Különleges országjárás: tarts velünk a borvidékek útján (1. rész)

Szüret

Különleges országjárás: tarts velünk a borvidékek útján (1. rész)

Mind a 22 borvidékünk más képet mutat, és mindegyiket megéri megismerni! Az induláshoz nyújtunk most egy kis segítséget.

Egy olyan ködös hűvös őszi reggelen, amikor az ágyból sincs kedve kikelni az embernek, megtörtént velem a csoda, ami azóta is eszembe jut minden alkalommal, amikor szüret idején a szőlőben járok. Azon a reggelen, ahogy ott álltam a Disznókő dűlőjén, és néztem, ahogy a párás, nedves, őszi hűvösben elkezdődik az aszúszüret, arra gondoltam, én innen egy tapodtat sem mozdulok többet. Semmi mást nem akartam jobban, mint egy ilyen szőlőbirtokon úgy ottfelejteni magamat, hogy aztán minden stressz meg rohanás hátramaradjon, és a természetnek való kitettség által hallatlan mély bölcsességgel gazdagodva töltsem az életem. Márai sorai, „ha megöregszem, pincét akarok” olyannyira váratlanul váltak nyilvánvalóvá számomra egy pillanat alatt, hogy Budapestre visszatérve napokig élt bennem a sóvárgás.

Volt szerencsém bejárni aztán a Vörös és Fehér című televíziós sorozat meg az általunk szervezett borárverések okán az összes borrégiót, és mindig csodálkozva fedeztem fel, hogy a nagyok szentháromsága (Villány, Tokaj, Eger) mellett mennyire más képet mutat mind a 22 borvidékünk, mennyire más élményeket adhatnak akár még az egymáshoz oly közel álló bortermő területek is.

Szombati Orsi nemrégiben  arról írt, hogy melyik az az öt borvidék amit idén ősszel látnod kell. Én meg azt gondoltam, nézzük meg a többi 17-et is! Na nem egyszerre, hanem úgy, ahogy a Kéktúrát lehet teljesíteni: több napot, hétvégéket rászánva. Ha úgy tetszik, akár vörös vagy fehér túrára is bonthatjuk kirándulásaink füzérét!

A sommelier iskolában gyakran hallottam a kifejezést, hogy egy bor lehet könnyen érthető vagy éppen tartózkodó. Én úgy látom, egy bor vagy egy borvidék mindaddig tartózkodó vagy kevéssé érthető, ameddig nem jártunk ott, nem láttuk a szőlők végtelen dűlőit, nem beszélgettünk borászokkal, nem ismertük meg az ő történetükön keresztül a vidéket. Az én ajánlóm erősen szubjektív, személyes élményekből és érdeklődésből fakad.

Kezdjük mindjárt a legkisebbel és a hozzám legközelebb állóval:

  1. Nagy-Somlói borvidék

Úgy nőttem fel Pápán, hogy körülöttem mindenki egyetlen bort ismert és ivott: a somlait. Biztosan ez volt az első bor, amit kóstoltam, és még csak azt sem mondhatom, hogy a 25 évvel ezelőtti somlainak bármi köze lehetett a ma itt termő borokhoz.

Nem javasolnám senkinek, hogy a Somlón kezdje a borokkal való ismerkedést, ezek a borok ugyanis tapasztalt kóstolóknak valók – az előbbi terminológia szerint nehezen érthető italnak mondanám a somlait. Ha viszont érdeklődünk iránta, és itt járunk, ne hagyjuk ki a Juhfarkot! Ugyanakkor az egyedi, ásványos ízvilágot és a karakteres savakat minden somlói bor hordozza így teljesen más arcát mutatja itt az olaszrizling vagy egy hárslevelű is – kóstoljunk bátran!

A Somló vulkanikus kőzetének málladékán telepített szőlő egyedi tulajdonságait a bazalt hőelnyelő hatásának is köszönheti, mert az a nappal begyűjtött meleget éjszaka visszaadja, ezzel a hűvösebb órákban is melegen tartva a szőlőt. Itt a nagybirtok egyáltalán nem jellemző. Sokszor egészen apró telkeken is születhetnek nagy borok, mert a különleges terület értő kezek és dolgos évek alatt igazán egyedi karakterű nedűt eredményezhet.

