„Mi van? Ennyire félsz, hogy most is rajtad van a maszk?” „Nyugodtan leveheted, én nem félek...” „Minek ez ránk? Ezzel akarnak nyomást gyakorolni!” „A maszk viselés és a távolságtartás rossz hatással van az emberi kapcsolatokra.” – Ezekhez hasonló mondatokkal találom szembe magam nap mint nap. És egyre kényelmetlenebbül érzem magam akkor, amikor valaki számonkéri rajtam azt, hogy miért viselem a maszkom vagy, hogy én komolyan hiszek-e ebben a „marhaságban”. Mert igen, én hiszek abban, hogy nem véletlenül találták ki ezt a SZAKEMBEREK, és igen, én hiszek a tudományban. És egy percig sem gondolom, tapasztaltam azt, hogy ha viselem a maszkom, akkor eltávolodnék a szeretteimtől, barátaimtól, ahogy azt sokak állítják. De kezdjük az elején!
2020. március 20. volt az a nap, amikor meghoztam a döntést, hogy otthon maradok. Szerencsés vagyok, hiszen majdnem bárhonnét tudok dolgozni, csak „pár” eszköz kell hozzá: laptop, telefon, kamera, lámpák stb. A döntés pillanatában nem is a munka miatt aggódtam, hanem amiatt, hogy a szüleimmel minden rendben lesz-e, hiszen nem tudhattam, mikor fogom őket látni legközelebb. Aztán ahogy teltek a hetek, kialakult egy rendszer az életünkben. A munka nem állt meg, sőt még több lett, mint korábban – ahogy mondtam, én szerencsés vagyok e tekintetben is. A napi rutinommá vált, hogy mielőtt nekiálltam volna dolgozni édesanyámmal kávéztunk úgy, hogy hatvan kilométer távolság volt köztünk, de a már említett technika itt is segített. Ilyenre korábban nem volt példa nálunk. Aztán indult a nap, folyamatos megbeszélések, interjúk, telefonhívások. Mindig kapcsolatban voltam valakivel, és ha nem a munka miatt beszélgettem épp, akkor azért, mert hiányoztak a barátaim és a családom.
Ezek a magánbeszélgetések sokszor órákig is elhúzódtak, de volt olyanra is példa, hogy az egyik nagyon közeli barátommal úgy dolgoztunk végig egy délutánt, hogy miután egy videóhívás során megbeszéltünk mindent, a végén nem köszöntünk el egymástól, hanem „vonalban” maradtunk és tettük tovább a dolgunkat. Így olyan volt, mintha egy irodában lennénk...
Nagy vonalakban így telt számomra a karantén: egyedül, de nem magányosan.
És bátran kijelenthetem, hogy ez az időszak közelebb hozott azokhoz, akiket igazán fontosnak tartok az életemben, noha természetesen voltak, akik lemorzsolódtak...
A lazító intézkedésekkel aztán kinyílt a világ, a barátnőimmel első dolgunk volt, hogy kiránduljunk egy nagyot. Körbejártuk az egész Balatont, a kávézóban és az étteremben pedig, ahol megálltunk, a maszkot viselő felszolgálók folyamatosan fertőtlenítettek. Akkor még nem volt kérdés, hogy kell-e a maszk. Az idő múlásával azonban egyre nagyobb teret nyertek azok a hangok, amik vitatják a járvány jelenlétét vagy épp a maszk viselésének fontosságát, esetleg úgy vélik, maga a védőfelszerelés okoz különböző betegségeket. Ezzel párhuzamosan szakemberek ezrei hangsúlyozzák: fontos az óvintézkedéseket megtartani, a maszkokat viselni, pláne most, hogy a második hullámmal a vírus újra rohamosan terjed.
A minap Kemenesi Gáborral, a Pécsi Tudományegyetem virológusával beszélgettem arról, hogy szerinte mi az igazság. Mivel már számtalanszor mondta el véleményét a nagyközönségnek, újat ő sem tudott mondani, csak azt, amit már oly sokszor, de úgy látszik, mégsem elégszer:
a maszk viselés jelen pillanatban az egyetlen fegyverünk a vírus ellen, és közösségi érdek ezt elfogadnunk.
Emellett a hiteles tájékoztatást említi: a tudományos cikkek megbízhatóbb információkkal szolgálnak a vírusról (is), mint egy-egy YouTube-videó. Kitértünk aztán arra is, káros lehet-e a maszk viselése az egészségünkre, a szakember válasza pedig egyértelmű: ennek tudományos alapja egész egyszerűen nincsen. Ugyanakkor a maszk viselésnek is megvannak az alapvető szabályai, minden maszknak megvan a saját élettartama, és ha a textil anyagokat használunk, akkor tekintsünk rá ruhadarabként, amit rendszeresen mosni kell.
Egyesek nem gondolják, hogy a maszk rosszat tesz az egészségünknek, mégsem szeretik hordani, mert kényelmetlen. Állítják, hogy nem lehet benne, alatta normális életet élni. És persze mind tudjuk, akik hordjuk, hogy valóban nem kellemes, meleg, párás és olykor nyom is – de hallva, olvasva egy-két beszámolót arról, milyen átesni a víruson, még mindig semminek tűnnek ezek a kellemetlenségek. Az az indoklás pedig, hogy a maszkok választanak el bennünket egymástól, szerintem végképp félrevezető: kipróbáltam, lehet a barátainkkal maszkban beszélgetni egy teraszon vagy egy parkban, sőt, ha úgy hozza az élet, ideig-óráig online is lehet kávézni a barátokkal és a rokonokkal. Becsüljük meg inkább ezt, és tartsuk be a szabályokat – mindenki érdekében.
A nyitókép a szerző tulajdona.
Ajánljuk még: