Szüret

Különleges országjárás: tarts velünk a borvidékek útján (2. rész)

Amikor egy jó kis boros vagy szüreti kalandra vágyunk, akkor nehéz a választás, hogy melyik borvidékre menjünk, mert mindegyik más arcát mutatja.

Borvidékeinket bemutató cikksorozatunk utolsó darabjához érkeztünk: az öt klasszikus, ismert borvidéken túl mutattunk már hét régiót, amit érdemes meglátogatni. Mivel azonban hazánkban 22 borvidék van, adósok maradtunk tíz régióval – íme!  

A Dunántúlon például érdemes egy kevésbé kézenfekvő helyet választani, és megnézni a leghosszabb tenyészidejű mediterrán borvidékünket.

  1. Pécsi borvidék

Ha azt mondom Pécs, akkor mindenkinek előbb jutnak eszébe a város nagyszerű kulturális és ipari emlékei, mint borvidéke. Pedig nagyon szép hagyománya van itt a borral való foglalatoskodásnak! Kevesen tudják, de a pécsi pezsgőgyár a második pezsgőgyár volt az országban, évekkel megelőzte a Törley alapítását; a hajdani Littke pezsgőgyár két kilométeres pincerendszere ma is bejárható. A pezsgő kóstolása mellett azonban van még valami, amit Pécsett nem lehet kihagyni, és ez a cirfandli. Ez a szőlőfajta hasonlóan a furminthoz adhat száraz és édes bort is, mindkét fajtáját érdemes kipróbálni, és aztán dönteni, melyik áll jobban a cirfandlinak.

  1. Szekszárdi borvidék

Szekszárdon nemcsak a közeli dombokon, de egyedülálló módon a belváros közelében is megtalálhatóak még a szőlők és pincék maradványai. A város terjeszkedése során szinte egybeolvadt a bortermő vidékkel, és a pincék, szőlők szövete sok fejtörést ad még a mai építkezések megkezdésénél is.

Szekszárd a vörösek otthona. Az itt élő borászok példás összefogással sokat tettek azért, hogy a bikavér (mely mellett sok évtizedig az egri jelző elengedhetetlen volt) visszakapja az őt megillető, régi rangot. Ennek a kitűnő házasításnak egészen biztosan alapja a Kékfrankos, Cabernet, Merlot és a Kadarka, de hogy miben különbözik egy egri és egy szekszárdi bikavér, azt döntse el mindenki maga. Mindenesetre a két borvidék eltérő klímája (a szekszárdi ugyanis jóval melegebb) ugyanazokat a szőlőket másként érleli, ezzel téve izgalmassá kétféle bikavéres borvidékünk nedűit.

  1. Tolnai borvidék

A Tolnai-dombság ölelésében, Szekszárdtól nem messze meghúzódó borvidék több mint 40 települést foglal magába. Ebből is látható kiterjedtsége, mely változatosságát nemcsak a tájnak, de a helyenként eltérő talajnak is köszönheti.

Tolna a pincefalvak rejteke. Dunaföldvár, Györköny, Bölcske, Simontornya, Tamási, Kölesd, de a Paks szívében található Sárgödör téri piciny pincefalu is izgalmas célpont lehet minden évszakban.

A borvidék inkább a fehérborok otthona. Szép termést tud itt adni a chardonnay, az olaszrizling, a királyleányka, de a zöldveltelini is. Nekem ez utóbbi az egyik kedvencem, ha valamit itt megkóstolnék, akkor az valószínűleg ez a bor lenne.

  1. Dél-balatoni borvidék

A Zamárditól Balatonboglárig húzódó területen ma a fehérszőlő az uralkodó. Népszerű világfajták és magyar fajták is szépen teremnek itt. A Balaton víztükrének kiegyenlítő szerepe, az egyenletes klíma hasonló minőségű évjáratokat eredményez. Az itteni borok könnyedek, gyülmölcsösek, nyári melegben igazán üdítőek, akár fröccsként akár habzóborként kóstoljuk őket. Ahogy egy itteni borásztól hallottam, ezek a borok kelletik magukat, mint egy fruska. Remek pezsgőalapanyagok.

