„Van egy fél tortám, bárki viheti!” – már 22 településen az ÉtelMentő mozgalom

Az ÉtelMentő – Ne etesd a szemetest közösség egy olyan internetes platformhálózat, amelynek városonként létrehozott Facebook-csoportjaiban bárki, ellenszolgáltatás igénye nélkül felajánlhatja a háztartásában kimaradt ételt vagy bármilyen élelmiszert. A mozgalom célja a környezettudatosság, hogy a még fogyasztható élelmiszerek ne a szemetesbe kerüljenek, hanem valakinek az asztalára. Dr. Szabados Kinga, a mozgalom elindítója Hollandiában, a nemzetközi kereskedelemben dolgozik: az ott látottakat hasznosítva kezdte kiépíteni a magyarországi hálózatot.

A legrégebbi csoportok már több mint két éve létrejöttek: Kazincbarcikán, Dunaújvárosban, Veszprémben, Budapest XVIII. és XIX. kerületeiben. Ők a mai napig a legaktívabbak. „Időközben országszerte gyarapodtunk, illetve ott van a központi Facebook-oldalunk is, ahol környezettudatosságról szóló saját cikkeket, bejegyzéseket osztok meg, és érdekes tartalmakat linkelek be” – vág bele a történetbe Szabados Kinga. „A csoportokat leginkább egy jó kis közösségként írnám le, ahol az emberek bizalommal ajánlhatnak fel élelmiszereket, vagy fogadhatják el azokat. Azt látom, hogy egyre tudatosabban gondolkodnak erről a témáról.”

A csoportokban felkínálhatunk főtt ételt, zöldséget, gyümölcsöt, tartós élelmiszert is. Elég feltölteni egy fotót arról, ha  megmaradt a szülinapi torta fele, vagy kaptunk egy láda almát, de a család nem fog ennyit elfogyasztani. Fontos azonban feltüntetni a lejárati dátumot, főzött étel esetén a készítés dátumát, valamint azt is, hogy az átvétel melyik városrészben lehetséges. Bárki jelentkezhet a felajánlott ételért, akár kommentben, akár privát üzenetben, és mindig a felajánló dönti el, kinek adja. A többi már csak egyéni egyeztetés kérdése. 

Forrás: ÉtelMentő Budapest XVIII-XIX. kerület 🥝🍰🍕 Ne etesd a szemetest ♻️

Megkérdeztük Lillát, az egyik rendszeres felajánlót az egyik legnagyobb csoportban, hogyan is működik ez résztvevőként: ő gyakran kínál főtt ételt, mert ugyan mindig igyekszik a család igényei szerint főzni, de van, amikor túl sokat készít. „Jól kialakult rendszerünk van már a csoportban, ismerjük is egymást, így aztán kialakult a bizalom. Ráadásul ezzel az egésszel a gyerekeimnek is megtaníthatom, hogy az ételt luxus kidobni, és másoknak is fel lehet ajánlani. Azt gondolom, ma ez egy fontos üzenet.”

Fontos szabályok

A csoportszabályzatban kiemelten felhívják a figyelmet a higiéniára is. Az általános képlet egyszerű: „olyan élelmiszert ajánlj fel a másiknak, amit te is megennél”. A lejárt hús, tejtermék egyáltalán nem engedélyezett, a szárazételek tekintetében pedig az a kérés, hogy a tagok a NÉBIH útmutatását vegyék figyelembe. Külön szabály, hogy a romlandó élelmiszereket átadásig tárolják hűtőben. Kinga azt mondja, eddig soha nem érkezett panasz romlott étel miatt, ami jó hír, mert szerinte a tagok tudatosságára utal. 

Forrás: Nébih/Maradék nélkül

„Csoportszabály, bár inkább normának nevezném, hogy ne hagyjuk cserben a felajánlót. Ha valaki elfogadja egy étel átvételét, akkor jelenjen meg a leegyeztetett időben és helyszínen. Mivel időről időre előfordulnak kellemetlenségek, mindig felhívjuk a figyelmet erre a pontra is” – teszi hozzá Kinga.

Kapcsolt áru 

A mozgalom elindítója arról is beszélt, hogy az aktív csoportokban rengeteg egyéb, tudatossághoz kapcsolódó program is megjelenik. Például Kazincbarcikán az ételmentésen túl hétvégente „mindenes napot” tartanak, ami azt jelenti, hogy minden kaphat egy „második esélyt”: könyvek, bútorok, dekorációk, ruhák stb. A dunaújvárosi csoportban a tagok maguk jelezték az igényt hasonló megmozdulásra, ott havonta egyszer tartják a „mindenes napokat” a koordinátoruk, Szabó Tímea nélkülözhetetlen közreműködésével. Egyes csoportokban vannak tematikus napok is, például „befőző napok”, „könyves napok” és esetenként adománygyűjtést is szerveznek.

„Sosem állt távol tőlem a környezettudatos szemléletmód és a társadalmi szerepvállalás, így aztán rögtön bekapcsolódtam a szervezési feladatokba is.” – meséli Timi, a dunaújvárosi koordinátor. „Hihetetlen látni, hogy

ismeretlen emberek milyen összefogásban tudnak együtt mozogni, ha közös a cél.

Ez számomra egészen új távlatokat nyitott meg. A koordinátori munkám során arra törekszem, hogy a csoportban baráti légkör uralkodjon, és minél több olyan résztvevőt tudhassunk a köreinkben, akik értik a csoport lényegét, és tisztelettel vannak a többiek iránt”. 

