A Robogeddon-sztori: jövő, amit egyikünk sem úszhat meg

Tech

A Robogeddon-sztori: jövő, amit egyikünk sem úszhat meg

Robogeddon: bár eddig kevesen találkoztunk vele, sokunknak lehet ismerős a kifejezés, amit a „robot” és „armageddon” szavakból alkottak meg. Vajon valóban előfordulhat-e bármikor a jövőben, hogy a mesterséges intelligencia átveszi az emberek helyét, és milyen hatással lehet ez ránk? Ennek a témának jártunk utána.

Először is fontos, hogy tisztába tegyünk két fogalmat, amelyekkel egyre gyakrabban találkozunk, és amiket egyre többen használnák rosszul: az egyik az automatizáció, a másik a mesterséges intelligencia. 

Az automatizáció egy olyan tevékenység, aminek elvégzésére nincs szükség emberi beavatkozásra. A legtöbb robotikai fejlesztés erre épül, hiszen a megfelelően beállított gépek pontosan azt a feladatot fogják elvégezni, amikre beprogramozták őket. Az automatizációt életünk számos pontján alkalmazzák és alkalmazzuk mi is, sokszor úgy, hogy talán észre sem vesszük. Minőségellenőrzéskor, weboldalak vagy linkek tesztelésekor, elektronikus iktatórendszereknél, adóbevallásnál, közbiztonsági adatelemzésekkor- munkahelyünkön, kötelezettségeink teljesítésekor és hétköznapi életünkben is szerephez juthat. Gondoljunk csak a jegykiadó automatákra vagy éppen a bevásárlóközpontok önkiszolgáló pénztáraira.

A mesterséges intelligencia lényege, hogy számítógépek végeznek el olyan számításokat és feladatokat, amelyekhez korábban emberi kognitív funkciókra volt szükség. Gondoljunk csak az olyan felületekre, mint a Google, Microsoft vagy Facebook, amelyek már rutinból végeznek képfelismerést, fordítást, arcfelismerést vagy éppen gépi tanulást.

Annak ellenére, hogy vannak hasonlóságok a két technológia között, egy fontos különbség szétválasztja őket: míg a mesterséges intelligencia képes a tanulásra és a tanultak gyakorlatban történő alkalmazására, az automatizáció csak azokat a monoton feladatokat tudja elvégezni, amelyekre be lett programozva az adott szerkezet. 

Mikor arról van szó, hogy a gépek sokféle feladatot el tudnak már látni, felmerül a kérdés: meddig van szükség az emberek munkavégzésére? Ahogyan az lenni szokott, a kérdés mentén két tábor alakult, két különböző állásponton van. A leginkább elterjedt nézet szerint igen, a mesterséges intelligencia és az automatizáció miatt egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve a munkavállalók. A másik oldal azt mondja, hogy ha az ember alkotta robotok munkájukat hatékonyan akarják végezni, akkor ahhoz erősíteniük kell az emberi oldal fejlődését is, amely őket alkotta. Ők elképzelhetetlennek tartják, hogy a mesterséges intelligencia bármikor is átvegye a humán erőforrások helyét. 

A tudomány nem egységes, és nem is feltétlenül derűlátó

World Economic Forum 2017-es jelentése szerint a technológia változása sokkal több állás megszűnéséért felelős, mint a szabad kereskedelem, és ez a tendencia a technológia további fejlődésével a jövőben szinte megállíthatatlanul folytatódni fog – tehát szerintük a munkavállalók egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve. Ez két oldalról is támadást jelenthet: egyrészt az emberi munkaerőt felválthatják a robotok, másrészt a munkavállalók nem biztos, hogy képesek lesznek feldolgozni azt a mennyiségű digitális ismeretet, amely a megváltozott körülmények között elvárt lesz, így nem tudják majd megtartani munkájukat.

2015-ben, a londoni Future of Work (A munka jövője) konferencián hangzott el az ijesztő jóslat: húsz éven belül gépek tölthetik be napjaink állásainak a felét és a robotok nemcsak a kék galléros fizikai, hanem a fehér galléros szellemi munkavégzőket is képesek lesznek helyettesíteni. 

Érdekes tényekre hívja fel a figyelmet az International Federation of Robotics 2017-es jelentése is: egy ipari robot állandó, magas minőségű termékeket tud előállítani, sosem fárad el, ezért akár 24 órában, egész héten át végezheti munkáját – így teljesítménye megegyezik 3, teljes munkaidőben foglalkoztatott, jól dolgozó munkavállalóéval. Olyan költséges munkakörülményeket sem kell biztosítani neki, mint a fűtés vagy a világítás, ezért a gyártás költségei csökkennek, amelyeket még jobban redukál a jobb anyaggazdálkodás és a minimális hibás termék is. Az automatizáció ezeken túlmenően még több rejtett előnnyel is jár: a legújabb fejlesztésű robotok kezelése és programozása nagyon egyszerű, bárki számára elsajátítható feladat.

Amíg a gyári munkások nagyrészt csak a saját feladatrészük elvégzésére vannak beosztva, betanításuk pedig időigényes, addig a robotok gyorsan átprogramozhatóak,

ezáltal rövid időn belül egy számukra teljesen új feladatot is hatékonyan elvégeznek. Emellett a robotok kevesebb helyet foglalnak, így a vállalatok optimalizálni tudják helykihasználásukat is. Ezek az előnyök mind hozzájárulnak a termelési költségek csökkentéséhez, amely talán a robotok egyik legnagyobb erőssége. 

