Szocio

Becsöngetés a második hullám árnyékában: semmi sem biztos, csak a bizonytalanság

Misztikus ereje van számunkra a holnapoknak, az új kezdeteknek. Holnaptól nem vacsorázom, hétfőtől nem dohányzom, az új évben többet sportolok, kevesebbet panaszkodom, sikeresebb leszek. Jellemzően újrakezdős dátum szeptember elseje is, hiszen a nyár után az új tanévvel új remények, vágyak fogalmazódnak meg, lendületet nyerünk az induláshoz. Az idei szeptember azonban egy sajátos iskolaévet követően indul, és egyelőre nem tudni, hogyan is alakul. Csak remélni lehet a legjobbat, de fel kell készülni a legrosszabbra is, a sokat emlegetett második hullámra. És kétségtelen: ez az év mindenképpen más, mint az eddigiek, így az új helyzetben újfajta megküzdési stratégiára van szükségünk.

A 10 éves Szofi nagyon várja a tanévkezdést. Édesanyjával már megvették a tanszereket füzeteket, ceruzákat, befejezték az olvasónaplókat, büszkén meséli: két Harry Potter könyvet és egy lovasregényt olvasott a nyáron. „A tanulást azt nem várom, de az osztálytársaim már nagyon hiányoznak. Most megyek ötödikbe, különleges osztály leszünk, mert nekünk fiú osztályfőnökünk lesz. Az első napot úgy képzelem, hogy évnyitó után bemegyünk az osztálytermünkbe, az osztályfőnök mondja, hogy most vegyél elő egy A4-es füzetet és az legyen a környezetismeret füzeted. A felső tagozat más lesz, mert nem ugyanabban a teremben ülünk, hanem mindig másik teremben lesznek az órák. Egy kicsit nehezebb lesz. De tényleg nagyon várom. És semmiképpen se szeretnék otthon tanulni” – hangoztatja véleményét a kislány.

Lilla, a kétgyermekes anyuka kisebbik lányával készül az új tanévre, aki a suli mellett versenysportol, lovagol, hegedül – mindez komoly logisztikát igényel, az összes programja bekerül a határidőnaplóba. „Nagyon várja az iskolát, én is várom. Ez az élet rendje, a gyerek jó helyen van és jól érzi magát. De arra is fel kell készülnünk, hogy esetleg újra otthon kell tanulni. Számomra akkor sem dől össze a világ, mert ugyan nehéz volt az otthoni tanulás, de megpróbáltuk motiválni a gyereket, egyre önállóbb lett, a végén például már maga készítette a reggelit” – meséli az anyuka.

Ez a kettős érzés nemcsak a szülőket és gyerekeket, a pedagógusokat is új helyzet elé állítja. Nehéz a visszaállás, hiszen jobbára március óta nem találkoztak a diákokkal. Nehéz volt megszokni az újfajta oktatást, hogy a munkaidővel nem járt le a munka, a gyerekek folyamatosan írtak, segítséget kértek. A szakemberek szerint az ilyen fokú bizonytalanságot mindenki nagyon nehezen éli meg.

„Megéltünk egy nehéz időszakot, épp csak túl vagyunk rajta, és úgy néz ki, hogy máris csúszunk a következőbe.

Ilyen mértékű bizonytalanságot talán a háborúban élnek meg az emberek, hogy semmi nem kiszámítható a jövőre nézve, ez jelentős stresszel jár, jelen esetben ráadásul elhúzódóan, ami a legtöbb embernél szorongást okoz – hangsúlyozza dr. Gáti Ágnes pszichiáter, pszichoterapeuta. – Korábban csak a hírekben hallottuk, hogy távoli országokban tombol valamiféle járvány, aztán egyszer csak belecsöppentünk. Alapszükségletünk a biztonság megélése a hétköznapi életünkben (munka, egzisztenciális biztonság, lakhatás, bizalom az orvostudományban, stb), az ebben való hit hirtelen megrendült. Kicsúszott a kezünkből az irányítás, ezt fokozza az a fajta bizonytalanság, hogy még nincs védőoltás, gyógyszer.”

