Így nem fogod összekeverni halloweent, mindenszenteket és halottak napját!

Ünnep

Így nem fogod összekeverni halloweent, mindenszenteket és halottak napját!

Gyökereink felidézése, személyes és közösségi tiszteletadás elhunyt szeretteinknek, temetőink, emlékhelyeink rituális megtisztítása, fénybe öltöztetése – a magyar kultúrában ez a mindenszentek és az azt követő halottak napja szerepe. 

November 1-én, mindenszentek napján a római katolikus és ortodox hagyományban az üdvözült lelkek emléknapját tartja az egyház. A liturgikus hagyományban az ezt követő halottak napján, november 2-án pedig az üdvösségre váró, tisztítótűzben lévő lelkekért szól az ima, ekkor gyújtunk mécsest szeretteink emlékére.

 A „lölkök napját” ünnepeljük

A magyar kultúrában a halottak emlékezete részben a keresztény hagyományból ered, másrészt az ősök tiszteletének pogány gyökereiből táplálkozik. Mindenszentek napja elsőként III. Gergely pápa idején, 741-ben jelent meg, majd IV. Gergely pápa tette hivatalos ünneppé a katolikus egyházban.

A halottak napja mai formáját a bencés rendnek köszönhetjük: ők ünnepelték először 998-ban, majd a XI. századtól kezdett elterjedni és a XIV. században került a katolikus egyház hivatalos ünnepei közé.

Később egyes protestáns felekezetek is elismerték, bár a temetőlátogatás és gyertyagyújtás szokását nem egyszerre vették át. Ma már szinte felekezeti hovatartozás nélkül érvényesül ez a megemlékezési forma a magyarlakta területeken.

A korai népnyelvben a „lölkök napja” (lelkek napja) kifejezéssel emlegették a halottak napját a magyarok.

Az ősök és a holtak tisztelete az egyetemes kultúrában az istenek tiszteletéből ered és minden nép legrégebbi szokásrétegének része. A rómaiaknál az év végi parentalia és lemuria szertartásaival adóztak tisztelettel a holtak lelkének; a kínaiaknál a vallás alapeleme az ősök kultusza, melynek gazdag szokásrepertoárjából az újévi gyertyagyújtás hasonlít leginkább a mi világítási rituálénkhoz. Ami pedig szinte a világ minden táján közös, majdnem minden természeti népnél is fellelhető: a halott ősök tiszteletére való emlékhely (több kultúrában házi oltár) állítása.

Fotó: 123RF 

Összefonódó ünnepek erősítik az emlékezést

A magyar néphagyományban – akárcsak Európa más keresztény országaiban is – összekapcsolódik a mindenszentek ünnepe és a halottak napja, sok helyütt össze is mosódott jelentésük. Főként a laikus tudatban jelenik meg egyetlen ünnepként, és ezáltal alakult úgy, hogy a november 1-i teendőket már halottak napi tiszteletadásként végezzük. Mindenszentekkor ugyanis a néphagyomány szerint illik megtisztítani hozzátartozóink sírjait, virágokkal és gyertyákkal feldíszíteni és imádkozni értük.

Halottak napja előestéjén minden temető virágba és fénybe borul, ekkor látogatnak el a legtöbben elhunyt szeretteik sírjához.  

A hiedelem szerint azért van szükség a sírhelyek feldíszítésére, hogy a halott lelke ne kívánkozzék haza, maradjon a temetőben.

A mi vidékünkön a krizantém a halottak szimbolikus virága, leginkább ebből a látványos és jellegzetes illatú idénydíszből kerül a sírokra. Ennek részben az az oka, hogy november elején ez a legpompásabb virágunk, másrészt a krizantémot a hosszú élet virágaként tartja számon a virágszimbolika és a néphit. Így ez a valóban hosszan ékes virág méltán jelképezi elhunyt szeretteink iránt érzett tiszteletet és azt, hogy emlékük örökké velünk marad.

Flaming colored candle on the grave

Fotó: 123RF  

A gyertyagyújtás szokását sokan a máglyarakás ősi rituáléjából eredeztetik, bár a halottak napi gyertya összetett szimbóluma részben keresztény magyarázatokkal szolgál: az élet világosságát jelképezi, a fény győzelmét a sötétség felett.

