A kezdetek: Pécs és a bor
„Pécs és a magyar bor történelme régebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondolnánk” – állítja Szabó Zoltán borász, a bortörténelem jó ismerője. Állítását bizonyítja, hogy a pécsváradi apátság 1015-ben kelt alapítólevelében már szerepel, hogy Szent István a területekhez 11 vinitort (vincellér, szőlőműves) is adományozott.
Az 1700-as években furmint, csomorika, fügér és kadarka típusú szőlőket termesztettek és számos bormérés várta a vendégeket. Talán ennek a bevételnek, és a hozzá kapcsolódó gazdagodásnak is köze lehetett ahhoz, hogy 1780-ban Mária Terézia szabad királyi városi rangra emelte Pécset.
Az 1800-as évek második felében nagy pusztítást végzett a filoxéra, de szerencsére volt néhány elkötelezett pécsi polgár, akik sokat tettek azért, hogy újra szőlőt telepítsenek az elpusztult tőkék helyére. Azonban nemcsak a polgárság, hanem az egyház is termesztett szőlőt. A Szent Miklós hegyen álló papi szőlő a pécsi káptalani birtokhoz tartozott,
az egyház földesura volt a területnek, a bormérési jog Szent György és Szent Mihály napja között csak őket illette.
A telepítési okiratokból nyomon követhető, hogy főleg fehérbort adó szőlőfajtákat termeltek. A pécsi káptalan álma az volt, hogy aszúbort készítsenek a Mecseken, azt gondolta, erre éppen alkalmas lesz a zirfandel. Ez nem sikerült, a cirfandliból végül késői szüretelésű jégbor, aszú és szamorodni jellegű borok készültek, ez lett viszont a pécsi borvidék zászlósbora. A káptalani birtok egyik szerepe az volt, hogy az egyházmegyét ellássák miseborral, ez a szerep egészen az államosításig tartott.
Nemcsak itták, kutatták is!
Horváth Antal Pécs első szőlőfajtagyűjtője az 1800-as évek második felében Pécs városának adományozta a Mária-telepi szőlőültetvényt, ahol megszállott módjára 3-400 szőlőfajtát gyűjtött össze, amit később a város sajnos elkótyavetyélt. Aztán az első világháború utáni időszakban egyre csökkentek a szőlőterületek, a telkeket beépítették, majd jött az államosítás … addigra azonban kész kincs volt a település birtokában.
A kutatóintézetet 1949-ben hozták létre ezen kincs megóvására, bővítésére. Az „alapítóatyák” kiemelt feladatnak tekintették a szőlészettel kapcsolatos ismeretek kutatását, a szaktanácsadást és az oktatást. Az első igazgató Németh Márton volt, neki köszönhető, hogy mára kivételesen gazdag fajtaválasztékot találunk itt, ő ugyanis a klónszelekciós kutatás és az intézet vezetése mellett
15 évig jórészt azzal foglalkozott, hogy körüljárta a volt Monarchia területét régi fajták után kutatva.
„Lényegében ő volt a génbank atyja” – meséli Teszlák Péter, a Szőlészeti Borászati Kutatóintézet tudományos munkatársa.
A génbank bővítését a következő vezető, Diófási Lajos igazgató is folytatta. Többek között kaukázusi fajtákkal; örmény, grúz, tadzsik, kirgiz, kazah szőlővel, illetve távol-keleti és amerikai típusokkal gazdagította az állományt. Főként klónszelekciós, klímaváltozáshoz kapcsolódó kutatásokkal foglalkozott, az ő vezetésével dolgozták ki a gépesített szőlőtermesztés technológiáját Magyarországon, de vezette az őszi és tavaszi szüreti bemutatókat is a villányi, szekszárdi szőlészek, borászok és kertbarátok számára, melyeket mai napig megrendeznek.
A 2000-es években ifjabb Kozma Pál lett az intézet igazgatója, nevéhez kapcsolódik a rezisztencianemesítési program. Ennek keretein belül – az új nemzetközi trendeknek megfelelően – a betegségeknek magas fokon ellenálló, ugyanakkor versenyképes minőségű bort adó fajták előállítását tűzték ki célul. Vezetésével a génbank állománya jelentősen, csaknem 50 százalékkal bővült, elsősorban a rezisztencianemesítéshez kapcsolódó tételekkel.
