021-es szélvihar mementójaként hever társai árnyában. Itt pontosan érthetjük Márai Sándor szavait: „Az erdőkben van valami megrendítő, különösen a fenyőerdőkben. Megrendítő az élet akarata, mellyel a nagy erdő kifejezi a világerőket. Milyen céltudatos és néma létezés, mely semmi egyebet nem akar, csak lenni, felnőni, és évszázadokon át megmaradni.”

Időről időre botanikai sétán ismerkedhetünk a park növényvilágával, Zsolnai Balázs főkertész szakszerű vezetésével. A kétórás sétán hallhatunk a park kialakulásának történetéről, őshonos fafajainak botanikai érdekességeiről, az idegenhonos fákról, az invazív fafajok veszélyeiről, esőkertekről, erdőkertekről, faápolásról, növényvédelemről, és hasznos kertészeti információkkal gazdagodhatunk.

 

Fejet hajthatunk Kósa Géza emlékfája előtt, a nemrég elhunyt dendrológus a botanikus kertek, növénygyűjtemények megszállott kutatója és fejlesztője volt, szeretett kastélykertjében tavaly ültették el emlékfáját tisztelői.

A kastélyban hotel működik, sétáló vendégként elkölthetünk éttermében egy jó ebédet. Varga Gergely séf remek konyhát visz, szezonális finomságokban tobzódhatunk. Részt vehetünk ötórai teán, és ha szerencsénk van, akár Angelica asszonnyal is találkozhatunk. Ellátogathatunk egy-egy koncertre, mert a kastélybéli, vagy a díszudvaron tartott hangverseny egészen más élményt nyújt, mint egy hagyományos koncerttermi előadás. Tél végén a gazdag madárvilág ad többszólamú tavaszhívogató koncertet, amelyet a kert pompás díszletei közt élvezhetünk. Vétek volna kihagyni, ha eddig még nem láttad-hallottad volna!