Karácsony csak egy a sok közül – December jeles napjai

Ünnep

Karácsony csak egy a sok közül – December jeles napjai

December jeles eseményei közül a legtöbb ember számára ma már csupán a karácsony és az újév ünnepe ismert, a régiségben azonban az év utolsó hónapjában számos egyéb kiemelt napot is megültek. Az egyre növekvő sötétség mélyén megszülető fény ünnepe a legősibb időkre vezet minket, de számos, a gazdálkodáshoz kapcsolódó jeles nap is esik erre az időszakra.

A fény fogyatkozásának és az év záró időszakának egyik kiemelkedő eseménye a disznóvágás, mellyel a torral megtisztelt jószág mellett egyúttal a sötét és régi esztendőt is „megölték”. A hagyomány szerint két időszakban vágtak leginkább disznót: adventben és a farsangkor. Ez nem naphoz kötött program, de sok háznál belefuthatunk december során.

December 4-e Borbála ünnepe, aki nemcsak a bányászok védőszentje, égiháború és erős villámlás idején is érdemes hozzá fohászkodni. Ünnepnapján a nagyleányok, miközben szívük választottjára gondolnak, egy gyümölcsfaágat tesznek a vízbe, amely ha karácsonyra kizöldül, reménykedhetnek a férjhezmenetelben!

Ugyanezen kizöldülő ág egyúttal jó termést is jósolt a gazdának.

December 5-e Csaba királyfi emlékét hordozza, aki jó székely lovasaival együtt felszállva az égboltozatra csillagporos utat rúgatott arra. A Hadak útja tiszta csillagos estéken máig ragyog az égen, s a legenda szerint bízva bízhatunk benne, hogy igazán nagy vész idején visszajönnek majd a lovas hadfiak és nem hagyják veszni a régi hun nemzetségeket!

Szent Miklós december 5-én ült ünnepéhez máig sok szokás kötődik, mivel az egykori püspök a halászok és révészek mellett egyebek mellett az eladó lányoknak is védőszentje. Láncos Miklós és kísérete ezen az éjszakán végigjárta a falvakat, hogy a házaknál vagy a fonóban „gyóntassák meg” a leányokat. A fagyos kút melletti időzés, vagy a csípős paprikával való meghintés mind azt a célt szolgálta, hogy a rossz fagyjon, vagy éppen könny formájában folyjon ki az emberből, s így megtisztultan várhassuk a fény megszületését!

December 8-a a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, az egyik legnagyobb Mária-ünnepünk. A kígyó fejét eltaposó Napba Öltözött Asszony ünnepéről már Árpád-házi királyaink krónikásai is részletesen beszámoltak. A világtengelyt is jelképező, a régi házak mestergerendáját középen alátámasztó oszlopot, a „Boldogasszony fáját” ezen a napon feldíszítették, körbeénekelték.

Karácsony mellett talán a 13-án ült Luca napjához kapcsolódik a legtöbb népszokás. Ilyenkor vetették a lucabúzát, melynek karácsonyi kizöldüléséből vagy éppen visszamaradásából a következő év bőségére vagy szűkségére következtettek, és ilyenkor kezdték ácsolni a szeg nélkül való, hétféle fából álló lucaszéket is. A különleges alkalmatosságra felállva az éjféli misén meg lehetett látni a boszorkányokat, akik elől a kiszórt mákszemekkel lehetett megmenekülni. Sok helyen a mai napig lucapogácsát vagy lepényt sütnek, melyet a szegények között osztanak szét. Északi népeknél is ismerős e nap, a svédek jellegzetes édessége, a lussekatter is ehhez a naphoz kötődik.

December 21-e a téli napforduló ünnepe, az év legsötétebb napja. A régi világban ez volt az év utolsó napja, mivel ezen az éjszakáján győzedelmeskedik a fény a sötétség fölött, ettől kezdve hosszabbodnak ismét a nappalok, s fogynak a sötétség órái. Nem véletlen, hogy

a katolikus egyház ehhez az ősi ünnepnaphoz igazította karácsony ünnepét, amely Krisztusnak, mint a világ világosságának megszületésének ünnepe.

A betlehemesek játéka a régi ember számára sokkal többet jelentett Jézus születésének történeténél. Az öreg pásztor, Heródes, vagy éppen a távoli vidékről érkező mágusok a földi szerepük mellett égi-lelki minőséget is képviseltek, hogy a földi történetek mellett az égbolt jeleire is felhívják a befelé figyelő, elcsendesülő ember figyelmét. De jó is volna, ha a világ ismét értené szavukat!

 

Ajánljuk még:

Amilyen az ember, olyan a zene – Interjú Heinczinger Mikával, a Misztrál együttes alapítójával

Az Erdélyi Szigethegység kanyargós útjain araszolva lassan fogynak a kilométerek. Heinczinger Miklóssal, Mikával nyolcadik napja járjuk Erdély tündérföldjét, hallgatásra és beszélgetésre ugyanúgy bőven jut idő. Már hazafelé haladunk, mögöttünk számtalan találkozás, kézfogás és ölelés. Emberek, sorsok, érzések, lélekkel teli találkozások. Jó volt, s jó lenne ebből valamit másokkal is megosztani. Egy rövid időre bekapcsolom telefonom hangrögzítőjét.

 

Már követem az oldalt

X