A halottaknak szánt gyertya a néphit szerint a bolyongó lelkeknek kíván utat mutatni, hogy ott maradjanak, a temetőben.

A sírra helyezett és meggyújtott gyertyákból – máshol pedig az otthon meggyújtott gyertyákból – régen jósoltak is: azt figyelték, kinek a gyertyája alszik ki hamarabb, abból valószínűsítették, ki fog korábban távozni az élők sorából. Tilos levenni a sírról a gyertyát és áttenni másik sírra, hiszen ezzel az elhunyt bűneit is átadjuk és ez az elv a viráglopásra is érvényes: aki virágot lop egy sírról, az a halott bűneit is magára veszi – ez a tilalom ma is több helyen érvényes.

Fotó: 123RF  

„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.” (Fekete István)

Több helyen ilyenkor enni adnak a koldusoknak és a szegényeknek: innen a mindönszentek kalácsa vagy kolduskalács elnevezés is Szegeden. Itt ugyanis mindenszentek napján a temetőkapuban kalácsot osztogattak a koldusoknak, egyes helyeken a néphit szerint a szegények etetése azért volt fontos, hogy a halottak nehogy hazalátogassanak, máshol viszont éppen a halottakról való gondoskodásról szólt.

Általánosan elterjedt hiedelem mindenszentekkel és halottak napjával kapcsolatban, hogy ilyenkor hazalátogatnak az elhunyt hozzátartozók. Sok helyen égve is hagyták ezért a lámpát, hogy a túlvilágról érkezők szét tudjanak nézni. A vajdasági Topolyán élelmet is vittek a temetőbe, hogy a sírokra helyezzék, máshol a halott etetésének szokása terjedt el: otthon terítettek meg az asztaltól már hiányzó hozzátartozóknak. Székelyföldön cipót sütöttek erre a napra, amit Isten lepényének vagy halottak kenyerének hívtak. A két jeles nap közötti éjszakán a halottak miséznek a templomban – tartja a gazdag magyar néphit.

Tilalom és védelem: az emlékezés építőkövei

Minden jeles napunk mérföldkő a népi kalendáriumban, s mint ilyen szimbolikus gesztusokkal jelöli ki a teendők és a kerülendő cselekvések rendjét. A mindenszentek és a halottak napja is tilalmakat állít a ház népének:

nem szabad mosni, varrni, meszelni és földmunkákat végezni. Ezekkel a tilalmakkal a halottak nyugalmát védték, illetve az élők egészségét.

Az a hiedelem járta, hogy aki földmunkát végez, megbetegszik, kelések lesznek a testén, mert megbolygatja ezáltal a holtak nyugalmát, ha pedig meszelni mernek, férgek lepnék el a házat.

Fotó: 123RF  

A tilalmak mellett gazdasági jelentősége is volt ennek a két napnak: sok helyütt ilyenkor szegődtették a cselédeket, az inasokat, és választottak új bírót és tanácstagokat a következő évre. A lezárás és megújulás gesztusa a teljes halottak napi ünnepkör egyik alapszimbóluma.

Ilyen értelemben a mindenszentek és a halottak napja nem a gyászkultuszhoz, hanem az ősök emlékezetének kultuszához tartozik.

Időjósló szokás is tapad mindenszentek napjához: amilyen időjárást tapasztalat november 1-jén, olyan télre számítottak eleink.

„Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vízekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.”
/Kosztolányi Dezső: Halottak/

Candlelights at the graves at the Woodland cemetary or Skogskyrk

Fotó: 123RF  

A rituális év ciklusa szerint mindenszentek és halottak napja után elkezdődik a felkészülés a következő ünnepi időszakra, a karácsonyra.

Nyitókép: 123RF

Ajánljuk még:

Desszert és bor izgalmas találkozása

A desszertek és a borok párosítása igazi művészet, amely során számos tényezőt kell figyelembe venni annak érdekében, hogy tökéletes harmóniát teremtsünk az édes csemegék és a megfelelő nedű között. A sikeres bor- és desszertválasztás kulcsa az ízek és ízárnyalatok egyensúlyának megtalálása, ahol sem az étel, sem az ital nem nyomja el egymás ízvilágát.