Nemrégen olvastam, hogy hatalmas különbség lehet a jó szex valódi tartalma között nők és férfiak esetén. Az idézett tanulmány szerint a szex egy férfi számára akkor rossz, ha nem elég vonzó a partner vagy nem kielégítő az aktus. Ezzel szemben a nők számára akkor rossz a szex, ha fáj, megalázottsággal vagy negatív érzésekkel társul.
Vagyis a nők esetén már attól „nem rossznak” (jónak?) ítélhető egy szexuális együttlét, ha nem jár fájdalommal.
Ez, ha így igaz, nagyon is sok kérdést vet fel. Sok egyéb mellett azt is, hogy miért mennek bele a nők a szexbe akkor (is), ha tudják, hogy a szexuális együttlét esetleg (vagy biztosan) fájdalommal jár, járhat. Miért nem mondanak nemet? Elsősorban azonban azt a kérdést veti fel, hogy miért nem beszél(het)ünk erről a jelenségről őszintén? Ha fáj valami, azt miért nem jelzi azonnal párjának az illető? Miért nem száll ki a helyzetből, miért hallgatja el, miért megy bele a következő együttlétbe anélkül, hogy felfednék a valóságot? És vajon mit jelent, mit üzen a szex akkor, ha azt oda-vissza nem a gyönyör iránti vágy hozza létre?
Az Így szexel Magyarország című könyv – amelynek Gyimesi Andrea mellett társszerzője lehettem – kutatómunkája során a következő motivációkat fejtettük fel egy-egy együttlét megvalósulása mögött:
Békeszex
Ez az egyik legismertebb, írhatnánk, hogy a legnépszerűbb háttérok a szex esetén. A harag elűzését szolgáló, egymásnak feszülést vagy éppen az enyhülést követő, a harmóniát helyreállító ölelést nagyon sokan megélték már.
Ajándékszex
Női magazinok igen gyakran ajánlják (kifejezetten nők felé dedikálva) a szexuális felajánlkozás e formáját. Ez az a helyzetet, amikor az illető a körülményeket is az aktushoz igazítja, és magát kínálja főfogásként párjának. Fordított eset nem nagyon kerül fókuszba, ugyanis a párok férfitagjai nemigen számoltak be efféle, általuk adott ajándékról.
Búcsúszex
Legalább annyira ismert, mint a békülős szex, és különösen a férfiak számára kedvelt, nekik ugyanis általában nem jelent különösebb lelki problémát, szemben a nőkkel. A „na, akkor most utoljára”- alapon létrejött szex azonban okozhat meglepetéseket, leginkább azért, mert a nők jellemzően akkor mennek ebbe bele, ha még nem zárták le igazából a kapcsolatot, a folytatást remélik az aktustól.
A könyv említ több egyéb motivációt is, kiemelkedik azonban közülük egy igen fontos motiváció, amely az cikk eredeti felvetéséhez vezethet vissza minket. Konkrétan ahhoz, hogy miért vállalnak be a nők olyan szexuális együttlétet, amely számukra kellemetlen, nem kívánt, sőt akár fájdalmas is lehet.
Úgy találtuk, ezen helyzet leírására a legjobb szó a visszatartó- vagy kelepce-szex. Az ilyen aktus akkor jön létre, mikor az egyik fél azt érzi, utolsó eszköze, hogy megtartsa az adott kapcsolatot, a szex. Ilyenkor az illető azért csalogatja ágyba a párját, mert erotikával, a teste hatalmával hatna rá. Ez pedig kockázatos játék, mert a szex könnyen lerázható kaloda, a gyakorlatban hosszú távon nem tarthatunk vele senkit magunk mellett. Ugyanakkor magunkat újra és újra megalázhatjuk, ha mégis megpróbáljuk...
A visszatartó- vagy kelepceszex mellett azonban akad még néhány motiváció, amelyről érdemes és kell is beszélni a nem kívánt (esetleg fájdalmas szexuális aktus) bevállalása kapcsán.