A bank lényege a szőlőfajták élő, folyamatosan fenntartott ültetvénye, mivel a szőlőt nem magról, hanem vesszővel, oltványkészítéssel szaporítják, ehhez pedig élő növények kellenek. A génbank valójában egy nagy szőlőültetvény, ahol minden fajtából minimum 10-10 tőke van eltelepítve, az ezekről a tőkékről lemetszett vessző maga a szaporítóanyag.
A helyiek egyik legnagyobb kincse a 100 ősi magyar fajtát tartalmazó Kárpát-medencei fajtagyűjtemény, amely máshol nem létezik.
Ugyanakkor különleges, például Japánból származó fajták is megtalálhatók náluk, bár a klónszelekciós tevékenységben elsősorban a hungarikum szőlőfajtákra helyezték a hangsúlyt.
A kutatóintézet vezetőin kívül sok kutatót, munkatársat sorolhatnánk még, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy mára a világ hatodik legnagyobb, 15 600 tételből álló szőlőbankját őrzik Pécsett. Vannak olyan fajták – olaszrizling, rajnai rizling, sauvignon blanc, zenit, kékfrankos, borsmenta – , amikből nagyobb területű ültetvényeket is találhatunk, de akad olyan fajta is, amiből mindössze néhány tőkét vigyáznak.
És hogy mi történik egy szőlőgénbankban?
„A kutatóintézetben ma szőlőnemesítési, genetikai, élettani, szőlőtermesztés-technológiai és borászati kutatások zajlanak. Célunk, hogy a jövőben is jó szőlő teremjen, jó bor készülhessen a környéken, a régióban, Magyarországon” – mondja Jakab Gábor igazgató. Ennek érdekében rezisztencia-nemesítési munkákat végeznek ifj. Kozma Pál vezetésével, aminek hála a főbb gombabetegségekkel (peronoszpóra, lisztharmat) szemben ellenállóbb szőlőfajták nőhetnek. Nagy hangsúlyt fektetnek emellett genetikai-élettani kutatásainkban a globális felmelegedés által felvetett kérdések megválaszolására. Borászati kutatásaink elsődleges célja a szőlőfeldolgozás korszerűsítése, az erjesztés-technológia optimalizálása, a borászati fajtaérték-kutatás és a versenyképesség megőrzésére irányuló törekvés a szélsőséges évjáratokban is.
Mivel itt a bor kutatási „melléktermék”, egészen húsz évvel ezelőttig nem is foglalkoztak különösebben az italkészítéssel; 2000-ben készültek el az első piacra szánt palackos borok az intézetben. Mára ez megváltozott, pláne, mióta Hevér László a főborász. „A mai napig úgy érzem, ez egy óriási játszótér végtelen lehetőségekkel. Izgalmas kérdés, lehet-e kékszőlőből fehérbort készíteni, vagy a fehérszőlőnél vörösbor technológiát alkalmazni, amikor héjon erjed a cefre, és kap egy borostyán narancsszínt. Kísérleteztünk már amforákkal, betétdongákkal és »lélegző tartályokkal« is. Nemrégiben párlatot készítettünk, erre nem volt példa az elmúlt 70 évben” – magyarázza a szakember.
Annak ellenére, hogy a borkészítés nem főprofiljuk, a Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete sikert sikerre halmoz, sorra hozzák el a díjakat a különféle borversenyekről, például négy egymást követő évben is a Zenit lett Magyarország legjobb újbora. Emellett 2017-es Summa Merlot az ország 100 legjobb bora közé választották, a Summa Cabernet Sauvignon a Vinagora nemzetközi borversenyen aranyérmet nyert. Mára megszületett a Pécsi Egyetemi Borbirtok márkanév is, és idén először pezsgő is készült a kutatóintézetben. És hogy a nagyközönség a pezsgőt és a borbirtok más válogatott borait is megismerhesse, az italokat a megálmodott ételekkel együtt is meg lehet kóstolni. A kezdeményezéshez több pécsi és Pécs környéki étterem is csatlakozott már, így ha erre járunk, érdemes a vidék ízeit keresni!
Fotók: SZBKI
Szüret rovatunk támogatója a Magyar Turisztikai Ügynökség.
Ajánljuk még:
KINCSET ÉRŐ APRÓSÁG: SZŐLŐMAGOT MINDEN KONYHÁBA!
EGY ÜNNEP, AHOL EGYSZERRE DOLGOZOL ÉS BULIZOL – ISMERED A SZÜRETEK VILÁGÁT?
