Ilyen a digitális lomtalanítás lépésről lépésre

Tech

Ilyen a digitális lomtalanítás lépésről lépésre

Kevés siralmasabb dolgot tudok elképzelni annál, minthogy egy szép hétvégét a felgyűlt emailek, képek és hírlevelek szanálásával töltsek, de időnként muszáj rendet vágnom a digitális világban. Egyszer alaposan, utána már csak a szintet kell tartani.

A halogatás kifejezetten rossz tulajdonságom, ezért én is beleestem abba a hibába, hogy az évek alatt elképesztő mennyiségű adat halmozódott fel a laptopomon és a telefonomon. Persze számtalanszor elhatároztam, hogy nekiállok a válogatást követő végleges törlésnek és a biztonsági mentéseket is megcsinálom, de mindig a lustaság győzött – egészen addig, mígnem csak vettem egy nagy levegőt és végre megcsináltam azt a bizonyos lomtalanítást.

Milyen lépések mentén haladtam?

  1. Közösségi média

A legtöbb emberhez hasonlóan nekem is van privát profilom a Facebookon, csakhogy idővel egyre többen lettek azok az ismerősök, akiknek igazából már a nevéből sem tudtam rájönni, életem mely fejezetének voltak szereplői. Talán egy ismerős a bulis éjszakákból, régi diákmunkás kollegina vagy a fene se tudja, kicsoda – mikor elterjedt a Face, még divat volt mindenkit bejelölni, akivel váltottunk pár szót.

Mivel személy szerint nem hajtok ezernyi ismerősre és sok lájkra a képeimen,

végigpörgettem a listát és búcsút mondtam mindenkinek, akit nem tudtam beazonosítani, vagy akiről azt gondoltam, soha az életben nem találkozunk többet.

Az egykori – esetleg mára már ciki – képeimmel hasonlóan bántam el.

Természetesen, a csoportokat sem kíméltem: az évek alatt számtalan olyan csoportba beléptem, amelyről azt gondoltam, érdekelhet témaköre miatt, azonban idővel teljesen ellepték a számomra unalmas bejegyzések az üzenőfalat. Vagy kiléptem, vagy bent maradtam, de a követést leállítottam, hogy visszakapjam a régről ismert pőre Facebookomat.

  1. Emailek

Az első email-címemet általános iskolában hoztam létre egy számítástechnika-órán, azóta készült még néhány, de végül minden levelezésem átvezettem két állandó címre, hiszen több címre érkező forgalmat egyszerűen képtelenség fejben tartani.

Mivel ezekre a címekre is a kelleténél több levél jött,

gyorsan leiratkoztam mindenféle hírlevélről, amire magam sem emlékszem, miért iratkoztam fel.

Máris minimalizálódott a reklámanyag.

A további tisztogatásban a felgyülemlett emailek törlése volt a nagy feladat: mindent átnézni, kijelölni és törölgetni úgy, hogy a feleslegtől megváljak, közben azonban semmi fontosat ne veszítsek el. Ez kifejezetten időölő tevékenység volt. Cserébe hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor végeztem vele és megfogadtam, mostantól egyből törlöm a szükségtelen emaileket, bár ezt a fogadalmat azóta sem sikerül hiánytalanul betartanom.  

  1. Telefon

A mobilomon tulajdonképpen nem tárolok borzasztóan sok információt a képeken kívül – a kisfiam, a macskám, a házunk és ennek a háromnak végtelen variációja szerepel a fotókon –, de azért akadt némi tennivaló így is. Például, átnéztem a fent említett képeket, és könyörtelenül töröltem azokat, amelyek ugyanazt a jelenetet örökítették meg több szemszögből, vagy amire csak ideiglenesen, a kép készültekor volt szükség. Jó sok emlék volt ugyan, de tudom: sose fogunk több ezer képet visszanézni, éppen elég, ha a legjobbak megmaradnak.

Egy-két olyan alkalmazás is futott a telefonomon, amit csak a pillanat hevében töltöttem le, egyébként sosem használtam – ezeket eltávolítottam, csakúgy, mint a sosem hívott telefonszámokat (akárcsak a Facebookon, itt is számos olyan név szerepelt, amelyet már beazonosítani is képtelenség volt). Aztán jöhettek az SMS-ek, végül az értesítések: higgyétek el, nem történik semmi, ha nem kaptok minden felületről pushüzenetet naponta többször.

  1. Laptop

A saját gépemen számos olyan dokumentumot tároltam, amely évek óta várt a sorsára – a gyerekkori verseim digitalizált változata, korábbi cikkeim, eltitkolt regények –, ezeket nagy részét végül nem lomtalanítottam ki érzelmi okokból.

A képekkel mostohábban bántam, a telefonos akciómhoz hasonlóan ugyanis nekiálltam megnyirbálni a fotósmappát, ami nagyon sok időbe telt, de megérte, mert az eredmény egy válogatott, rendezett „digitális fotóalbum” lett.

Minden egyéb jellegű dokumentum, letöltött tanulmány, rég nem releváns hivatalos igazolás ment a virtuális kukába

– egy kicsit meglepődtem, miket találtam még a gépen. De higgyétek el, nincs annál jobb, mint amikor az ember végleg kitöröl egy NAV-értesítést.

A nagy lomtalanítás óta eltelt időben természetesen ismét felgyűlt némi digitális szemét, de érezhetően kevesebb, mint korábban. Néha törlök, néha csak legyintek, és elfelejtem. Azt hiszem, egy kicsit olyan ez, mint a ruhásszekrény selejtezése: hiába csinálja meg egyszer jó alaposan az ember, valószínűleg idővel a legjobb akarat ellenére is megjelenik némi káosz…

De ha tovább selejteznél, mert ráéreztél az ízére, van még 10 javaslatunk, mi mindent lehet egy átlagos otthonban szanálni.

Ajánljuk még:

5 + 1 hiba, amit selejtezés közben a legtöbben elkövethetünk

Olykor rám tör a késztetés, hogy leválogassam a dolgaimat. A leggyakrabban a gardróbomhoz megyek ilyenkor, rendre leselejtezem a ruháimat. De a konyhaszekrény sem ússza meg úgy az évet, hogy legalább egyszer ne pakoljak ki belőle mindent! Észrevettem magamon, hogy nem mindig sikerül a tervem, sőt, előfordult, hogy kudarcba fulladt az egész rendrakás. Utánanéztem hát, mi lehetett ennek az oka? Íme 5 + 1 hiba, amit selejtezés közben a legtöbben elkövethetünk!