  1. Móri borvidék

Ide a filoxéra után egyeduralkodóvá vált Ezerjó miatt menjünk, meg azért, hogy megértsük, mit is jelent a Bakonyt és Vértest elválasztó Móri-árok egyedi klímájának és talajviszonyainak hatása a szőlőtermesztésre. Mindenképpen nézzünk meg azt a sajátos présházépítési stílust, amit a sváb családok honosítottak meg; a pince hossztengelyére épített pihenőszobával is ellátott présházban a klasszikus, kősúlyos faprés az uralkodó látvány.

Az aszúsodásnak is kedvező klíma miatt volt olyan idő, amikor a móri borok voltak a második legdrágábbak idehaza, rögtön a tokaji után. Ma már nehéz ezt elképzelni, de a kis családi pincészetek nagyon sokat tesznek a borvidék felemeléséért!

  1. Balaton-felvidéki borvidék

Fehér túránkat folytatva ne is menjünk messzebb, csak a Balaton-felvidékig.

Ennek a térségnek különlegessége, hogy itt az ültetvények hatalmas erdőségek közé ékelődtek, így a szőlő is barna erdőtalajon terem. Az erdők temperáló hatása, éjszaka kiáramló hűvöse és a Balatonból nappal feláramló meleg, nedvesebb levegő igazán szép, zamatos és elegáns borok készítését teszi lehetővé. A szelektől, viharoktól óvott völgyben korán kezdődik a tavasz és későig tart az ősz.

Ehhez a borvidékhez tartozik Cserszegtomaj is, aminek nevét viseli a széles körben ismert Cserszegi fűszeres. Kevesen tudják, hogy ez a fajta – ahogy még sok más is – a rendkívüli munkabírású szőlőnemesítő, Bakonyi Károly érdeme. A cserszegi olyan különleges szőlőfajta, ami még a nemesítő életében nemcsak mint szőlő, de mint bor is rendkívül sikeres lett, itthon és külföldön egyaránt. Amikor a cserszegi fűszeres sikeréről kérdeztük őt egy interjúban, Karcsi bácsi példátlan szerénységgel és humorral csak annyit mondott: „ugyan, nem kell ezt annyira felértékelni: a cserszegi a hölgyek és a rossz ízlésű osztrák férfiak bora”. Ha a cserszegit már ismerve valami újra vágyunk, akkor mindenképpen jó választás lehet a szintén általa a cserszegiből nemesített Nektár kóstolása.

  1. A Balatonfüred-Csopaki borvidék

A rizlingek és a szürkebarát hazája ez, bár a Tihanyi félszigeten vörösbort is találhatunk, ha épp arra támadna kedvünk. Ha már az imént a hölgyek ízlésénél tartottunk, kóstoljunk itt egy muskotályt, mert errefelé szépen kiteljesedik, aranysárga színével és parfümillatával, muskotályos zamatával igazi felüdülés lehet a minerálisabb, hangsúlyosabb savakkal bíró borok kóstolása után.

  1. Pannonhalmi borvidék

Bár viszonylag kis területen fekszik, annál fényesebb múlttal rendelkezik ez a régió. A szőlőtermelés természetesen szorosan kötődik a pannonhalmi apátsághoz, magát a magyar szőlőművelést is a Pannonhalmi Apátság alapítólevele említi először, mint tized alá eső terményt. Szent László birtokösszeíró leveléből tudhatjuk, hogy 1093-ban 88 szőlőműves gazdálkodott a területen, aztán alig 150 évvel később már 256 család.

Ha itt járunk, kóstoljunk egy Müller-Thurgaut (magyarul rizlingszilvánit). Az alacsony cukorfokkal szüretelhető szőlő magas illat- és zamatanyagú, a belőle reduktív eljárással készült bor azonban hamar öregszik, így ennél az italnál nem igaz, hogy minél érettebb, annál jobb.

  1. Neszmélyi borvidék

Ha továbbra is szeretnénk a könnyed fehérboroknál maradni, akkor igazán jó célpont lehet a neszmélyi borvidék. A Dunára kifutó bortermő vidék egykor egységes területet képezett a Szlovákiában lévő Dél-szlovákiai borvidéknek nevezett régióval, mára azonban kisebb része van csak hazánkban. Az országos átlagnál hidegebb, szelesebb vidék gyönyörű panorámájával kárpótol minket.