A robotika jelentősen átformálja a gyártást és az ellátási láncot is. A robotok egyre intelligensebbé válnak, a hozzájuk kapcsolódó speciális alkalmazások, az egyre nagyobb kapacitású hálózati platformok pedig megkönnyítik integrálásukat a munkahelyi környezetbe, ami azt is jelenti, hogy egyre zökkenőmentesebben tudnak együttműködni az élő munkaerővel.  A technológiában rejlő lehetőségek pedig arra sarkallják a tudományt, hogy minél magasabb szintű és széles körben elterjeszthető megoldásokat kínáljanak – aminek a gazdaság szereplői kifejezetten örülnek, hiszen teljesen átalakíthatóak a termelés keretrendszerei.

Jelenleg mintegy 20 millió ipari robotot alkalmaznak a termelésben világszerte,

számuk évi átlagban 30 százalékkal nő, „élethosszuk” 10 évről 15-re emelkedett.

Egyre többen kongatják a vészharangot, és figyelmeztetnek bennünket arra, hogy az automatizálás és a mesterséges intelligencia olyan veszélyt jelent a világ gazdaságára, amit nem lenne szabad alábecsülnünk. Példának okáért: Stephen Hawking szerint ez a fajta intelligencia jelentheti az emberi faj végét. Moshe Vardi, a Rice Egyetem matematikus- informatikusa úgy véli, hogy 30 év múlva a világ népességének több mint a fele nem kell teljes állásban dolgozzon a gépek miatt. Vardi szerint ellentétben az ipari forradalommal, a mesterséges intelligencia forradalma nem a fizikai képességekről szól majd, hanem arról, hogy az emberi ész és a mesterséges intelligencia illetve erő háborúját ki nyeri majd meg.

A fejlődési tendenciát sajnos a gyakorlat is igazolni látszik: Kínában a Foxconn, Koreában a Samsung, sz USA-ban az Amazon már használ precíziós robotokat olyan munkák elvégzésére, amelyeket korábban emberek csináltak. 2016-ban a Foxconn Technology Group elbocsátott 110 ezer dolgozójából 60 ezret, akiknek a munkáját ipari robotok fogják végezni. A kínai cég szerint a lépés célja a hatékonyságnövelés és a kiadáscsökkentés. Ugyanakkor elmondták, hosszú távon nem terveznek kevesebb embert alkalmazni, ugyanis mérnököket és egyéb szakembereket a robotok mellé is felvennének. A cég példája ragadós, a térségben további 600 technológiai cég tervezte ekkor az embereket részben robotokra cserélni. Ezzel egyidőben kínai ipari és információtechnológiai minisztérium azt közölte, hogy az ázsiai ország vállalatai megháromszorozzák, azaz évi 100 ezerre növelik az ipari robotok gyártását 2020-ra. Arról egyelőre nincsenek adatok, ez a terv szám szerint hol tart jelenleg.

Érdemes elgondolkodnunk Bart Selman, a Computer Science Cornell University professzorának szavain is: szerinte

ahogyan a robotok és más rendszerek egyre inkább a hétköznapi élet részévé válnak, az emberek elkezdenek megbízni bennük – ez pedig egy teljesen új világot és társadalmi rendszert hozhat létre.

De sose felejtsük el: a mesterséges intelligenciából hiányzik az érzelem és az intuitív kogníció (a szó szoros értelmében vett észlelést, érvelést és emlékezést felölelő gondolkodási folyamat), ez pedig adott esetben rendkívül veszélyes lehet. 

Bár a robotikapárti kutatók azzal próbálnak megnyugtatni minket, hogy a robotok csupán a mechanikus, lélekölő tevékenységeket végzik el, és mellettük számtalan új munkahely nyílik majd meg az emberek előtt, egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a gyártásban a robotok elterjedése globális munkaerőpiaci, majd gazdasági és szociális válsághoz is vezethet. És igen, valóban jönnek létre új munkahelyek a robotikai fejlődésével, azok száma össze sem vethető majd a munka nélkül maradottakéval.

De az is elképzelhető, hogy a robotok elterjedésével csak a társadalom viszonylag kis része jár jól, nevesül azoknak a vállalkozásoknak a tulajdonosai, akik a gépeket birtokolják és működtetik. A középosztály tagjai közül viszont sokan fogják elveszíteni állásaikat a robotok miatt. Így, bár nincs okunk jelenleg pánikba esni, és talán nem is célszerű világvégét, armageddont kiáltani, ideje nagyon alaposan elgondolkodnunk arról, mennyire engedjük be a „robotokat”, a mesterséges intelligenciát az életünkbe. Akár magánemberként, egy telefon megvásárlásakor...

További források itt, itt, itt, itt és itt

Ajánljuk még:

A boldog házasság titka 50 év távlatából
„Na, és milyen a házasélet?” – kérdik sokszor esküvőm óta majd’ minden nap. Szívem szerint azt mondanám, hogy mégis honnan tudhatnám, hiszen három hónapja mondtuk ki azt a bizonyos igen-t, ami egy életre összeköt. Gyerekcipőben járunk még ezen az úton, jóformán fel sem fogtuk még az „örökké” jelentését.