Karácsony csak egy a sok közül – December jeles napjai

A fény fogyatkozásának és az év záró időszakának egyik kiemelkedő eseménye a disznóvágás, mellyel a torral megtisztelt jószág mellett egyúttal a sötét és régi esztendőt is „megölték”. A hagyomány szerint két időszakban vágtak leginkább disznót: adventben és a farsangkor. Ez nem naphoz kötött program, de sok háznál belefuthatunk december során.

December 4-e Borbála ünnepe, aki nemcsak a bányászok védőszentje, égiháború és erős villámlás idején is érdemes hozzá fohászkodni. Ünnepnapján a nagyleányok, miközben szívük választottjára gondolnak, egy gyümölcsfaágat tesznek a vízbe, amely ha karácsonyra kizöldül, reménykedhetnek a férjhezmenetelben!

Ugyanezen kizöldülő ág egyúttal jó termést is jósolt a gazdának.

December 5-e Csaba királyfi emlékét hordozza, aki jó székely lovasaival együtt felszállva az égboltozatra csillagporos utat rúgatott arra. A Hadak útja tiszta csillagos estéken máig ragyog az égen, s a legenda szerint bízva bízhatunk benne, hogy igazán nagy vész idején visszajönnek majd a lovas hadfiak és nem hagyják veszni a régi hun nemzetségeket!

Szent Miklós december 5-én ült ünnepéhez máig sok szokás kötődik, mivel az egykori püspök a halászok és révészek mellett egyebek mellett az eladó lányoknak is védőszentje. Láncos Miklós és kísérete ezen az éjszakán végigjárta a falvakat, hogy a házaknál vagy a fonóban „gyóntassák meg” a leányokat. A fagyos kút melletti időzés, vagy a csípős paprikával való meghintés mind azt a célt szolgálta, hogy a rossz fagyjon, vagy éppen könny formájában folyjon ki az emberből, s így megtisztultan várhassuk a fény megszületését!

December 8-a a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, az egyik legnagyobb Mária-ünnepünk. A kígyó fejét eltaposó Napba Öltözött Asszony ünnepéről már Árpád-házi királyaink krónikásai is részletesen beszámoltak. A világtengelyt is jelképező, a régi házak mestergerendáját középen alátámasztó oszlopot, a „Boldogasszony fáját” ezen a napon feldíszítették, körbeénekelték.

Karácsony mellett talán a 13-án ült Luca napjához kapcsolódik a legtöbb népszokás. Ilyenkor vetették a lucabúzát, melynek karácsonyi kizöldüléséből vagy éppen visszamaradásából a következő év bőségére vagy szűkségére következtettek, és ilyenkor kezdték ácsolni a szeg nélkül való, hétféle fából álló lucaszéket is. A különleges alkalmatosságra felállva az éjféli misén meg lehetett látni a boszorkányokat, akik elől a kiszórt mákszemekkel lehetett megmenekülni. Sok helyen a mai napig lucapogácsát vagy lepényt sütnek, melyet a szegények között osztanak szét. Északi népeknél is ismerős e nap, a svédek jellegzetes édessége, a lussekatter is ehhez a naphoz kötődik.

December 21-e a téli napforduló ünnepe, az év legsötétebb napja. A régi világban ez volt az év utolsó napja, mivel ezen az éjszakáján győzedelmeskedik a fény a sötétség fölött, ettől kezdve hosszabbodnak ismét a nappalok, s fogynak a sötétség órái. Nem véletlen, hogy

a katolikus egyház ehhez az ősi ünnepnaphoz igazította karácsony ünnepét, amely Krisztusnak, mint a világ világosságának megszületésének ünnepe.

A betlehemesek játéka a régi ember számára sokkal többet jelentett Jézus születésének történeténél. Az öreg pásztor, Heródes, vagy éppen a távoli vidékről érkező mágusok a földi szerepük mellett égi-lelki minőséget is képviseltek, hogy a földi történetek mellett az égbolt jeleire is felhívják a befelé figyelő, elcsendesülő ember figyelmét. De jó is volna, ha a világ ismét értené szavukat!