Amit bárcsak elmondtak volna a szerelemről még kamaszkoromban

Nagyon sok olyan tudás, ismeret van az életben, amit csak a magunk kárán szerezhetünk meg. Kell izzadni, olykor sírni a bölcsebb, megfontoltabb, tudatosabb vagy éppen érzelmileg kiegyensúlyozottabb jövőért. Pláne szükséges küzdeni kamaszkorban, mikor annyi mindent megkérdőjelez az ember, és megannyi új tapasztalattal van dolga – éppen ennek a küzdésnek az ideje a tinédzserkor. Ugyanakkor úgy vélem, sok minden van, amiért nem kéne sírnunk, szenvedjünk de még megdolgoznunk sem: egy időben hallott jó mondat, egy szeretettel megfogalmazott kritika de még egy jókor ránk találó könyv is segíthet, hogy kevesebb sebet gyűjtsünk a kamaszkorban – például a szerelem területén. Én magam nagyon hálás lettem volna, ha valaki azokban az években elmondja nekem, hogy a nők és a férfiak nem egyforma lelki ritmusban működnek, és nincsen ezzel (meg velem sem) semmi baj.

John Gray amerikai párkapcsolati tanácsadó számos remek könyvet írt a nők és férfiak különbözőségeiről, illetve az ebből fakadó konfliktuslehetőségekről. A köteteknek nagy sikere volt, minden bizonnyal azért, mert sokak szemét felnyitotta az olvasmány, és rengeteget tanulhattunk belőlük magunkról és a másik nemről. És bár a mai kamaszokat nehéz lehet rávenni az olvasásra (pláne egy olyan lélektani kötet olvasására, aminek élményanyagához még csak részben tudnak kapcsolódni), a legfontosabb ismereteket mi is átadhatjuk nekik e témában. Hiszem, hogy ezzel könnyebbé tesszük számukra az első szerelem minden gyötrelmét, és későbbiekre is fontos útravalót kapnak.

Pszichés ritmus nőknél és férfiaknál

A nő lelkiállapota hullámszerű mozgást követ: a harmónia és boldogság érzése egyre növekszik benne, míg el nem éri csúcspontját. Innen azonban lefelé tart egy darabig, ilyenkor egyre durcásabbak, elégedetlenebbek leszünk. Aztán – akár egy „hisztit” vagy kiadós sírást követően – újra felfelé emelkedik. Kapcsolatban van ez azzal is, hogy a női ciklus változása során más-más lélekállapotban vagyunk, a négy évszak sajátosságait egy hónapon belül is leköveti a női lélek – itt írtunk erről bővebben.

A férfiak pszichés ritmusa azonban inkább a gumikötél mozgásához hasonló: nagyon közel kerül a párjához, majd muszáj eltávolodnia, hogy újra vissza tudjon pattanni. Ez az eltávolodás a lányok számára fájó lehet, de fontos tudni, hogy mindez nem a kapcsolatról szól, csupán ez a természetes a férfiak számára. A fiúknak pedig azt kell megérteniük, hogy a lányok elégedetlenkedése szintén csak a pszichés hullámritmus természetes velejárója, és nem feltétlen a párjukkal van gondjuk.

Azért is rendkívül fontos megérteni, mert

épp a legérzékenyebb „gombot” nyomogatják ilyenkor egymáson a szerelmesek.

A fiú eltávolodása ugyanis mélyen belemar a lányba, úgy érzi, hogy már nem olyan fontos a másik számára, „a haverok többet jelentenek”, lejjebb csavarodott a szerelem lángja. Holott erről szó sincsen, egyszerűen időnként muszáj eltávolodniuk, a szerelmen kívüli tevékenységeket előtérbe helyezniük.

A lányok elégedetlenkedéseit a fiúk pedig személyes sérelemként élik meg, mivel a külvilágot egyfajta tükörként érzékelik, amely azt mutatja meg, milyen teljesítményt nyújtottak. Ha kedvesük boldog, akkor az a fiúk számára azt jelzi, hogy sikeresek a párkapcsolati téren is. Ellenben ha kritikával, rosszkedvvel találkoznak, akkor azt is saját kudarcukként fogják fel, úgy érzik, nem tudták boldoggá tenni társukat.

Ahhoz, hogy ezek az eltérések ne okozzanak gondot, elsősorban pusztán csak tudni kell róluk. Persze nem árt ennek kommunikálása is, hiszen könnyen beleeshetünk saját működésünk csapdájába.

A fiúk egy-egy eltávolodás alkalmával erősítsék meg párjukban, mennyire szerelmesek, mennyire fontos számukra a másik, milyen csodás a vele töltött idő, és hogy jottányit sem csökkent sem az érdeklődésük, sem az érzelem hőfoka azzal, hogy most kicsit a barátokra vagy a hobbira figyelnek. Ilyenkor nagyon jó, ha a lány is tisztában van a férfilélek működésével, hiszen lehet rá hivatkozni: tudod, most csak a természetes férfi-ritmusomat élem.

Ugyanígy a lányoknak fontos tudatniuk a párjukkal, ha egy-egy lefelé tartó hullámperiódust tapasztalnak magukon. Biztosítaniuk kell a fiút arról, hogy nem neki szól a rosszkedv, és bármennyire is ezt diktálja a férfiúi látásmód, nem az ő teljesítményét tükrözi vissza a női lélek mélyrepülése.

Azt sem árt hangsúlyozni, hogy a boldogság nem a párkapcsolat „feladata”.

A viszonzott szerelem persze hozzátesz a boldogsághoz, de nem egyedüli megteremtője, ahogy szomorúak lehetünk akkor is, ha épp minden rendben van párkapcsolati térben. Ezzel a kölcsönös, az egymás lelki működését ismerő tudással, valamint az erre odafigyelő kommunikációval megelőzhetőek a viták, sértődések és könnyek – és persze jóval kevesebb rosszal terhelődik a párkapcsolat is.