A Mikulást a koronavírus sem állíthatta meg!

Szocio

A Mikulást a koronavírus sem állíthatta meg!

Olyan nincs, hogy idén nem indul útnak a Mikulás! Őt minden évben minden gyerek várja. Koronavírus-járvány ide, kijárási tilalom oda, kézen fogtam hát a Télapót, és szájmaszkban, gumikesztyűben, gondos fertőtlenítés kíséretében, megfelelő távolságot tartva újra útnak indultunk azokhoz a gyerekekhez, akik szüleik nélkül, a szerető családi közeget nélkülözve élik napjaikat. 

A világjárvány sem állíthatja meg a Mikulást! – idén ezzel a jelmondattal indultunk útnak férjemmel december 6-án. Évek óta menedzsere, segítője, amolyan Télanyója vagyok a házi Mikulásunknak, aki az év egyetlen napján azért kerekedik fel, hogy minél több állami gondozott gyermeknek szerezzen örömet.

Az idei ünnepünk merőben más volt a koronavírus-járvány miatt, de azt már ősszel tudtuk: bármi lesz is, a Télapó 2020-ban is meglátogatja a gyerekeket. A legszigorúbb biztonsági előírásokat természetesen maga a Mikulás is precízen betartotta, kicsit távolságtartóbb volt, de ugyanolyan nagy szívvel vette nyakába az országot, mint a korábbi években. Több integetés, kertek alatt suhanás, visszafogott ölelés, mégis ugyanolyan hangosan éneklő gyermekhangok, aprócska ajándékaikat lelkesen bontogató óvodások.

A szeretet most sem maradt el, csak idén egy másik ruhát öltött magára. De piros volt az is.

Már nem is emlékszem, hogyan fűztem be a férjem, hogy évente egyetlen napra szakmát váltson: sokadik alkalommal a legnagyobb örömmel adja át a csomagokat, játékokat, különböző meglepetéseket a Tündérpakk Alapítvány jóvoltából, akik serény manókként gondoskodnak arról, hogy mindig tömve legyen hatalmas puttonya, senki kiscipője ne maradjon üresen. Szomolányi Tímea, az alapítvány vezetője hosszú évek óta segít munkatársaival együtt a bajbajutott, nélkülöző édesanyákon, gyermekeken, családokon. Timit sokszor láttam már munka közben, és azt hiszem, ő nem ismer lehetetlent. Olykor saját családját háttérbe szorítva megy, ha kell, az éjszaka közepén. Decemberben éjt nappallá téve dolgoznak, hogy minden hátrányos helyzetben élőnek szebbé varázsolják az ünnepi időszakot. 

„Az előző évben 880 darab Mikuláscsomagot küldtünk országszerte, idén szerencsére, a nehezített körülmények ellenére sokkal többet sikerült kiosztanunk, összesen 1451 darabot. Sajnos ebben az évben, a koronavírus-járvány miatt sokkal több nélkülöző család lett, mert rengetegen vesztették el a munkájukat egyik napról a másikra. Érthetően azoknak a cégeknek a száma is megcsappant, akik minden évben csatlakoztak a Mikuláscsomag-gyűjtő akciónkhoz, mert a home office átírta az eredeti forgatókönyvet. Szerencsére 5-6 cég most is mellettünk maradt, továbbra is örömmel jöttek, hozták nekünk az ajándékokat, hogy a Télapó elvihesse a különböző gyermekotthonokba. De miután jól megpakoltuk szeretett Mikulásunk kiapadhatatlan puttonyát, nekünk még nem ér véget az év. December 14-éig még mindenki elküldheti hozzánk ajándékait, amiket még karácsony előtt eljuttatunk a nélkülöző gyerekeknek, rászoruló családoknak. Tavaly több mint 800 gyermeknek tudtuk ily módon teljesíteni a karácsonyi kívánságát, de nagyon bízom benne, hogy ezt a számot idén sikerül túlszárnyalnunk” – mesélt decemberi megsokszorozódott munkájukról a Tündérpakk Alapítvány vezetője.

 
Lehoczky Rella

Akkor és ott csak a mosoly engedélyezett!