Szegénység van 

Kinga, az alapító arról is mesél, milyen változásokat észleltek az elmúlt két év alatt: „Nem lehet nem észrevenni, hogy a szegénység és nélkülözés egyre nagyobb. A csoportokban vannak időszakok, amikor alig érkezik felajánlás, ami valószínűleg azért lehet, mert az emberek kevesebbet vásárolnak, és a maradék is kevesebb. Mindenki igyekszik tudatosabban élni, annyit venni, amennyi el is fogy”.

Ezzel arányosan rengeteg a segítségkérő poszt is: habár nem ebből a célból hozták létre a platformokat, mégsem tudják csak úgy letörölni az ilyen jellegű posztokat. Tisztában vannak azzal, hogy sokan „bármilyen maradékot elfogadnának”. A tagok közül rengetegen próbálják a rászorulókat támogatni, de lassan kezdi mindenki belátni, hogy a szegénység elképesztő mértéket öltött, és képtelenség mindenkin ilyen módon segíteni.

Kinga és önkéntes munkatársai sokszor erőn felül is bevállalnak feladatokat, és szociális jellegű segítséget is nyújtanak:

önéletrajzot írnak, hivatalos dokumentum kitöltésében segítenek vagy adománygyűjtést szerveznek valakinek.

„A minap egy nyugdíjas özvegy néninek kerestem társaságot, és a csoporttagok közreműködésével találtunk is megoldást. Ők az egyik helyi idősek klubját ajánlották, akiket sikeresen elértem telefonon és megbeszéltük velük a részleteket. Ugyanakkor szeretnénk, ha a csoportok megtartanák az egyensúlyt, hiszen ez a kezdeményezés alapvetően az étel- és élelmiszermaradékok átadására jött létre, mint környezetvédő és környezettudatos mozgalom, és nem az egyéb, szociális jellegű segítségkérések teljesítésére.”

Nem mindenhol sikerült

Kinga szerint a kezdeti felívelő időszak óta más szempontból sem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezték: „Csak relatíve kevés csoport működik a huszonkettőből rendesen. Hébe-hóba a többiben is akadnak felajánlások, de valamiért mégsem indultak be igazán. Ráadásul nehéz reklámozni is önmagunkat, például próbáltam belépni a települések saját csoportjaiba, hogy hírt adjak a létezésünkről, de általában nem engednek be, ha pedig mégis, törlik a posztomat, nem hagyják jóvá.

A helyi médiával szintén nehéz felvenni a kapcsolatot, sorozatosan falakba ütközöm.

Emellett nem könnyű elkötelezett koordinátorokat találni a csoportok élére. Márpedig itt szükség van rá, hiszen az adminisztrátoroknak tevékeny feladatuk van: folyamatosan engedélyezni kell a posztokat, illetve törölni azt az élelmiszert, ami elkelt.”

A holland példa

Kinga jogászként fenntarthatósági nagykövet is, és azt tapasztalja, hogy Hollandiában másképp működnek ezek a fajta karitatív megmozdulások. Szerinte arra vezethető vissza a legnagyobb különbség, hogy Hollandiában tudatosabban élnek az emberek, és az ő szavaival élve „szeretnek mindennek egy második esélyt adni”. Vagyis nemcsak szeretik felajánlani a feleslegessé vált tárgyakat, élelmiszereket, hanem szívesen vesznek használtat is az új helyett. Azok is, akik nem szorulnak rá. Egyszerűen azért, mert környezettudatosabbak.

„Ott raktár nagyságú adományboltok vannak, ahol a szombati nyitáskor kígyózik a sor bejárat előtt. Az adománybolt lényege, hogy bárki bevihet oda bármit, és az eladásból befolyt összegből működtetik a boltot. A boltokban zömmel hátrányos helyzetűeket foglalkoztatnak. A közösségi média platformjain rengeteg ingyenes csoport létezik, ezért az sem meglepő, hogy külön a felajánlott élelmiszereknek is létrehoztak csoportokat.”

Ezenfelül sokat nyom a latban a virtuális térben használt általános attitűd is: „Sosem találkoztam még csoporttal Hollandiában, ahol az adminisztrátorok megválogatták volna, beengednek-e vagy sem, posztolhatok-e vagy sem. A tagok nem veszekednek, nem szólogatnak be egymásnak, nem csúfolódnak:

ott egy kicsit mindenki jobban törődik a saját dolgával.

Felajánlják az élelmiszert, átadják a jelentkezőnek, letörlik a felajánlásról szóló posztot, és kész.”

Ő úgy látja, hogy a tudatosság – ezen belül az élelmiszerpazarlás csökkentése, a szelektív hulladékgyűjtés vagy az ingyenes felajánlások – rendkívül gyerekcipőben járnak Magyarországon. Hazai hivatalos szervekkel is megkísérelte felvenni a kapcsolatot, de érdemi választ soha nem kapott.

Hogyan segíthetsz?

Csatlakozz a helyi csoporthoz, vagy hozz létre egyet! Ezenkívül a mozgalomnak most az a célja, hogy összejöjjön elegendő forrás egy honlap elkészítéséhez. Ugyanis a közösségi média hírfolyamában minden átadott információ gyorsan elvész, itt koncentráltabban tudnának saját anyagokat megjelentetni. Továbbá olyan komoly szándékú segítők bekapcsolódására várnak, akiknek hozzájuk hasonlóan szívügye a tudatosság. Az persze már csak bónusz, ha tovább terjed a hírük.