Az itt termő borok magas savtartalmuknak köszönhetően mindig jól szállíthatóak voltak. A neszmélyi borvidék nem a házasítások hazája, errefelé inkább a fajtaborok a jellemzőek. A főként fehér szőlő mellett a kékszőlőt leginkább a rosé készítése miatt termesztik. Egyesek szerint itt készítettek először Sillert. Ez a rosé és a vörösbor közötti élénk piros színű bor innen terjedt el, hogy szép kísérője legyen azoknak az estéknek, amikor vörösre, de egy kis könnyedségre is vágynánk.

Kóstolhatunk itt bártan rozét is, de ha maradnánk a fehéreknél akkor jó választás a Sauvignon Blanc. A világ egyik legismertebb szőlőfajtájából készült bor igazi illatkülönlegesség: egy szép Sauvignon blanc-ban gyümölcsök, fű és virágok illata keveredhet. Érdemes kortyolás előtt elidőzni és élvezni ezt az élményt.

  1. Soproni borvidék

A sok fehérboros vidék után már igazán felkészültek vagyunk belépni a vörösek világába. Kezdjük ezt Sopronban! Ez a borvidék is egységes egészet alkot a Fertő-tó ausztriai oldalán fekvő további területekkel. A bortermelés északi határán fekszik, éppen emiatt a hűvös klíma miatt a friss és karakteres vörösborok hazája.

A Fertő-tó adta szubmediterrán klíma valódi különlegesség: a szőlő érését a tó mellett nappal megrekedő meleg levegő segíti, amit a szél éjszaka a szőlőterületek felé fúj. A soproni bortermelők büszkén nevezik magukat poncichtereknek, ami valóban babtermelőt jelent; szőlőikben egykor a sorok között babot termeltek, innen ered a név.

Ehhez a borvidékhez tartozik a kőszegi terület is, ahova a bor mellet  egy különleges könyv megtekintése miatt érdemes ellátogatni. A kőszegi városi múzeum nagy becsben tartott kincse a Szőlő jövésnek könyve, melybe 1740 óta minden év április 24-én berajzolják a szent György napi szőlőhajtást.

Ezen a borvidéken kékfrankost kóstolni kötelező. Kevesen tudják, hogy a kékfrankost nemcsak önállóan, hanem más borvidéken járva az egri és a szekszárdi bikavér fontos alkotójaként is fogyasztjuk.

  1. Etyek-Budai borvidék

Csak 1990- ben kapott borvidéki rangot ez a terület, annak ellenére, hogy a szőlőtermesztés már sok évszázaddal előbb elkezdődött itt. A Törley pezsgő alapborát adó, többnyire meszes talajú terület ma már többféle értéket is fel tud mutatni. Például ha a szintén magyar nemesítésű Zenitből egy jó évjáratot kóstolunk, akkor garantáltan nagyszerű élményben lesz részünk.

Ne hagyjuk ki az etyeki Körpince-sort sem, ami egyedülálló látványosság, így szüret idején mindig élettel teli. Ha pedig Budapestet sem hagynánk el, érdemes megismerkedni a svábhegyi borok régi-új hagyományáról, amelyről itt írtunk korábban.

Szüret rovatunk támogatója a Magyar Turisztikai Ügynökség.

Ajánljuk még:

EGY ÜNNEP, AHOL EGYSZERRE DOLGOZOL ÉS BULIZOL – ISMERED A SZÜRETEK VILÁGÁT?
MINDIG UGYANAZ ÉS SOSEM UGYANAZ: AZ ÜRMÖS BOR NYOMÁBAN

Öt hazai borvidék, amit látnod kell az ősszel
Az ősz, különösen a szeptember az egyik kedvenc időszakom. Ilyenkor a napsugarak még melegen simogatják az ember arcát, a természet pedig ezernyi színben pompázik. A lélekemelő kirándulások mellett azonban még egy dolgot nagyon szeretek az őszben: az új borokat, amik megkóstolása különleges pillanata az évnek. 

 
X
Már követem az oldalt