A gyöngyöző és habzóbor között az a különbség, hogy míg egy gyöngyözőbor palackjában 1-2 bar nyomás van, addig ez egy habzóbornál jóval magasabb, 3-6 bar nyomás is lehet. Ugyanakkor nem pezsgők ezek – a buborékjaikat szén-dioxid formában kapják meg, míg a pezsgők az érlelés során maguknak termelik ki őket, ami hosszabb időt, így borsosabb árat is jelent.

Kevesen tudják, hogy épp ezen a borvidéken,

Ordacsehiben kezdődik a legkorábban Magyarországon a szüret.

Az itt termő Csabagyöngye a leghamarabb érő szőlőfajtánk, melynek újbora már szeptember elején a boltokba kerül.

  1. Zalai borvidék

Ez a homokos, agyagos földű terület az egyik legcsapadékosabb borvidékünk, amely a filoxéravész után nagyon nehezen talált magára. Egy ideig úgy tűnt, a szőlő inkább gyümölcstermesztés céljából marad meg ebben a régióban, így a borkészítés tudományát a rendszerváltás után is nehezen fedezték fel (újra).

Ha olyasmit szeretnénk látni, ami más vidéken nem kerül a borivó szeme elé, akkor keressük a még megmaradt boronapincéket. A fából épített, agyaggal tapasztott kis épületek népi építészetünk különös emlékei.

Italválasztás terén bármilyen rizling vagy egy szürkebarát is jó lehet, de ha valami egyedit, máshol nem kóstolható italt próbálnánk, akkor várjuk ki, míg valaki egy Pintessel kínál. Az ősi magyar szőlőfajtáról sokáig azt hitték, hogy végleg kiveszett, aztán egy cserkúti szőlőben ráleltek, így már „csak” néhány év gondos és kitartó munka (meg kísérletezés) kellett ahhoz, hogy ebből az újraélesztett kékszőlőfajtára emlékeztető szőlőből értékes fehérbor készülhessen.

  1. Bükki borvidék

Amikor Észak-Magyarországon borivóként járunk, legtöbben az Egri borvidéket célozzuk meg. Ugyanakkor az Eger hátországának tekintett bükki borvidék lassan kilép a nagytestvér árnyékából. A miskolci avasi pincesor például sokaknak ismerős lehet.

A Bükk déli, délnyugati lejtőinek változatos talaján termő fehér- és vörösszőlők sora az utóbbi évek gondos munkájának és a borászok szép összefogásának köszönhetően lassan megmutatja erősségét, de még mindig csak elvétve találkozhatunk a palackon is jelölt bükki borral.

Érdemes megemlíteni innen a Bálvány fantázianevű házasítást, ami tulajdonképpen egy közösségi bormárka: zenitet, olaszrizlinget és chardonnayt tartalmaz. Szépen kifejezi a közös munkát és gondolkodást, amely nélkül egyik borvidékünk sem lehet sikeres. Ma már elmondható, hogy ha egy magára valamit adó miskolci étterem borlapján keresgélünk, akkor ott valószínűleg szerepel majd bükki bor.

Öt hazai borvidék, amit látnod kell az ősszel
Az ősz, különösen a szeptember az egyik kedvenc időszakom. Ilyenkor a napsugarak még melegen simogatják az ember arcát, a természet pedig ezernyi színben pompázik. A lélekemelő kirándulások mellett azonban még egy dolgot nagyon szeretek az őszben: az új borokat, amik megkóstolása különleges pillanata az évnek. 

  1. Mátrai borvidék

Apró falvak és középkori eredetű borospincék világa a Mátra, fehér- és vörösboros területet is találunk itt. A Haller Pince, az Aba Sámuel Pince vagy a farkasmályi pincesor mind kihagyhatatlan helyszín, ahol megismerhetjük a Mátraalja gazdag boros hagyományait.

Kóstolni minden bizonnyal nem testes, hanem inkább friss, virágos illatú fehérborokat fogunk.

Én mégis egy vöröset ajánlanék: a Turánt.

Ez egy magyar vörösborszőlőből készült fajta, mely finom, bársonyos tanninja mellett a vörösborokra egyáltalán nem jellemző virágos, mézes illatával hívja fel magára a figyelmet.

Hosszú barangolásunk végén már csak az Alföld maradt. A homokon termett borok még ma is kicsit lesajnáltak, pedig hol van már az az idő, amikor ez a vidék csak az egyszerű, olcsó borok hazája volt!

