Lélekmelengető forró italok a téli hidegre (és a közelgő ünnepekre) hangolva

Ünnep

Lélekmelengető forró italok a téli hidegre (és a közelgő ünnepekre) hangolva

Minden évben alig várom, hogy megkezdődjön az ünnepi időszak. S bár az időt nem tudom megsürgetni, egy-két csellel próbálom becsapni saját magam. A díszítéssel várok, de a kekszek és teák korábban előkerülnek. Aztán következik a forró kakaó, a vaníliás tej és a chilis forró csoki... Egy sor lélekmelengető ital az ünnepi készülődés mellé, a hideg téli napokra.

Különleges illata van a télnek. Az őszi falevelek lehullása után mintha beköltözne valami friss és füstös illat a házak közé, az udvarokba. A hidegebb idő, a hosszabb éjszakák, az elmélyülés és a számvetés illata.

A hosszabb sétákhoz már alaposabban át kell gondolnunk, hogy mit veszünk fel, előkerül a sapka, a sál és a kesztyű. Imádom a csizmákat! A kabátok pedig mindig átitatódnak azzal a bizonyos téli illattal,

a füstös frissesség, a kivilágított esték, a még le nem hullott hó és az éjszakai fagy illatával.

Alig várom, hogy végre megérezzem ennek az izgalmas kavalkádnak a sűrűjében a mézeskalács utánozhatatlan aromája. Már az orrommal jól lakom, amikor kinyitom az első kekszes dobozt. Szinte megszédülök a szegfűszeg és a fahéj kiáramló illatától. Emlékek jutnak eszembe, de főleg érzések: a várakozással teli készülődés, a titkok, a varázslat és a szeretet. Ezekre ácsingózom olyan nagyon, mikor már december elején ünnepi italokat kortyolgatok.

Bemelegítő teák

Hiába minden fény, füst és frissesség, az igazi hangulatot az ilyenkor olyan jóleső, forró italok íze és illata hozza meg számomra. No meg a tányérról velem kacérkodó, ropogós és omlós kekszek, sütemények és tortaszeletek, amiknek ugyanolyan tél- és karácsonyízük van, mint az azokat kísérő italoknak.

A forró italok közül a legelsők és legegyszerűbben elkészíthetők a teák. Szerencsére mindig marad az előző évről narancsos vagy almás-fahéjas, ami segít elkezdeni a ráhangolódást az ünnepi készülődésre, de a fahéjas szilva és a gyömbértea is gyakrabban kerül elő ilyenkor. Általában mindenféle ízesítés nélkül iszom a teákat, de ha mégis édesebbre vágyom, csakis a méz jöhet szóba.

Kakaó és csokoládé

A következő lépcsőfok a forró kakaó. Az egyik legjobb választás egy nagy téli séta után, nemigen tudok elképzelni ennél jobb „kuckózós” italt. Vannak külön erre az időszakra félretett bögréim,

karácsonyi mintásak, nagyok és öblösek, amibe bőven fér a tea és természetesen a kakaó is.

Szívesen teszek bele egy kevés fahéjat vagy vaníliát, esetleg egy csipetnyi chilit. De rakhatunk bele mézeskalács-fűszerkeveréket vagy őrölt szegfűszeget is, ha éppen ahhoz van kedvünk.

A forró kakaó kishúga a forró tej, amit szintén szívesen kortyolgatok, különösen lefekvés előtt. Édesen. Nem bánom, ha kristálycukor kerül bele, de mézzel vagy vaníliával is szívesen édesítem az elalvás előtti utolsó bögre forró italomat. Persze nem kötelező az ágyban meginni, forralhatunk magunknak tejet délután vagy a vacsorához is. Szórhatunk rá fahéjat vagy szegfűszeget is, az külön öröm minden alkalommal.

Ha a tej a kishúga, a forró csoki alighanem a nagybátyja a habos kakaónak: sűrűbb és testesebb, mintha némi bölcsesség is áradna belőle, de lassúság mindenképpen. A forró csokit nem lehet csak úgy felhörpinteni, azt kortyolgatni kell, ízlelgetni, kiélvezni minden cseppjét. A tejszínhabhoz nem ragaszkodom, de ha mégis van a tetején, némi csokireszeléket is szórhatunk rá. Vagy fahéjat, ami természetesen ehhez az italhoz is passzol, ahogyan a vanília, a szegfűszeg és chili is. Az izgalmasabb ízvilág kedvelői előkereshetik

a fűszeres doboz alján megbújó kardamomot,

ezzel a fűszerrel garantáltan különleges téli ízvilágot varázsolhatunk a poharunkba.

Amerika ide, utánzás oda, ha tehetem (és nem felejtem el), szívesen beleszórok néhány szem pillecukrot is a kakaóba vagy a forró csokoládéba. Krémesebb és édesebb lesz tőle – amióta egyszer kipróbáltam, azóta minden évben veszek egy zacskóval ebből a nyúlós-ragadós édességből…

Forró borok

Kevésbé népszerű, de annál finomabb a forró almabor. Nincs más dolgunk, mint az almabort felforralni és fűszerezni úgy, mintha pitét készítenénk a hétvégi beszélgetés mellé. Tehetünk bele fahéjat, gyömbért és szegfűszeget, de az sem baj, ha a kezünk ügyébe akad a szegfűbors vagy a szerecsendió. A sokféle fűszer helyett elővehetjük a bárszekrényből a maradék rumot, hogy azzal együtt forraljuk fel az almabort (1:1 arányban, dupla almalével felöntve), amit végül egy kevés fahéjjal ízesítsünk, és igyuk meg minél hamarabb, nehogy kihűljön!

A karácsonyi vásárok megnyitásával pedig beköszönt a „forraltbor szezon”: szinte kötelezőnek érzem, hogy az első kör nézelődés után beálljak a sorba két deci lélekmelengető forróságért. A hagyományos módon készült forralt bort jellemzően fahéjjal és szegfűszeggel ízesítik, esetleg egy kevés citromhéj mehet még bele. Általában ilyet kapni a vásárokban. Ha azonban rábukkanunk néhány, eltérő módon ízesített italra, bátran kóstoljuk meg azokat. Vagy otthon is készíthetünk valami nem szokványos téli különlegességet: ízesíthetjük a forralt bort ánizzsal, naranccsal, szerecsendióval, de akár kardamommal is – érdemes kísérletezni, sosem tudhatjuk, mikor találjuk meg azt a hagyományteremtő téli italt, amit aztán minden évben elkészítünk a családunknak és a barátainknak. Mi például ezt a receptet nem tudjuk megunni!

Ajánljuk még:

Itt a (bal)kezem, nem disznóláb

„Jobb kéz szép kéz, bal kéz csúnya kéz” – többünknek is ismerős lehet ez a mondat, és talán nem is sejtették vagy sejtik azok a felnőttek, akiknek a száját ez elhagyja, hogy mennyi kárt is okozhatnak vele. Hisz nincs új dolog a nap alatt, ha azt mondom: a lateralitás nem döntés kérdése.

 
X
Már követem az oldalt