Borbás Marcsi: Mintha védőangyalok terelnének – Exkluzív interjú

Üdeség és hiteles jelenlét: minden munkájára érvényes, hiszen egyéniségéből és az emberek iránti kíváncsiságából fakad.

„Azt a tulajdonságomat szeretem a legjobban, hogy szeretem az embereket”

– mondja Marcsi, aki elsősorban televíziósnak vallja magát mai napig is. A sokszereplős portréműsortól (Családmese – Hír TV) és a közéleti vitaműsortól (Négy szellem – MTVA) a napi 16 órás élő adásokig, az ismeretterjesztő filmsorozatig (Főtér – MTVA), végül pedig a magyar kulturális és gasztronómiai hagyományokat feldolgozó, dokumentum értékű sorozatáig (Gasztroangyal – MTVA) sokféle téma hiánypótló feldolgozásával lopta be magát a magyar nézők szívébe.

Igazi bika, aki négy lábbal áll a földön, és elvileg állandóságra született, ehhez képest egész eddigi életútja az örök megújulásról szól – mintha kifejezetten önmagát provokálta volna egy életen át.

„Visszanézve, az egész pályám olyan, mintha a védőangyalaim tereltek volna és mutatták volna az utat.

Például a Vörös és fehér borászmagazint akkor indítottam el – természetesen egy sommelier-képzés után –, amikor még senki sem foglalkozott a borral, a Gasztroangyalt pedig akkor, amikor még senki sem figyelt oda a konyhakertre, senki sem foglalkozott a minőségi élelmiszerrel, és a magyar vendéglátás a mélyponton volt. Ugyanígy, régóta éreztem, hogy már nem akarok utazni – aztán persze még tizenévig utaztam – és milyen érdekes, hogy most, amikor megálltam, rá két hónapra beütött a világjárvány. Tehát, ha akartam volna sem tudtam volna már utazni.”

A Gasztroangyal „nagyszünetében” új gyermek született: az egy.hu. Borbás Marcsit egységben gondolkodó alkotóként ismerhettük meg: a portál ötlete régóta dédelgetett álomból fakad, ám a nevet férjének köszönheti.

Az egy motívuma végigkíséri életét, igazi mesebeli varázserővel bír, minden fontos pillanatban ott van.

„Hiszek a Gondviselésben. Nem is tudnék másban hinni. Úgy érzem, kapom előre a dolgokat, nem vagyok egy merev tervező típus. Ha például jön két-három olyan jel, hogy ezt vagy azt nem kéne, akkor én elengedem. Az egy.hu-ban olyan médiaplatformot alkottunk, amelyen az eddigi életpályámra jellemző sokszínűség megjelenhet.” A varázslat tényleg működött: a „keresztelőhöz” szabad domain is kellett, és kalandos körülmények között végül sikerült fészket rakni a világhálón.

Mi jött ezután?

„Rengeteg újat hozott az életembe az egy.hu” – vallja Marcsi, és ezzel többek között az online médiafogyasztásról szerzett tapasztalataira utal. Az utóbbi pár évben érezhetően megnőtt a türelmetlen reakciók aránya a médiafogyasztók körében, különösen a közösségi platformokon, holott az online szabadsága éppen elfogadóbbá kellene, hogy neveljen bennünket.

Nem beskatulyázni kellene, hanem nyitottá válni egymás irányába, a sokszínűségre.

Apropó skatulyák: éppen Marcsi életpályája az egyik legtalálóbb példa erre, hiszen sokan elsősorban főzőműsoraiból ismerik. Kevesebben tudják azonban, hogy a Szentendrei Skanzen tiszteletbeli néprajzosává avatta országjáró műsoraival végzett felbecsülhetetlen minőségű és mennyiségű néprajzi gyűjtéseiért. Ezek az anyagok ugyanis a magyar nyelvterület szellemi, tárgyi kultúráját és szokásait bemutató korhű dokumentumokként kerültek be archívumainkba. A Gasztroangyal egyik legnagyobb erénye valóban a spontaneitás: ezáltal tud valódi korrajzot mutatni a magyar vidék jelenlegi kultúrájáról.

