Alapesetben az ember nem igen szokott arra gondolni, hogy vajon, hogyan cseréli ki egy nővér a fekvőbeteg alatt a lepedőt. Vagy, hogy hogyan emelne meg adott esetben egy magatehetetlen beteget, hogy gond nélkül átrakja egy kerekesszékbe? Esetleg hol lehet egyáltalán kórházi ágyat vagy kádliftet bérelni?
Ezek a kérdések akkor válnak aktuálissá, ha magunk is érintettek leszünk. Ha úgy hozza az élet, hogy átmenetileg ápolóvá kell válnunk annak érdekében, hogy segíthessünk szerettünkön. Ilyenkor nem ismerünk akadályt.
Viszont sokszor csak időközben derül ki, hogy érzelmileg és fizikailag is nagyon nagy kihívás egy ilyen feladat. Férjem anyukája három éven át ápolta otthonukban éjjel-nappal idős, egyre gyengébb, magát az utolsó években ellátni nem képes édesanyját. Csodáltam és tiszteltem érte, mert láttam, hogy nagyon embertpróbáló egy ilyen helyzet, hiszen már Ilonka sem volt 20 éves. Persze kellett ehhez férjem apukája is, aki szintén segített a gondozásban, főleg a fizikailag nehéz emelésekben vagy abban a nem elhanyagolható tényben, hogy soha egy hangos vagy mérges szót nem ejtett azért, mert Dédi velük élt. Közben egyértelmű volt, hogy más megoldás szóba sem jöhet, Dédi nem bírta volna sokáig az idősek otthonát. Így megértésben, szeretetben, odafigyelésben teltek utolsó évei, dédunokái és unokái gyűrűjében, de sok áldozatot is kellett ezért hoznia Ilonkának, aki több száz éjszakát nem aludt végig, nem utazhatott sehová, és mindig ugrásra készen állt. Dédi aztán 98 évesen aludt el végleg.
El kell fogadni, hogy nem mindenki képes, és nem mindenkinek van lehetősége egy ilyen komplex, megterhelő feladatot ellátni.
Ha mégis, akkor ehhez nyújtana támogatást a webnővér honlap, ahol szakemberek szolgálnak gyakorlatias ápolási tanácsokkal, és legalább 50 oktatófilm mutatja be mozdulatról mozdulatra a legfontosabb otthonápolási tevékenységeket.
„A szolgáltatási térképen mindenki megkeresheti a lakóhelyéhez legközelebb eső ellátóintézményeket, de válaszra találhatnak a lelki támogatást keresők, vagy a diétás receptet kereső érdeklődők is” – avat be minket munkájuk lényegébe Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke. „A honlap és a kezdeményezés nem vadonatúj, csak különleges aktualitást kapott a karantén alatt, hiszen ilyenkor méginkább egymásra vannak utalva az emberek otthonaikban” – teszi hozzá.
Mint megtudom, ami lassan 20 évvel ezelőtt életre hívta ezt a fajta segítő gondolkodást az „az, hogy a statisztikák alapján észrevettük, hogy
akik otthon ápolnak beteget, egy idő után saját maguk is betegek lesznek.
Éppen ezért segítséget próbálunk kínálni az embereknek több ponton is, elsősorban fizikailag, mert sokszor kemény teher az ápolás. Arra adtuk a fejünket, hogy megtanítjuk a laikusoknak többek között azt, hogyan kell egy beteget jól mosdatni vagy etetni, mert tudjuk, sokan hozzá sem mernek nyúlni először az illetőhöz, nehogy fájdalmat okozzanak neki. A második fontos dolog, hogy amikor egy beteget hazaviszünk a kórházból, azt sem tudjuk, kitől kérjünk segítséget. Ezen változtatandó összegyűjtöttük azokat a hasznos helyeket, ahol például gyógyászati segédeszközöket lehet kölcsönözni, vagy megtalálhatjuk azt a szakembert, aki segíteni tud nekünk. A harmadik rész szintén jelentős: önkénteseink és mentálhigénés kollégáink segítségével lelki támogatást szeretnénk nyújtani ezekben a nehéz időszakokban, hogy azt érezzék az otthon ápolók, nincsenek egyedül a gondjaikkal, nehézségeikkel. Valójában, azt hiszem, unikális az a kezdeményezés, hogy laikusokat képezzünk ki egy speciális szakterületen való helytállásra, hiszen
ez egy külön szakma, mégis sokszor rákényszerülünk, hogy értsünk hozzá.
Valamiképp a közösséghez való tartozás érzését is szeretnénk biztosítani, támogatást nyújtani honlapunkkal, ahol tartalmas cikkek, interjúk szólnak a nehéz időszak elviseléséről, átéléséről” – magyarázza Lajos.
Nagy dilemmát és lelkiismereti kérdést jelent egy család számára, mikor meg kell hozni a nehéz döntést, hogy az ápolásra szoruló idős beteget otthon lássanak el, vagy idősek otthonába vigyék. Arról beszélgetve, hogy mégis hány embert érint az otthonápolás problémája, Lajos elmondta, úgy tudja, ma otthonápolási díjra körülbelül 40.000 fő jogosult, de sokkal magasabb azoknak a száma, akik átmenetileg ápolnak valakit. „Hosszú távon ez egy kardinális, nehéz kérdés lesz, mert egy idősödő társadalomban egyértelmű, hogy ez a szám nem csökken, hanem növekszik” – teszi hozzá.
Zárásul kiemeli: az idősgondozással kapcsolatos tanácsok mellett fejleszteni szeretnék a különböző posztoperatív helyzetekben lévők támogatását is. Ilyen helyzet lehet, mikor gyerekünk eltöri a lábát, és egy operáció után különböző speciális ápolási feladatok várnak ránk átmenetileg. Emellett fontos terület lehet az az enyhe- és középsúlyos demencia kérdése, mely évről-évre több embert érint Magyarországon is. Váratlan és megterhelő feladat egy demens emberrel együtt élni vagy akár csak gondoskodni róla, hiszen tolerálni kell a kiszámíthatatlan és számunkra oly irracionális viselkedésváltozásokat, erre sincs egy átlagember felkészülve. A webnővér oldal hamarosan majd ebben is segítő társunkká válhat, ha minden jól alakul.
A cikk megjelenését a Magyar Máltai Szeretetszolgálat támogatta.
„Az intézményeket bezártuk, de a kezüket nem engedtük el” – Mi történik a legszegényebb településeken?
A karantén ideje alatt a gyerekek, a diákok otthonaikba szorulnak az állami intézményekből, és teljesen magukra, családjaikra vannak bízva. Felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet a szegényebb, leszakadtabb területeken: megáll az élet, és lemorzsolódnak a nehezen iskolához és rendszerhez szokott tanulók, vagy van, aki figyeli őket, vigyáz rájuk?
