A kétszáz fős falu kincse – Ezért (is) látogass Zalátára!

Belépek a félhomályos térbe, ahol télen-nyáron egyformán hűvös fogad. Körülnézek. A szokásos látvány tárul elém: padsorok, karzat, szószék – a ahogy felemelem a tekintetemet az ég felé, szó szerint eláll a lélegzetem. Egy új világ tárul elém.

Az 1700-as évek mestereinek keze munkáját hordozzák azok a kazetták, amelyeket szakértők restauráltak és tettek láthatóvá a zalátai templom mennyezetén.

Zaláta az Ormánság legdélebbi települése, másfél kilométernyire a Drávától és a magyar-horvát határtól. A Dráva töltésén fut egy nemzetközi kerékpárúthoz kapcsolódó szakasz. Ebben a hangulatos faluban alig kétszázan élnek.

Fotó: Gáll Orsolya

Az itteni templom egyike az ormánsági kazettás mennyezetű templomoknak. Ezek a fából készült, festett kazetták azoknak az embereknek a csodálatra méltó mesterségbeli tudását mutatják meg, akik hihetetlenül változatosan díszítették fel a templomokat a 18. század végén, Mária Terézia és II. József uralkodása idején.

A korabeli motívumokat később több helyen lefestették, így e csodák több mint száz évig rejtve voltak, és több esetben is csak a véletlennek köszönhetően kerültek elő.

A pusztuló festett fatáblák Czakó Ferenc restaurátor többéves munkájának köszönhetően fedték fel újra régi fényüket. 

Fotó: Gáll Orsolya 

„Először nagy körültekintéssel ki kellett szabadítani rejtekhelyükről ezeket a régi festett deszkákat. Legfontosabb feladatunk a pusztuló anyag tartósítása volt, miután megszabadítottuk a sok-sok szennyeződéstől, átfestéstől, vakolattól, szögezéstől. A megmaradt részleteket pontosan rekonstruáltuk, hogy a több mint

száz éve szunnyadó titkok ismét megmutathassák a kor festőasztalosai­nak munkáját,

amelyek az egyetemes népművészet élvonalát reprezentálják.  Az eredetihez hűen állítottuk helyre ezeket a mesterműveket” – nyilatkozta feladatairól a mester.

Fotó: Wikimedia Commons

A zalátai templom nemcsak kazettás mennyezetéről nevezetes. Az itt található egymanuálos, 8 regiszteres orgonát a zalátaiak az 1930-as években vásárolták meg a pécsi székesegyháztól. A második világháborúban, a bolgár megszállás idején a katonák összetörték a hangszert, a sípok, a billentyűk és a pálcikák eltűntek, az orgonaszekrény mennyezete pedig beázott és megszuvasodott. Aztán a kazettás mennyezettel párhuzamosan a szinte menthetetlennek tűnő orgonát is restaurálták.

A templom és a benne található kincsek Rákász Gergely orgonaművészt is megihlették. Ormánsági útja során betért a református templomba, kipróbálta az Angster orgonát és nagyon tetszett neki. „Egy hangverseny sikere csak részben köszönhető a művész felkészültségének, a művek választásának. Majdnem ugyanekkora erővel hat a részvevőkre az atmoszféra, a hely szelleme, és ilyen szellemek tekintetében Zaláta nagyon jól áll. Egész másként hat ugyanaz a műsor egy szupermodern hangversenyteremben, szabadtéren vagy egy ódon templomban. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. Zalátán olyan helyen játszottam, ahol eleink századok óta Istenhez beszélnek, imádság közben újra átélik örömeiket, nehézségeiket. Ahol esküsznek, szeretnek, ahová baj elől menekülnek, ahol temetnek.

Ez a századok alatt felszabadult érzelmi energia átitatta a köveket, a fát, vagy a mennyezet kazettáit. Az a bizonyos »hely szelleme«, elődeink életének lenyomata.

Amerikai éveim alatt – az ottani rövidke történelem miatt – ezt a szellemet sokszor hiányoltam gyönyörű, modern templomaikban. Itt azonban ez minden lépésnél, minden hangnál körülvesz bennünket” – meséli koncertjéről, élményeiről a zenész.

Ha valaki útba ejti az Ormánságot és Vajszlónál balra fordul, 15 kilométer megtétele után megtalálja a kicsiny falut a csodás kincseket rejtő templommal. Higgyék el, érdemes arra kanyarodni!