Fotó: Krisztics Barbara

Mint Marcsi elmondja, életében a gasztronómia szeretete gyermekkori örökség. „A magyar gasztronómia alapja a bácskai konyha – mondta Gyula bácsi – és én erre nagyon büszke voltam, hiszen én bácskai lány vagyok” – teszi hozzá Marcsi, aki fiatal lányként Guller Gyula és Kalla Kálmán mesterszakácsok tanításaival felvértezve hatolt egyre beljebb a magyar gasztronómia varázserdejébe.

Valóban, Bácskában magyarok, svábok, délszlávok együttéléséből, a közelben lévő szegedi csárdavilág gazdag hagyományaiból táplálkozó konyhakultúra igazi kincsesbánya: minden jó minőségű alapanyag megtermett ezeken a tápanyagban gazdag földeken. Ebből a sokszínűségből már tizenévesen hobbivá ért benne a gasztronómia mélyebb megismerésének igénye, így nemcsak a magyar, hanem a teljes nemzetközi kulináris kultúrák iránt érdeklődött.

Országjáró műsorai ugyanakkor 18-20 évig minden héten különleges és igencsak fárasztó életformát kívántak. Miközben rengeteg helyszínt járt be, sokféle emberrel találkozhatott és a gyönyörű tájak szinte mindegyikébe beleszeretett:

„Minden egyes alkalommal, amikor odaértem egy helyszínre és körbenéztem, csak azt láttam, hogy de gyönyörű! Úristen! Én itt is tudnék élni…”

Végül az Őrségben raktak családi fészket. „Amikor 18 évvel ezelőtt megismerkedtünk a férjemmel, aki korábban Angliában élt, megegyeztünk, hogy ő mutat nekem érdekes helyeket Európában, én pedig megismertetem vele Magyarországot, a hazáját. Rögtön az egyik első utunkon az Őrségbe jöttünk és ez alkalommal meg is vettük ezt a házat.”

Amikor az adventről kérdezem, csak nevet, hiszen az utóbbi huszonévben utazások és folyamatos képernyős jelenlét határozta meg az adventi időszakot is. Így nem az a kérdés, hogyan szokta tölteni Marcsi az adventet, inkább az: hogyan szeretné.

„Az idei év az első, amikor én adventben itthon vagyok, de ez az advent merőben más. Most igazán van lehetőségünk elcsendesedni és magunkra figyelni.”

Valóban: meg kell tanulnunk újra egyedül lenni, egy kicsit magunkra figyelni, befele élni. Fel kell fedeznünk újra a dolgok értékét, kell tudnunk megköszönni és hálát adni, örülni annak, ami megadatik.

„Gyermekkorom óta őrzöm ezt a képet: a lemenő napban hazafelé tartó, megpakolt szénásszekerek tetején ott ült a megfáradt gazda, aki a maga csendességében, sietség nélkül hajtotta a jószágot és közben imádkozott, elrendezte belső dolgait. Amikor a saját helyzetünk igazságtalanságán háborgunk, csak gondoljunk bele, mi jutott elődeinknek: két világháború, egy holokauszt, Szibéria, Recsk, ’56, kisemmizés, kommunizmus, az első világháború utáni világjárvány… Talán ez az év tanít meg nekünk sok mindent, amit nagyanyáink még tudtak. Nagy árat fizetünk érte, de úgy tűnik, most jött el az idő, mert lassan minden, ami hozzáférhető, természetessé vált számunkra. Tapintatosságra és megbocsátásra tanít az idei advent.”

Mit tervez jövőre?

„Okos, együttérző szülőként szeretném nevelni ezt az EGY gyereket.”

Ajánljuk még:

Borbás Marcsi adventi ízutazásra hív minket

Hozzuk ki ebből a mostani, egyedi adventi időszakból a lehető legtöbbet: induljunk képzeletbeli utazásra az ízek, illatok, receptek segítségével. Idegenvezetőnk Antal Csilla lesz!