Évek óta dolgozunk együtt, de az első közös ünneplésünket végigsírtam. Ötpercenként ki kellett mennem a gyerekek mellől, mert nem bírtam könnyek nélkül. A sajátjainkkal egykorú óvodások és kisiskolások ölelgettek szorosan, alig akarták elengedni a kezem, beleültek az ölembe, játszani és táncolni hívtak. Úgy néztek a Mikulásruhába bújt férjemre, mintha maga a Megváltó jött volna el hozzájuk, hogy egy röpke együtt töltött órácskával szebbé tegye a napjukat. Tökéletes gyerekek, akiket bántalmazás, elhanyagolás miatt emeltek ki a családjaikból, ahova valószínűleg soha nem is kerülnek vissza. Csodaszép, testileg vagy mentálisan sérült kisgyerekek, akikről szüleik lemondtak. De jártunk már a felnőtt kíséret nélkül hazánkba érkező bevándorló gyerekeknél, akiknek hatalmas szenzáció és kuriózum volt ez az ünnep. Mentünk súlyos mentális zavarokkal küzdő kamaszokhoz vagy fogyatékkal élő kisiskolásokhoz. Mindenhol ujjongva örültek nekünk (persze inkább a Mikulásnak), és nemcsak azok, akiket megajándékoztunk, hanem azok a felnőttek is, akik kivétel nélkül kedvesen fogadtak bennünket, és akik nap mint nap azt teszik, amit mi csak néhány órán át az évben: szeretettel és türelemmel gondozzák a gyermekeket. 

Minden évben tanít ez a nap

Férjemmel mindig a legnagyobb titokban készülünk, nehogy a gyerekeink rájöjjenek, kivé változik az édesapjuk ezen a napon. Én széles mosollyal lépem át a ránk várók küszöbét az öreg Mikulás háta mögött, és szorgos léptekkel viszem utána százfele a gömbölyű zsákot. Ma már nem sírok. Mert ahogyan a Télapónak, úgy nekem is az a feladatom, hogy abban az egy órácskában jól érezzük magunkat a gyerekekkel. Minden évben egyre hangsúlyosabb leckét tanít nekem ez a nap.

 
Lehoczky Rella

Az idei több szempontból rendhagyó ünnepnek számított: azt hiszem, még inkább szükség volt arra, hogy az én különleges Mikulásom ellátogasson az izgatottan várakozó gyerekekhez, és felnőttekhez, akiknek 2020-ban oly kevés felhőtlen örömben volt részük. Ha lehet, idén nekem is még jobban esett adni valami olyan csekély dolgot, amiből a jövő évre is bőven meríthetek. Szeretem az összes december 6-át.

Adni jó! – elcsépelt, mégis végtelenségig igaz kifejezés,

ami a koronavírus-járvány miatt méginkább felértékelődött.

2020 bebizonyította, hogy mennyire szükségünk van egymásra: egy édességgel és mandarinnal teli Mikuláscsomagra, egy idegen gyermek karácsonyi kívánságának teljesítésére, egy tál meleg ételre annak, aki éhes, egy szatyornyi kedvességre, aki épp karanténba kényszerült, néhány jó szóra azoknak, akik nem találkozhatnak szeretteikkel. Aprócska segítség, parányi figyelmesség, amelyek nélkül nem bírtuk volna ki az idei, mindenki számára megterhelő, lehangoló, félelmekkel teli évet. De még nincs vége! Tégy, lépj, adj – karácsonyig még van időd! 2021-ben pedig összesen 365 napod lesz arra, hogy valakinek, valakiknek szebbé varázsold a perceit!

Jövőre legyél minden nap Mikulás!

 Ajánljuk még:

BORBÁS MARCSI: MINTHA VÉDŐANGYALOK TERELNÉNEK – EXKLUZÍV INTERJÚ
DÍSZÍTHETJÜK A FÁT, KÉSZ VAGYOK MINDENNEL! – EGY HÁROMGYEREKES ANYA 2020-AS KARÁCSONYMENTŐ AKCIÓJA
LEHET-E A KOSZORÚ EGY VONAL? A JELENTÉS VÉSZ EL, HA MINDENT ÚJRAGONDOLUNK

 

„Meg kell találni a darabokat, amitől olyan a kavicsember, mintha megmozdulna” – Interjú egy kavicsművésszel
Furmen Erzsébet a természetet hívta segítségül művészetéhez: érintetlen kavicsokból készít képeket, amelyek egytől egyig békességet árasztanak, nyugalmat sugároznak, megmelengetik az ember lelkét. Olyan alkotások ezek, amikben hosszú percekre jólesően merülhetünk el. Ezeknek a különleges, statikus, mégis dinamikus, lendületes képeknek az alkotójával beszélgettem. 

 
X
Már követem az oldalt