Ágnes szerint ebben a helyzetben vannak, akik „agyonszorongják” magukat, vannak, akik bagatellizálják a történéseket, számos összeesküvés-elmélet születik, ami annak a következménye, hogy automatikusan kialakul egy tagadási mechanizmus. A szakértő szerint ez valójában egy gyászfolyamat: gyászoljuk a korábbi életünket, az idei nyárra szőtt terveinket, mindazokat a veszteségeket amik ebben az időszakban értek bennünket – ahogy például a családba „zárt” gyerekek a kortárs közösségek hiányától szenvednek. Mindezt tetézi, hogy a jövő teljesen bizonytalan, ez teszi nehézzé ezt a helyzetet. Hogy mi a megoldás?

„A cél az lenne, hogy megtanuljunk alkalmazkodni a bizonytalansághoz, úgy, hogy megpróbáljuk belső biztonságunkat megteremteni és megélni.

Mindenkinek mások a megküzdési stratégiái, ezeket kell mozgósítani. Van, akinek a rendszeres mozgás segít, másnak más. Ebben a helyzetben általában megnövekszik azoknak az egyszerű mentális technikáknak a szerepe (pl. a relaxáció, az autogén trening, mindfulness), melyek segítik az alkalmazkodást. Egy ilyen hirtelen változás okozta krízishelyzetben érzelmeink nagyon széles skálán mozoghatnak, előkerülhet a félelem, a harag, a zavarodottság, a »lefagyás« is. Fontos, hogy elfogadjuk ezeknek a jogosságát, így jobban is tudjuk kezelni őket. A bizonytalan jövőképből fakadó nehéz helyzettel szemben az segít, ha megpróbálunk apró dolgokban kontrollt szerezni az életünk felett. Azt ugyan nem tudjuk, mi lesz három hónap múlva, de ma meg kell venni a tanszereket, be kell csomagolni a könyveket, vagy épp el kell menni az iskolába. Meg kell élni az apró örömöket, elérni a napról napra kitűzött apró célokat, és ha ez sikerül, este gondoljuk át mindezt. Ilyenkor adjunk esélyt magunknak, hogy átéljük a saját életünk felett gyakorolt kontroll sikerét, ez előkészít a következő nap küzdelmeire” – magyarázza Ágnes.

Akkor hogy is vágjunk bele az új tanévbe?

Vegyük tudomásul, hogy semmi sem biztos, csak a bizonytalanság. El kell gyászolnunk a korábbi életünket, és el kell fogadnunk egy új, bizonytalanabb jövőképet. Alkalmazkodni egy új életformához, új szokásokat kialakítani. El kell fogadnunk, hogy az iskolákban is azon dolgoznak, milyen módon lehet elindítani az évet.

Tanuljunk a mögöttünk álló nehéz időszakból, ha esetleg jön egy újabb bezártság, lesz már tapasztalatunk, így könnyebben mehet a tanulás, a korábbinál jobban lehet strukturálni a napot. Bármilyen helyzetből kihozhatjuk a legjobbat, de muszáj levonni tanulságokat és törekedni a pozitív pontok megtalálására.

Igyekezzünk minden egyes napban megtalálni az örömöt, a sikert, az elégedettséget!

Ajánljuk még:

Ég veled koronavírusos GYES, helló szeptemberi újrakezdés!
Véget ért egy korszak, elköszönök fél évtől. A koronavírus-járvány miatt március 13-án kihirdetett kijárási korlátozás és az online oktatás bevezetése óta egy percet sem töltöttem távol három gyerekemtől. Olyan volt ez nekem, mint egymásodik GYES. Azonban szeptember elsején megint beindul az ovi és a suli, nekem pedig egyik szemem huncutul mosolyog, a másik viszont nagyon sír.

„Maszkok mentén kettészakadt társadalomban élünk”
Az elmúlt időszakban kettészakadt a társadalom. Az egyik csoportba tartozók rendületlenül hordják a maszkjaikat, és egy lépést sem tennének kézfertőtlenítő nélkül, és vannak a másik oldalhoz tartozók, akik már el is felejtették, melyik táskájuk aljában találják a védőfelszerelésüket. Megosztó, hogy valóban szükséges-e még mindig viselni a kényelmetlen, ebben a hőségben szinte elviselhetetlen szájmaszkokat. Én határozottan állítom: igen, szükséges.