  1. Kunsági borvidék

Ez a legnagyobb kiterjedésű borvidékünk, ugyanis a szőlő telepítése jó megoldásnak bizonyult a futóhomok megkötésére. Kevesen tudják, de a régiónak elévülhetetlen érdeme van abban, hogy (a nemcsak Magyarországon pusztító) filoxérajárvány következtében világszerte kipusztuló szőlők helyére újakat telepíthettek. Egészen pontosan Mathiász Jánosnak, a világhírű szőlőnemesítőnek volt nagy szerepe ebben, vagonszám szállította a filoxéra által sújtott területekre az egészséges vesszőket saját fajtagyűjteményéből, amit még a vész előtt a kecskeméti homokra telepített.

A homokos talaj nem kedvezett a filoxéra terjedésének, így tovább folytathatta nemesítő munkáját, melynek eredményeként több mint 1600 új fajtát nemesített. Olyan romantikus nevekkel illetve őket, mint a saját feleségéről elnevezett Mathiász Jánosné vagy egy másik asszonyról elnevezett Szauter Gusztávné, de a Bem tábornok, a Cegléd szépe, és Erzsébet királyné emléke is mind az ő nemesítése. A világban ma is sok helyen van Mathiász-féle szőlőültetvény, Európán kívül például Dél-Afrikában, Kaliforniában és Izraelben.

Napjainkban is sokszínűség jellemzi a területet, a több mint hatvan itt termesztett szőlőfajtának nem mindegyikéből készül azonban önállóan bor. A fehérborok lágyak, kevéssé karcos savakkal és sokszor magas cukortartalommal hízelegnek. Aktualitása miatt is a későn – október közepén vagy végén –  érő magyar fajtát, az Aranysárfehéret kóstolnám itt, akár bor, akár pezsgő formájában. Munkájuk magas minőségét mi sem mutatja jobban, mint hogy az utóbbi években kétszer is ez a régió adta az év bortermelőjét.

  1. Csongrádi borvidék

Az ország legmelegebb, legaszályosabb borvidéke, ahol télen a fagyok is sok kárt okozhatnak. Ezt a borvidékünket tépázta meg leginkább a rendszerváltás, ugyanis a főként keleti piacokra termelő terület elvesztette felvevőpiacát, a szőlőterületek mérete radikálisan csökkent.

Ahogy mondani szokás, az asztali borok termőterülete ez a vidék. A ház bora kifejezés, amely eredetileg a vendéglős vagy fogadós saját borát jelentette, itthon még mindig nem azt a megbízható, jó minőségű bort jelenti, mint sok helyen Nyugat-Európában. Viszont a csongrádi borvidék asztali borai közül sok lehet a vendéglátóhely biztos ízlését és választását jelző nedű, melyet bármilyen könnyű vacsora mellé bizalommal fogyaszthatunk. Bár a kadarka és kövidinka ültetvények egyre inkább háttérbe szorulnak, és a nevesebb fajtákból készült minőségi borok egyre többször megjelennek, azért én mégis azt gondolnám, hogy egy jó Kövidinkát itt a hazájában nem szabadna kihagyni.

A legnagyobb és legmelegebb borvidék után pedig látogassunk el az alföld harmadik „leg”-es   borvidékére, ahol Európa legnagyobb borfaluja található .

  1. A Hajós-bajai borvidék

Mivel ez a terület egy kicsit magasabban fekszik, kevésbé érik fagykárok. A mindössze 14 települést magába foglaló borvidék szőlészeti és borászati színvonala az itt élő sváboknak köszönhetően mindig is kiemelkedő volt.

A hajósi borfalu a településtől 3 kilométerre, teljesen különállóan épült fel. 24 utcájában 1200 pince sorakozik, melyekben évszaktól függetlenül állandó 10-14 Celsius-fokon érnek a borok. A sok fehérbor után nem nyúlunk mellé, ha itt egy jó hajósi kadarka kerül a kezünk ügyébe.

Ahogy többrészes szüreti cikksorozatunkból kiderül, sorra bejárva képzeletben vagy akár valóságban a borvidékeket, mindenütt napokra elegendő látnivaló akad. Akár rendezvényre, akár azoktól függetlenül érkezünk, biztosak lehetünk abban, hogy borosgazdáink, vendéglátóink felejthetetlen élményekkel rakják tele hátizsákunkat!

Szüret rovatunk támogatója a Magyar Turisztikai Ügynökség.

 

Már követem az oldalt

X