Tényleg akkora probléma egy párkapcsolatban a korkülönbség? Le az előítéletekkel!

Előfordul ugyan, hogy néha megszólják a fiatal, idősebb nőket választó férfiakat az ízlésük miatt, de általában pozitív attribútumokat társítanak hozzájuk: igazi játékosok ők, akik a társadalmi normákra fittyet hányva, csak a saját ízlésüket követve próbálják meg becserkészni az érett, tapasztalt nőket.

Ha egy nő tíz-húsz évvel idősebb a párjánál, vele kevésbé szoktunk elnézőek lenni: ha csak kalandokat keres, esetleg egy lazább viszonyt vár a fiatalabb férfitól, akkor talán rendben van a dolog (az ilyen kapcsolatokat kereső hölgyeket szoktuk az angol cougar szó alapján pumának nevezni), de később egy ilyen kapcsolatból köttetett házasság már eredményezne a környezetükben néhány felvont szemöldököt.

Ezzel szemben az idősebb férfiakat kedvelő fiatal nők a társadalom szemében maximum csak éretlen, apakomplexusos fruskák vagy aranyásók lehetnek. A legjobb esetben pedig áldozatok, akiket megunt játékszerként dob majd el egy manipulatív, perverz vénember vagy éppen az élet császára, – ebben eléggé megoszlanak a vélemények – ha jobb szórakozás után nézne. Azt viszont a legritkább esetben hisszük el nekik, hogy egyszerűen csak a belső értékeket kutatva megtalálták a hozzájuk illőt.

Ha a korkülönbség egy-egy ilyen esetben pontosan ugyanannyi, akkor miért ítélünk meg ennyire másként nőket és férfiakat?

Az igazság az, hogy amikor korkülönbségről, legfőképp jelentős, azaz szinte már zavaró korkülünbségről beszélünk, valójában hatalmi különbségeket feltételezünk a háttérben. 

A társadalmunkban hagyományosan a férfiaknak van több pénze, nagyobb hatalma. Ha ez a férfi a közmegegyezés szerint már nem elég erős, vonzó vagy férfias, akkor úgy gondoljuk, biztosan csak valamilyen érdek miatt lehet hozzá vonzódni. Tehát az a fiatalabb nő, aki őket részesíti előnyben, szükségszerűen gyenge is, és valamiféle támogatásra vágyik. Ezzel szemben a fiatal férfi „megszerzi” magának az idősebb nőt – mivel férfi, és az életben ő osztja a lapokat,

ezért valószínűleg nem arról van szó, hogy pótanyára lenne szüksége, egyszerűen ő így vadászik.

A helyzet viszont az, hogy mindannyian mások vagyunk, más az ízlésünk, mást tartunk vonzónak, és ez – hatalmi különbségek ide vagy oda – nem feltétlenül vág egybe azzal, amit a világ, a közösségi vagy a hagyományos média tanít nekünk.

Ha valóban mindenki, érdek nélkül ugyanazt találná vonzónak, szépnek, akkor valószínűleg ugyanazért a húsz modellért ölnénk egymást, és senki nem találná elragadónak szíve választottjának kicsit elálló füleit, tömpe ujjait vagy furcsa nevetését. „Csodáljuk, ami szép, abba szeretünk, ami csorba” – énekli a Csaknekedkislány együttes egy momés lány horgas orráról, és aki volt már szerelmes, tudja, milyen sok igazság van ebben. Ne higgyük azt (még akkor sem, ha divatos ezen a véleményen lenni), hogy pont a korkülönbség esetében lenne ez másképp. 

Persze ettől még figyelembe kell venni, hogy a korkülönbség igenis különbség. Valóban szó lehet arról, hogy valaki érdekből vonzódik hozzánk, esetleg túl fiatal ahhoz, hogy fel tudja mérni, mit érez irántunk, emiatt pedig olyan, mintha mi használnánk ki őt. De ha úgy látjuk, semmi ilyesmiről nincsen szó,

akkor kellő őszinteséggel és nyitottsággal ugyanúgy túlléphetünk ezen a problémán, mint ahogy a származás- vagy vagyoni helyzetbeli különbségeken tennénk. 

Egyébként azt ugye még nem említettem, hogy a közfelfogással ellentétben egy kutatás szerint azoknál a pároknál, ahol viszonylag nagy a korkülönbség, kevesebb a veszekedés, több az egymásba vetett bizalom és nagyobb az elköteleződés? Jusson ez is eszünkbe, ha legközelebb bevásárlás közben, egy őszes halántékú úriember oldalán huszonéves nőt látunk sétálni. Elképzelhető ugyan, hogy a pénzére hajt, vagy pótapát keres, a férfi pedig egy trófeát – de az is lehet, hogy egyszerűen csak nem szeretnek veszekedni.