A nők ugyanis belemehetnek a szexbe azért is:
- Mert félnek, ha nincs elég szex, attól gyengül a kapcsolat
- Tartanak tőle, ha kevés az együttlét, a férfi mást keres magának. (Mindez érvényes a vállalt pózokra is, azért vállalnak nem kedvelt, akár számukra fájdalommal járó pózokat, hogy a férfi ne máshol keresse azokat.)
- Nem akarják, hogy a férfi csalódott legyen az esetleges visszautasítások miatt, a férfi érzései fontosabbak saját érzéseinél. A saját fizikai fájdalma se számít annyira, mint a másik érzései.
- Attól fél, hogy a férfi dühös lesz rá, ha nemet mond.
- Attól tart, hogy következményei lesznek annak, ha nemet mer mondani. Rosszak a tapasztalatai, és tudja, hogy a férfi talál ürügyet arra, hogy megleckéztesse az ellenállás miatt. Például megalázza valamilyen módon, pocskondiázza a személyét, a külsejét, leszólja erőfeszítéseit vagy mindenbe beleköt. A nem kívánt (esetleg fájdalommal is járó) szex az ára a békének és az elismerésnek.
- Szeretné elkerülni a veszekedést.
- Azt gondolja, hogy a férfi szemében sérül nőiessége, nem fogja majd eléggé nőnek látni/kívánni, ha feltárja a valóságot.
- Nem akar foglalkozni a helyzettel, nem akar kommunikálni a nem kívánt vagy fájdalmas szexről, inkább eltűri az együttlétet. Ez egyszerűbbnek tűnik.
- Mindenáron örömet szeretne adni a férfinak.
A felsoroltak természetesen nem fedik le a teljes palettát, de jól látható, hogy ezekben az esetekben is a nő valamiért fontosabbnak érzi/véli partnere igényeit és elvárásait. A maga érzelmeit, sőt fizikai megéléseit pedig alacsonyabb értékűnek tartja, és ezek szerint dönt. Így vállalja be akkor is az aktusokat, ha ahhoz éppen nem érez vágyat, vagy akár fájdalmas számára az aktus.
Hosszú távon mindez természetesen rendkívül rombolja a kapcsolatot, valamint a nő – és ha tud róla, akkor a férfi – önbecsülését, és minden egyes ily módon bevállalt együttlét tovább ront ezeken.
Bármennyire is nehéz, beszélni kell a vágytalanságról, és
ha fájdalmakkal jár akár aktuálisan, akár hosszú távon az együttlét, akkor arról is.
Foglalkozni kell a helyzettel, megértést és segítséget kérni a partnertől. Ha olyan ember, aki ezt a kérést meghallja, vevő a változtatásra, máris jobb helyzetben vagyunk. Ha nem hajlandó az együttműködésre a problémák feltárása után sem, az egy teljesen más helyzet – és olyan jellegű kapcsolatot feltételez, amelynek dinamikájában vélhetően fellelhető a kapcsolati erőszak.
Ha szükséges, szakember segítségét is kérni kell, mert ez a helyzet nem oldódik meg magától. Nem lesz jobb az idő múlásával, sőt. Egyre nehezebb kihívásokat hozhat a párkapcsolatba érzelmi-fizikai síkon egyaránt, és akár végletes eltávolodáshoz is vezethet. Ne várjuk ezt meg!
Ajánljuk még:
Apró szertartásaink, melyek összetartják a családot
Így hat a gyermekkori kötődésed a párkapcsolatodra
Láthatatlan anya: a családi élet szervezése is egyfajta munka, de senki nem veszi észre
Az oviban felejtette a gyereket és évente kirúgták – Élet egy figyelemzavaros férjjel
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a figyelemzavar gyerekkori probléma, felnőttkorra automatikusan kinövi az ember. Ez nem feltétlenül így van: olykor tizenévnyi együttélés után, felnőtt fejjel kapunk diagnózist, mikor már a család széthullása fenyeget. Így volt ez olvasónk, Zsuzsa esetében is.
