Bizonytalanság és pánik: a koronavírus kísérői és valódi ereje

Kisgyermekes, gyakran kimozdulós családként nagyon oda kell most figyelnünk, mely szokásainkat tartjuk meg, mikről mondunk le, mire fektetünk nagyobb hangsúlyt. Nem pánikolunk, de kifejezetten aggódunk, hogy mi lesz például a tavaszi és nyári utazásainkkal, amikre nyilván hónapokra előre megvettük a repjegyet. Pedig ennél jóval nagyobb problémák is léteznek, úgyhogy igyekszünk mindent racionalizálni.

Egészségesek vagyunk, ennek kell örülni, és ezt az állapotot fenntartani, bármi más csak sokadlagos lehet.

Lemondunk pár érdekes programról – mi ez ahhoz képest, hogy tőlünk nem is olyan messze, Olaszországban a normális életről is le kell mondani, ki tudja, mennyi ideig? Ott tényleg hetekre előre be kell vásárolni a kormány által hirdetett vesztegzár miatt, és a boltok bejárata kórházi helyiségekére emlékeztet: tábla figyelmeztet a higiéniás szabályok betartására, alatta nagy doboz gumikesztyű a vevőknek. Már amikor nyitva vannak az üzletek, hétvégén például a nagyobb áruházak zárva maradnak. Nincs tanítás, nincsenek sportrendezvények, sok minden más mellett.

Egy ilyen szintű leállásnak súlyos gazdasági következményei vannak. Nem is olyan rég még ki akarták szorítani a turistákat Velencéből, most senki sem megy oda. Egy helyi szállodatulajdonos arról panaszkodik, hogy naponta 10 ezer euró értékben mondanak le nála szobafoglalásokat, nagyobb forgalomra csak karácsonykor van kilátás, de a vendégek már most kedvezményért alkudoznak. Már most 2 százalékkal zuhant a foglalkoztatási ráta a városban, sorra mehetnek csődbe a kisebb vállalkozások – ahogy Olaszország-szerte más szektorokban is. A turisztikai ipar vezetői szerint

a fő ok nem maga a betegség, hanem a járványt övező bizonytalanság.

Ahogy az egyik szakmai szövetség, a Confturismo-Confcommercio elnöke fogalmazott: „a média kommunikációja sokkal halálosabb, mint a vírus”.

Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a korrekt, kötelességszerű tájékoztatás és a pánikkeltésnek ható rémhírdömping között, de az információk értelmezése így is, úgy is az egyes emberek feladata. Ezzel pedig sokan ugyanúgy nem tudnak megbirkózni, mint azzal, hogy egy időre fel kell adniuk a fogyasztási szokásaikat.

Egészen elképesztő jelenetek játszódnak le a világszerte megfigyelhető bevásárlási rohamok során. Ausztráliában nemrég két nő összeverekedett egy csomag vécépapír miatt, ezután a helyi hatóságok sokadjára is jelezték, hogy nem kell pánikszerűen felvásárolni a gyógyszereket, konzerveket és vécépapírt, mert „ez nem a Mad Max”...

A hatósági tájékoztatás félreértelmezése pedig Iránban okozott egészen abszurd tragédiát. Miután az orvosok alkoholos kézfertőtlenítést javasoltak, egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy belsőleg alkalmazva még hatásosabb lehet a módszer:

egy dél-iráni városban elterjedt az ipari és orvosi szesz fogyasztása, az eredmény csaknem 270 alkoholmérgezés, több esetben vakságot, 36 embernél halált okozva.

Mindezekből a tanulság, hogy érdemes nagyon körültekintően tájékozódni; de ha esetleg több, egymásnak ellentmondó szakértői véleményt hallunk, vagy valamiért nem bízunk a hatóságokban, a médiában, akkor még mindig ott a józan ész. Csak oda menjünk, ahová feltétlenül szükséges  – egy-két meccs, koncert, mozi, színház, de még utazás is igazán kimaradhat, kárpótol még az élet bőven ezekért.

Ha mégis kimozdulunk, mossunk kezet, hosszasan és alaposan, abból baj még sosem volt a világtörténelemben. És figyeljünk oda egymásra! Ebbe persze az is beletartozik, hogy ha valaki pánikot kelt, vagy egyszerűen hülyeségeket terjeszt, bátran szóljunk neki!