Kivel, hol és hányszor?
A szexualitásról beszélni sokaknak még ma is nehéz. Ciki is, tabu is, ha nem muszáj, nem beszélünk róla, még otthon, kettesben, a négy fal között sem, vagy csak nagyon nehezen. Meg amúgy is mindannyian tudjuk, hogy „az beszél róla, aki nem csinálja”. De mikor jön el az a pont, amikor mégiscsak érdemes felvenni a megvitatandó témák közé?
Valójában már a kapcsolat legelején. A szexualitással kapcsolatban a társadalomban rengeteg kimondott és kimondatlan elvárás van, amihez mindannyian alkalmazkodunk, vagy legalábbis próbálunk. Ez nem mindig tudatos. A normák egy része annyira beépült már a gondolkodásunkba, hogy valójában azt sem vesszük észre, hogy jelen vannak. Így aztán a hozzájuk való alkalmazkodásunk is tudattalanul történik meg. A normák persze változnak, így mi sem azoknak teszünk eleget, amit még a dédszüleink követtek – például ma már hitrendszerünktől függően nem feltétlenül tekintünk bűnként a házasság előtti szexre.
Mégis mindenben van valami, amihez mérhetjük (és mérjük is) magunkat: hányszor KELL szexelni egy héten ahhoz, hogy NORMÁLIS legyen a szexuális életünk? Pontosan kivel szabad lefeküdni, hányadik randin, és milyen körülmények között? Normális-e, ha nemcsak az ágyban csináljuk? És egyáltalán: mi számít szexnek? Ezek mind-mind olyan dolgok, amikre vannak a fejünkben válaszok, de ezek nagyon különbözők lehetnek attól függően, hogy honnan is jövünk pontosan.
Egy családban, ahol a másoknak való megfelelés nagy érték, a szülők azt jutalmazzák, ha „beállsz a sorba”, a felnövő gyermek is azt tanulja meg, hogy alkalmazkodni kell másokhoz a boldogulás érdekében. Nyilvánvalóan ő máshogy fog gondolkodni a fenti kérdésekről, mint az, aki egy olyan családból jön, ahol az egyéniséget, a különbözőség szabad megélését és az abban való kiteljesedést támogatják. De önmagában már a nemi különbségek is eltérésekhez vezethetnek.
Nagyon gyakori, hogy a nők az érzelmeken keresztül közelítenének a szexhez, míg a férfiak éppen fordítva, a szexen keresztül érik el érzelmeiket.
Ez megint csak módosítja, hogy mit gondolunk a szexet övező normákról. És ez még csak néhány apró szempont, ami hozzájárulhat a különbségekhez. Hogy is várhatnánk el, hogy ha két ilyen ember kerül össze, akkor egyértelműen tudják, milyen is legyen az ő szexuális életük?
Az elég jó szex
Michael Metz és Barry McCarthy nagy nevek a témában. Ők úgy gondolták, a szex sokkal több, mint egyéni élmény, élvezet és kielégülés. Sokkal inkább úgy tekintettek rá, mint közös élmény, amely fontos eleme az egyénnek és a párkapcsolatnak egyaránt. Azt is nyíltan kimondták, hogy
nem az a fontos, hogy tökéletes legyen, hanem az, hogy mindkét fél számára élvezetet okozzon.
Elméletüket átvezették a gyakorlatba is, kialakítva az „Elég jó szex”-modellt, ami a legkevésbé sem egyszerűsíthető le a testi szintre. Ők öt olyan célt említenek, amelyeknek egyszerre kell megvalósulni egy pár szexuális életében.
- Az talán mindenki számára egyértelmű, hogy a szex egyik fontos célja lehet az utódnemzés, a reprodukció.
- Csökkenti a résztvevők szorongásának szintjét vagy feszültségét. Az együttlét az érintések által hormonális szinten is beavatkozik a szervezetünkbe, így a stresszlevezetés biológiai szinten is megtörténik.
- Az elég jó szexuális együttlétben megvalósul az érzéki élvezet.
- A pár tagjai megélik az egymáshoz való közelséget.
- Mindez visszahat a saját önbizalmukra, önértékelésükre is.
Tehát az, akinek „elég jó” a szexuális élete, jobban érzi magát a bőrében.
Csak menni a csúcs felé
Kinek tűnt fel, hogy orgazmust sehol sem említenek? Ahogy az sincs benne, hogy minden zökkenőmentesen zajlik, hiszen tudjuk, hogy néha bizony hiba csúszik a rendszerbe, és ez így van rendben. Emberek vagyunk, gondolatolvasásra képtelenek, így például nem tudjuk kitalálni, hogy a másiknak éppen mikor van kedve az együttléthez. De ha még kedve lenne is hozzá, előfordulhat, hogy túl fáradt, vagy éppen valamilyen fontos feladat árasztja el a gondolatait, ami miatt nem tud úgy belehelyezkedni az együttlétbe, mint szeretné. Ilyenkor bizony előfordul, hogy az együttlét orgazmus nélkül zajlik. És ettől még ugyanúgy lehet elég jó.
Szerencsére sokan vannak, akik ezt jól kezelik, de olyanokról is hallani, akik negatívan, párkapcsolati szinten rombolóan élik meg. Mondhatni kudarcnak tartják. Érdemes azonban az orgazmust kivenni a célok közül, és nem úgy tekinteni a szexre, mint ami az orgazmus-célig vezető út. Legyen a cél maga a szex és az az öt funkció, amit betölt. Ha kivesszük belőle ezt a teljesítménynyomást, máris könnyedebbé válhat. Csökkenhet a kudarctól való félelem és lehet, hogy mindkét fél lazábban, humorosabban és közös, jó programként fog tudni tekinteni rá.
Mégsem elég csak csinálni, beszélni is kellene
Nem számít, hogy mások hogyan, hányszor és hol csinálják. De az igenis számít, hogy a párod és te hogyan szeretnétek. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy beszéljetek róla egymással. Ráadásul nem elég csak egyszer. Az életkor, élettapasztalat és az együtt töltött idő előrehaladtával bizonyosan változni fog az, hogy két ember között hogyan és milyen gyakorisággal történik együttlét, hogy ki mire vágyik. Mindez azonban nem jelenti automatikusan az intimitás csökkenését! Ha időről időre újra tudjuk tárgyalni ezeket a kérdéseket, az jó alapot ad ahhoz, hogy együtt tudjunk alkalmazkodni a változáshoz.
Ajánljuk még:
Érző, gondolkodó, kommunikáló növények – mítosz lenne, vagy ez a valóság?
Így hat a gyermekkori kötődésed a párkapcsolatodra
Láthatatlan anya: a családi élet szervezése is egyfajta munka, de senki nem veszi észre
Az oviban felejtette a gyereket és évente kirúgták – Élet egy figyelemzavaros férjjel
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a figyelemzavar gyerekkori probléma, felnőttkorra automatikusan kinövi az ember. Ez nem feltétlenül így van: olykor tizenévnyi együttélés után, felnőtt fejjel kapunk diagnózist, mikor már a család széthullása fenyeget. Így volt ez olvasónk, Zsuzsa esetében is.