Vajon az azték császár, aki napi 50 korsó kakaót ivott, tudta, hogy ezzel a kreativitását is fokozza?

Vannak az életünkben olyan karizmatikus ízek és zamatok, amelyek sokkal többet jelentenek egy-egy elfogyasztott ételnél vagy elkortyolt italnál. Amelyek emlékeket idéznek fel, utazásra csábítanak, szorosan kapcsolódnak egy-egy megélt pillanathoz vagy átélt érzéshez. Ilyen a habos, forró kakaó is. 

A legenda szerint Quetzalcouatl, a szél és a Nap istenének szerencsétlenségekkel övezett birodalmában az istenség elvarázsolt egy fát, hogy magjai kicsírázzanak, és tekintélyes fákká fejlődjenek az indiánok földjein. A fákat Eccuchea, a fekete isten védte, akinek védelme alatt elterjedhetett szerte a kontinensen. Az isteni eredetet a kakaó neve is őrzi: a Theobroma név a „theos” isten és a „broma” élelem szókból tevődik össze. Az azték kultúrában a kakaó szentsége vitathatatlan volt, szent madaruk, a kvézál eledeleként tartották számon. Már ekkor felfigyeltek afrodiziákumként való helytállására: egy azték császárról, Montezumáról úgy tartja a monda, hogy naponta ötven korsóval ivott belőle.

Az emberemlékezet óta istenek eledelének számító kakaóbab színes történetet tudhat magáénak.

Az azték és maja indiánok kultúrájában kiemelkedő helyet foglalt el: a korabeli fakéreg-kódexek festményei elénk tárják a Tlatelolko piac mindennapjait, ahol a megvásárolt árukért kakaóbabbal fizettek. De nemcsak a piacokon vásárolhattak vele: 100 kakaóbabért egy rabszolgát lehetett venni, és az adókat is kiegyenlíthették vele. A mexikói indiánok ősi, tápáláló itala, a sokoatl vagy xocoatl is kakaóbabból készült: a magokat megőrölték, kukoricaliszttel és vízzel keverték, majd vaníliával ízesítették. A mai napig ezt a habzó italt tartják a kakaó ősanyjának.

Az első európai ember, aki ihatott az italból, Kolumbusz Kristóf volt. 1528-ban, az azték birodalmi expedíció során került Európába a xocoatl receptje, és kezdte meg hódítását a kontinensen. A 18. századra akkora hírnevet szerzett magának, hogy megalakultak az első kakaóklubok, fogyasztása pedig elterjedt a haditengerészet köreiben is: tápanyagértékei miatt kedvelt itala volt a hajósoknak.  

Egy évszázaddal később Afrikában, az úgynevezett Aranyparton létrejöttek az első kakaócserje-ültetvények – ekkorra már jobb üzletnek számított, mint az oly sokáig egyeduralkodó aranybányászat. Az igazi gasztronómiai sikert egy 1828-as találmány hozta meg számára: a holland C.J. van Houten préseléssel kivonta a kakaóbabból a kakaóvaj nagy részét, így egy jól kezelhető port kapott. Ezt alkáli sókkal tovább javította, mígnem sikerült egy kellemes ízvilágú kakaóport megalkotnia.

A nyers, cukrozatlan kakaópor mára már jóformán minden háztartás alapterméke.

Egy kellemes kakaóitalhoz nem is kell más, mint egy bögre forró tej, kakaó és egy kevés cukor, méz vagy édesítő. Ha italunkban szeretnénk egy kis plusz aromát csempészni, próbáljuk ki a vaníliát, a fahéjat vagy a narancsot. Ha sűrűbb élvezetre vágyunk, akkor egy kevés tejszínt és csokoládét hozzáadva krémes forrócsokit is készíthetünk. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen: fehércsokis, étcsokis vagy tejcsokis, nyers, mézes, cukrozott vagy édesített, tejjel vagy növényi tejjel készítve. Fűszeres, chilis vagy gyümölcsös, de gyömbérrel vagy rózsaborssal tuningolva is szürcsölhetjük. 

Nemcsak élvezeti értéke miatt érdemes azonban fogyasztanunk. Értékes forrása ugyanis a magnéziumnak, amely elengedhetetlen a kiegyensúlyozott anyagcseréhez, az izmok és idegrendszer megfelelő működéséhez, és a véralvadás folyamatában is kiemelkedő szerepet játszik. Értékes foszforforrás, ezzel támogatja a fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcserét. A benne található flavonoidok antioxidáns hatásuk révén támogatják a szervezet természetes védekezőképességét, segítenek megelőzni számos krónikus betegséget is.

Polifenoljainak köszönhetően gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik és jó hatással van a vér koleszterinszintjére is. Teobromin nevezetű alkaloidja boldogságérzetet és elégedettséget kelt, serkenti a szellemi aktivitást, élénkítő hatású. A kakaó fogyasztása csökkenti a stresszhormonok szintjét, és enyhíti a krónikus fáradtság tüneteit. Ez a forró ital már a kezdetektől erős spirituális hatalommal bír. Akárcsak régen, ma is élvezhetjük lélekre és testre gyakorolt áldásos hatásait, hiszen a tapasztalatok szerint segít feléleszteni az emberi kreativitást és belső világot, harmóniát, békét és kiegyensúlyozottságot teremtve maga körül.   

Melyiket válasszuk?

Háromfajta kakaó uralja a világpiacot: a Criollo, a Forastero és a Trinitario. A Forastero adja a termelés körülbelül 85 %-át, ez a legelterjedtebb ízvilág: kevésbé zamatos, kesernyés aromájú. A Criollo a kakaó királyának tartott rendkívül zamatos és lágy ízvilágú fajta. A Trinitario pedig jellegét tekintve inkább a Criollora hasonlít. Amire mindenképpen érdemes figyelnünk, az a kakaóvaj-tartalom.

A jó minőségű kakaó vajtartalma legalább 20 százalékos.

A kakaóra ugyanaz jellemző, mint egy üveg jó minőségű borra: a más-más területről származó fajták más-más ízvilágba kalauzolnak bennünket, ezért érdemes többfélét is kipróbálnunk, és megtalálnunk a hozzánk legközelebb álló fajtát.

Nincs más hátra, mint egy borongós őszi estén meleg mamusszal lábunkon, és szeretteinkkel az oldalunkon közrefognunk egy bögre ízletes forró kakaót, és élveznünk jótékony hatásait. Ha pedig más terepeken is kipróbálnánk, akkor keresgéljünk bátran a receptek között, hiszen megannyi kreatív ötlet áll rendelkezésünkre, hogy a hétvégi asztalt színesebbé és változatosabbá tegyük.

Nyitókép: Marialaura Gionfriddo