10 dolog, amit egyszerűsíthetsz az otthonodban

Azt vallom, hogy egy otthon legyen a nyugalom és béke szigete, ahová az ember bármikor elvonulhat a mindennapok stresszes rohanása elől. Én legalábbis az egyszerű életre vágyom a távollét pillanataiban, örökös rendrakás, nyűgös feladatok és felesleges pénzkidobás nélkül.

Volt idő, amikor úgy éreztem, hogy otthon legalább annyit bajlódom az ügyes-bajos dolgokkal, mint házon kívül, mert az ajtón belépve indult a munka utáni második felvonás. Takarítás, főzés, pakolás, javítás, töprengés, bosszankodás. A háztartás viszont maximum a Weasley-családban működik varázsszóra, úgyhogy a magamfajta muglinak csak az önkéntes egyszerűsítés jelentett megoldást.

Az egyszerűsítés tulajdonképpen azt jelentette számomra, hogy megszabadultam a rendetlen hatást keltő holmiktól, az időrabló háztartási szokásoktól és a drága megoldásoktól. Mutatok tíz tippet, amit ti is kipróbálhattok, ha úgy érzitek, fejetekre nőtt a saját otthonotok.

1.    Minimalista konyha: egy hatalmas selejtezés keretében eladományoztam minden konyhai eszközt, amire valójában nincs szükségem. Nincs húsz bögre, három polcot beterítő ételtároló, generációkra elegendő krumplihámozó. Imádom, hogy mennyi rendrakást megspórolok a felesleg csökkentésével.

2.     Természetes tisztítószerek: körülbelül három évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy vegyszermentes háztartásra váltok, azóta húszféle bolti nyavaja helyett mindössze néhány házi alapanyagot használok a takarításhoz. Szódabikarbóna, ecet, mosószóda – ezekkel már önmagukban fényesre lehet pucoválni az egész házat.

3.    Kapszulagardrób: a sok ruha sok gond, úgyhogy a ruhásszekrény előtti reggeli tipródást és a soha véget nem érő polc-újrarendezést beszüntettem azzal, hogy felére csökkentettem a gönceim mennyiségét. Mosni még mindig kell, de a ruhák között válogatni egyre ritkában.

4.    Egyszerű színek: a korábbi lakhelyeimből kiindulva már most, az építkezésünk háromnegyedénél járva tudom, hogy világos pasztellszínre kell szavaznom. A harsány színek kavalkádja általában rendezetlen hatást kelt, nehezen variálható és könnyen megunható. Folyton festeni viszont macera.

5.    Viszlát, elektronika: ismerjük Murphy törvényét, ami elromolhat, el is romlik, különösen igaz ez az elektronikai eszközökre. Az örökös tönkremenetelt, javítgatást, szervizelést és az ebből eredő pénzkidobást megelégelve minimalizáltam otthon az elektronikai eszközök számát.

6.    Menütervezés: évek óta előre megírt menüsorok alapján vásárolunk és főzünk, azóta nincs vesződés, hogy mit együnk. Nincs állandó, időrabló boltbajárás. Nincs olyan, hogy valami hiányzik az ételhez. Nincs pénzkidobás, nincsenek ránk romló ételek.

7.    Egyszerű fürdő: környezettudatosságból elkezdtem leváltani a műanyag csomagolású alternatívákat, így a kád szélére pakolt flakon-kollekció pillanatok alatt eltűnt. A sminkcuccok hasonló sorsra jutottak, nálam vége a felhalmozott szemceruzák korának és ezzel együtt a káosznak is a fürdőszobapolcokon.

8.     Digitális lomtalanítás: egy idő után rájöttem, hogy zavar a laptopomon felgyűlt rengeteg kép, üzenet és egyéb információ, mert akaratlanul is a tennivalókra emlékeztettek, amikor kikapcsolódásképp nyúltam a gépem után. Mióta elkezdtem törölgetni a feleslegessé vált adatok, sokkal egyszerűbbnek érzem az otthoni munkával töltött órákat.

9.    Természetes eszközök: a fából, kerámiából, zsákvászonból és egyéb természetes alapanyagokból készült holmik sokkal egyszerűbb és szebb elemekként hatnak a lakásban, mint a giccses műanyag förmedvények, így nem kell folyton rejtegetni őket.

10. Kacattalanítás: az otthonok halálának tartom a nyílt felületeken csücsülő milliónyi mütyürt, a konyhapolc tetején található borosüvegektől kezdve a laminált „Home-Love-Family” feliratokon át a nyaralásból hazahozott szuvenírekig. A „kevesebb több” jegyében igyekszem választani vásárláskor, odafigyelni rá, hogy csak mérsékelten és harmonikusan dekoráljak.

Azt hiszem, a mai fogyasztás uralta világban nehéz rájönni, hogy az egyszerű otthontól pont akkor fosztjuk meg magunkat, amikor az életünk megkönnyítésére vagy szépítésére hivatkozva telezsúfoljuk a lakásainkat mindenféle felesleges holmival. Egy szerencsénk van: ha csak nem szenvedünk kóros gyűjtögetésben, nehéz annyira telepakolni a házat, hogy túl késő legyen visszafordulni és belefogni az egyszerűsítésbe.

Például most, ebben a pillanatban.