A hiányzó őr háza: élő történelem a Király utcán

A Király utcán járunk, a Körúton túl. Dacára a ragyogó napsütésnek, a sorra megújuló homlokzatok adta friss színeknek, az összkép még mindig szomorú. Biztos a vírushelyzet miatt is, sok kis bolt nem nyílik ki többet, de dacára a létező üzletek sorának, az utcakép mindent nyújt, csak összhangot, stílust, harmóniát nem. A Király utca megbízhatóan forgalmas, járdán, úttesten egyaránt. A szembejövő gyalogos részegen ordít velem és a világgal, kisodródom a járda szélére, felnézek, és ott áll. Vagyis állt. Klasszicista ház emeletén, fegyelmezett sorban, antik angyalok feszítenek. Egy férfi, egy nő, egy férfi – és egynek hűlt helye. A ház szimmetrikus, egyszerű, kétszintes vagyis kisebb, így vélhetően idősebb, mint a környékbeli átlag. Színe szürke és fehér volt egyszer, régen. Lengén öltözött őre vajh’ hova lett? Mióta hiányzik? Hiánya vajon feltűnt-e, hiányzik-e szegény valakinek?

A Király utca 78 terveit a sok tehetséges építőmestert kinevelő Hild család Károlya rajzolta 1869-ben bizonyos Fuchs Ignácz megbízásából. Hild Károly nevével leginkább úgy találkozik az ember, hogy az általa tervezett házak helyére épült fel a most Pest arcát meghatározó, sok-sok századfordulós, nagyrészt szecessziós bérház. Ritka, mindent túlélt munkája például a Bródy Sándor utca „kéményseprős háza”, amely bár egy ideje megárvult, kéményseprő kis szobrától megfosztva, vagy a Dreherek gyönyörű, bár rogyadozó, klasszicista villája a X. kerületben. És ezek szerint a 78-as szám itt, a Király utcában.

A gondos tervek ma is megvannak, a homlokzat – kész csoda – nem sokat változott az elmúlt évtizedek alatt. Ha jól bogarászom a cirkalmas írást a digitalizált levéltári papírokon, két éve júniusban ülte a ház 150. születésnapját.

Tulajdonosok történelme

A megrendelő Fuchs úr különös figura volt. Fuchsloch Mihály „kapás” fiaként kezdte, és királyi udvari pénztárnokként, dúsgazdagon, divatosra rövidített névvel fejezte be hosszú, szorgalmas életét. Lánykájának adott mesés hozományt szigorú szerződésben lánya magánvagyonaként engedte csak ki a kezéből. Szerencsére az ifjú férj, Hável Lipót szekere is pont az esküvő ideje tájt lódult meg, így nem jelenthetett gondot a fukar após undok húzása. Hável is igazi „self-made man” volt. Csehországból származó összes felmenője kőműves volt, ő is így kezdte Pesten; jó mélyről, szegény családból indult, hogy aztán a virágos századfordulóra a város egyik legjobban menő, legkeresettebb kivitelezőjévé nője ki magát – de ehhez  Wechselmann Ignácz építőmester is kellett, akinek irodájában inasként kezdett Lipót 1861-ben.

Wechselmann sziléziai-porosz származású zsidó mester volt, Berlinben és Bécsben tanult, Pesten első munkája a Dohány utcai zsinagóga építésének vezetése volt. 1859-ben feleségül vette egy másik érdekes család tagjának, Neuschloss Kornélnak a lányát, akinek szép hozományával kezdett igazán szárnyalni a családi vállalkozás. Wechselmann vezette az Ybl tervezte Vámház, a Várkert építkezéseit, de a Festetics, Csekonics és Batthyány  családok palotáinak építését is ő felügyelte.

Az időskorára megvakult mester végrendeletében meghagyta, hogy 1903-ban 10 millió(!) koronás vagyonából 3,5 milliót adományozzanak közcélokra. Ezen három és fél millió aranykoronából kettő alapítványt hoztak létre, egyet a tanítók nyugdíjintézetének, egy másikat egy leendő „vaknevelő intézet” megteremtése érdekében. Ignácznak köszönhető a Vakok Intézetének születése is, melyet elsőként „Lovag Wechselmann Ignácz és neje Neuschloss Zsófia Vakok Intézete”-nek neveztek. Végrendeletében kikötötte, hogy az alapítványból felerészt izraelita, felerészt felekezeti hovatartozástól függetlenül minden rászoruló egyformán kaphasson ellátást, gyógyítást, nevelést.

„Én nagyon megszerettem új hazámat, s amennyire szerénységemtől telik, enyhíteni akarok a szegény magyar tanítók sorsán”

– szólt a végrendelet. Saját vállalkozását Wechselmann úr gyakorlatilag kedvenc segédjére, a szorgalmas és tehetséges Hável Lipótra hagyta, ráadásul Wechselmann Ignác mutatta be Hávelt a Fuchs családnak is.

Hável Lipót önállósodásától, 1886-tól 1933-as haláláig összesen körülbelül 500 budapesti építkezést bonyolított le, ezen épületek tekintélyes része, amennyiben megúszták az ostromot, és az azt követő bontási rohamokat, köszönik szépen, állnak hősiesen.

Ha nem is gyakran, de Hável mester tervezett is. Egyik szép, neobarokk villatervét a Wenckheim család megbízásából készítette, a ház tökéletes arányai, barátságos falai ma is megcsodálhatók a Gellérthegy oldalában, a Mányoki úton. Másik, szintén saját és szintén érdekes terve alapján készült, Philip Nicholson angol vasgyáros megrendelésére épült villa áll azóta is, dacolva idővel, ostrommal, háborúval és a jó magyar örökös pénztelenséggel, vörös téglás homlokzatán lövésnyomokkal, de rendületlenül áll a Lendvay és Munkácsy Mihály utcák sarkán, a Terézvárosban.

A Nagy Háború Hável úr vállalkozását is megviselte kissé, de végrendeletében azért a szorgalmas mester az Izabella utca 40. alatti otthonukon kívül 4 másik ingatlant hagyott családjára.

 

Poszt-Háveli sors 

A Hável család utáni tulajdonos, Harmatta úr biztos jó gazdája volt a Király utca 78-nak, ha 1922-től legalább 1942-ig megtartotta az ingatlant. A Budapesti Lakcímjegyzék az 1945 előtti időkben itt élt lakók listáján mindenféle érdekes, időnként vicces, rég nem létező foglalkozásokat űző, helyenként Rejtő regényeit idéző neveket sorol hosszan – egy élmény lapozni, ajánlom mindenkinek szeretettel az Arcanum oldalán. Innen tudható, hogy itt lakott a távoli 1916-os évben többek között Krausz Viktorné, született Bak Irén kézműves és műköszörűs, Zelmanovits Sámuel gabona- és Bernát szőrmekereskedő, Iris Zsigmondné aranyműves, özvegy Frisch Gyuláné cipőkereskedő, Szabotáry Béla déligyümölcs-kereskedő, Fittler Imre curiai tanácselnök, és Homoky Aladár karmester.

Itt is érdemes figyelni, a Király utca rejtőzködő részleteit észrevenni. Helyenként urak és hölgyek őrzik az öreg házakat, magasan a piszkos járdák felett, szigorú testtartással, antik lepelben állnak egy rég letűnt világ itt felejtett szemtanúi.

Egyikük eltűnt, hűlt helyén vastraverz áll ki a falból, szomorú csere, elárul ezt-azt az utókor igénytelenségéről. Mégis érdemes emelt fővel, és nyitott szemmel sétálni, mert a házak itt is mesélni tudnak….