Díszíthetjük a fát, kész vagyok mindennel! – egy háromgyerekes anya 2020-as karácsonymentő akciója

Az idei karácsonyunk, ahogyan tavasz óta az egész év, más lesz, mint az eddigiek. Ősszel még nagyon bíztam abban, hogy az ünnepeket már együtt tölthetjük a négy nagyszülőmmel, akiket akkor már nem kell majd óvni a koronavírustól, de a mai nappal már erről is letettem. Megbeszéltük velük, hogy idén online-karácsonyunk lesz.

Nehéz ez nekik is, akik jócskán elmúltak már nyolcvanévesek, és nehéz a gyerekeimnek is, akik már nagyon szeretnék megölelni a dédiket. Nehéz nekem is. 2020-ban alig találkoztam velük személyesen, pedig ugyanabban a városban élünk mindannyian. Ha mégis, akkor csak maszkban és kellő távolságot tartva, néhány perc erejéig láthattam őket élőben. Tavasszal szomorúan, mégis fegyelmezetten integettünk mindegyikük erkélye alatt, az ő érdekükben nem lesz ez másként karácsonykor sem. Kibírjuk ezt is…

Mégis valamelyest szerencsés vagyok, hogy az én életemben eddig ez volt a legnagyobb változás, amit a koronavírus-járvány magával hozott. Több családtagom és barátom elkapta a koronavírust, aggódtunk értük rendesen, volt, hogy férjemmel és három gyerekünkkel együtt elővigyázatosságból karanténba kellett vonulnunk. Itt az advent, tegnap meggyújtottuk a koszorún első gyertyánkat.

Felőlem jöhet is a karácsony, az ünnep, amit minden évben annyira várunk! Mi már hetek óta készen állunk rá. 

Háromgyermekes anyaként semmit nem szeretek az utolsó pillanatra hagyni. Karácsonykor igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy ne kelljen rohanni, de most picit megijedtem attól, hogy korlátozzák a boltok nyitvatartását, még nagyobb tömeg lesz mindenütt, vagy a különböző futárszolgálatok nem bírják a megnövekedett rendelést, és nem érnek ide időben az ajándékok.

Vagy ne adj’ Isten történik velünk valami, ami miatt csak nehezített pályán érkezhet hozzánk a Mikulás vagy az Angyalka – sajnos ebben az áldatlan állapotban, amiben hónapok óta létezik a világ, már bármi megtörténhet. Újbóli iskolabezárások, karantén, kijárási tilalom.

Így idén jóval korábban, már szeptemberben elkezdtem kipipálni a karácsonyi bevásárlólistámat, és már novemberben a végére értem.

Mindennel kész vagyok! Már csak a sütés és a főzés vár ránk, de tulajdonképp nálunk már ma délután fel lehetne állítani a fát. Idén elmarad a karácsonyi vásár, ahol körbelengett bennünket a kürtőskalács- és forraltbor-illat. Nem megyünk a szokásos, ünnepi állatkerti sétára sem, és a karácsonyi mozit is elhalasztjuk. Nem ülhetik körbe velünk együtt az étkezőasztalt a testvéreim és családjaik, nem érkeznek hozzánk a nagymamák sem.

Halászléből nem kell húsz-harminc litert főznöm, elég lesz csak egy kisebb fazék, és a bénácska mézeskalácsainkat is csak online csodálhatják meg a rokonok.

Ha már így hozta az élet, nálunk már két hete teljes ünnepi díszben a ház, minden nap hallgatunk egy kis karácsonyi zenét vagy hangoskönyvet, többet kuckózunk be, még nagyobb feneket kerítve a megnyugvásnak. Amíg csak lehet, kimegyünk a szabadba, és messziről titkon belesünk a házak párás ablakain. 

A gyerekeink előtt direkt nem csináltunk nagy ügyet a koronavírusból. Tudnak mindent, ami rájuk tartozik, de soha nem akartuk őket feleslegesen nyomasztani. El kellett fogadnunk, hogy az ő gyerekkoruk szerves része a szájmaszk, a kézfertőtlenítés, az online oktatás, vagy épp az, hogy jó ideig nem találkozhatnak a családtagjaikkal. Leálltak az edzések, és hónapok óta nem szervezhetünk akármilyen programokat.

Ők sokkal rugalmasabbak, mint mi, felnőttek, le a kalappal a gyerekek előtt, hogy ilyen jól veszik a felmerülő akadályokat! Viszont megleptek, amikor összeültünk megvitatni a karácsonyi ajándéklistájukat, mert idén valahogy nem nőtt méteresre a cetli. Gyerekek, akik természetesen szeretnek sok ajándékot kapni, de kikerekedett szemekkel hallgattam, hogy

idén bizony a bábszínházi jegyek, strand- és trambulinpark-belépő, mozi és cirkuszi előadás szerepelt a kívánságaik között.

Nagy vágyuk, hogy születésnapi bulit szervezhessenek jó sok barátot meghívva. Csupa olyan esemény, ami 2020-ban rendre kimaradt az életünkből. Azt hiszem, a gyerekek ösztönösen érzik, hogy bizony ez a karácsony más lesz, mint a többi...

Érintésmentes szeretet, távolságtartó ölelés és szigorúan korlátozott ünneplés. Idén maradtunk egymásnak, mi, öten – talán még szorosabban, mint tavaly decemberben. 

Mindenem megvan. Évek óta nem kérek mást, csak hogy essen a hó egész karácsonykor! Sajnos régóta nem teljesül. De idén sikerül, majd meglátjátok! Viszont most az én listám bővült néhány tétellel. A térdig érő hó mellé szeretném, ha mielőbb eltűnne a vírus az életünkből, és végre biztonságban magunkhoz ölelhetnénk szeretteinket! Ezt kívánom minden ember helyett, minden emberért...