Kevesebbet eszünk, de a kocsit megtankoljuk – Hogyan változtak a vásárlási szokásaink egy esztendő alatt?

A környezettudatos élet szószólójaként évek óta prédikálok a tudatos vásárlásról, menütervezésről, fogyasztáscsökkentésről és arról, hogy ideje lenne kicsit lejjebb csavarni a termosztátokat télen – nos, amire nekünk nem sikerült rávennünk a többséget, azt végül kikényszerítették az elszálló árak. Meghúztuk a nadrágszíjat, és spórolunk az élelmiszeren, rezsin, ruhán, lakberendezési eszközökön, nyaraláson, tulajdonképpen mindenen a közlekedésen kívül,

a magyar ember már csak olyan, hogy inkább nem eszik hó végén, a kocsit akkor is megtankolja.

Bár a 2008-as válság során jellemző munkanélküliségi hullám egyelőre elkerült bennünket, a kiskereskedelmi forgalom visszaesése hasonló a világgazdasági recesszió idején tapasztaltakhoz. Ez azonban nem azt jelenti, hogy kevesebb összeget költünk el, hanem azt, hogy ezért kevesebb terméket tudunk megvenni, tehát maga a termékvásárlás zuhan meredeken. Például az élelmiszerfogyasztás éves alapon közel 8,3 százalékot csökkent, azaz ennyivel kevesebb ennivalót tettünk a kosarunkba. Ez a dinamika főleg a tavaly nyári-őszi időszakra volt jellemző,

a havi fogyasztási görbe jelenleg inkább stagnál, nyilvánvalóan azért, mert sokaknak már nincs hova lejjebb adni, egyszerűen nem tudnak kevesebb élelmiszert venni.

Mindeközben megjelent a válságos időszakokra jellemző úgynevezett „lefelé vásárlás”, az a jelenség, amikor a drága, márkás termékek helyett jellemzően az olcsóbb (akár minőségben is gyengébb) élelmiszerek felé fordulunk: értem ezalatt az élelmiszerüzletek saját márkás termékeit. Lemondani nem szeretnénk vagy nem tudunk egy-egy élelmiszerről, ezért a gazdaságosabb árú, a megszokottat helyettesítő termékekhez fordulunk. Aztán rájövünk, hogy az is ugyanolyan finom, vagy kiderül, az valóban rosszabb, de a régire akkor sem telik.

Az élelmiszerfogyasztás mellett természetesen minden más jellegű kiskereskedelmi üzlet forgalma is csökkenést mutat, noha ezen a téren alapvetően kisebb volt a visszaesés: például a gyógyszertárakban öt százalék, a műszaki cikkek és bútorok esetében három százalék. Ennek az az oka, hogy hazánkban a családok jövedelmük legnagyobb részét ennivalóra költik, tehát ezen a kategórián tudnak a legtöbbet spórolni, miközben új ágyat, a köhögéscsillapítót vagy a porszívót egyébként sem vesznek heti szinten, illetve ezeket a vásárlásokat adott esetben nem tudják elhagyni, hiszen egyébként is szükség esetén kerül rájuk sor.

A használt cikkeket árusító boltok forgalma pedig nemhogy csökkent volna, hanem látványosan nőtt,

majdnem kilenc százalékkal, hiszen amikor kevesebből lehet gazdálkodni, még az is „ráfanyalodik” a turkálókra és a másodkézből beszerezhető holmikra, aki egyébként messziről kerüli ezeket. Ha nincs pénz újra, hát nincs, ezt sokan megtanulhatták az elmúlt évben.

A rezsit is csökkentettük. Az Energiaügyi Minisztérium adatai alapján 2022 utolsó hónapjaiban – azaz a fűtési és világítási időszakban – közel negyedével esett vissza a gáz- , és áramfogyasztás lakossági szinten, ha az éves viszonyokat tekintjük, akkor pedig hét százalékkal kevesebb gázt, és három százalékkal kevesebb áramot használtunk el, mint 2021-ben. Ez utóbbi nem tűnik olyan rettentően soknak, ugyanakkor az energiával csak nyár elején kezdtünk el spórolni, tehát az idei statisztikákat érdekesebb lesz megnézni.

Ahogy a cikk elején említettem, az üzemanyag-forgalom egyelőre nem csökkent, ami többek között annak is betudható, hogy az ársapka sokáig fennmaradt és mint ismeretes, a környező országokból is többször megrohamoztak bennünket az üzemanyag-turisták. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a következő időszakban ne esne vissza szép lassan a fogyasztás, bár a benzin és dízel ára egyelőre csökken, sajnos a nettó vásárlóerőnk is.

Noha idáig elsősorban a gazdasági adatokról írtam, valószínűleg semmiféle statisztikára nincs szükség ahhoz, hogy lássuk: a többség alaposan behúzta a kéziféket a boltokban. Tavaly nyáron szinte képtelenség volt úgy végigjárni egy élelmiszerüzletet, hogy ne sustorogjanak rendre arról a vásárlók, milyen elképesztő árak vannak, tudjuk, mit jelent megdöbbenni, visszatenni, inkább tovább menni, lemondani a jól megszokott, de egyre drágábbakká váló termékekről. Mi például fájó szívvel, de búcsút mondtunk a salátába szánt feta sajtnak, az áfonyának és az idénre tervezett teraszfedésről is lemondtunk. Mostanában azon gondolkodom, lassan ideje elköszönni a tejszínhabtól, mert igazi luxus azzal inni a kávét. Talán maga a kávé is, bár ott szerencsére még nem tartunk.

A magam részéről környezetvédőként az infláció pozitív hozadékának tartom, hogy talán sokan rájönnek ezekben az ínséges időkben: bizony, lehet két fokkal hűvösebb lakásban és lehet rendszeres kajakidobálás nélkül is élni, mert az eddigi fogyasztási trend egyébként is fenntarthatatlan volt.  A kérdés csak az, vajon az infláció csökkenése után is eszünkbe jut-e majd, hogy nem muszáj esztelen módon vásárolni csak azért, mert van miből?