A meddőség egyre gyakoribb, de miért is? –  Interjú Dr. Balog Piroska kutatóval

Szocio

Egy.Életem

A meddőség egyre gyakoribb, de miért is? – Interjú Dr. Balog Piroska kutatóval

A meddőség mint jelenség egyidős az emberiséggel, azonban napjainkban egész Európában emelkedő tendenciát mutat a meddő párok aránya. Ebben Magyarország sem kivétel. Itthon a párok tizenöt százaléka, körülbelül 150 ezer pár lehet érintett. Ennek egyértelmű oka, hogy későbbre tolódik a családalapítás – mondja Dr. Balog Piroska, a Semmelweis Egyetem Reprodukciós nehézségek/meddőség kutatócsoportjának vezetője.

Tíz évvel ezelőtt dr. Balog Piroska egyik PhD-hallgatója, egy református lelkész kezdett a meddőség témakörében kutatni. Lényegében ebből nőtt ki a Reprodukciós nehézségek/meddőség kutatócsoport a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetében. Az interdiszciplináris kutatócsoportnak többek közt pszichológus, szociológus, lelkész, orvos tagja is van.

Dr. Balogh Piroska

 

Növekszik a meddő párok aránya – de miért?

Meddőséggel küzdő párok mindig is voltak. Már a Bibliában is találkozhatunk ilyen történetekkel (lásd Sára és Ábrahám története az Ószövetségben – a szerk.), valamint több száz éves írásos emlékeink is beszélnek a problémáról. Mint a pszichológus magyarázza, a meddőség összetett fogalom. Az angol infertility kifejezés (meddőség) a teherbeesés, a megfoganás elmaradását jelenti. Az infecundity (terméketlenség) pedig az élveszülés képtelenségét jelenti, vagyis ilyenkor megtörténik ugyan a megfoganás, de a terhesség spontán vetélésben végződik. Az elsődleges meddőség azt jelenti, hogy az illetőnek nincsen még gyereke, és legalább egy éven át tartó, védekezés nélküli szexuális élet ellenére sem jön létre a kívánt terhesség. A másodlagos meddőség egy vagy több élveszülést követően, egy következő, vágyott terhességre vagy élveszülésre való képtelenséget jelenti.

„Világviszonylatban 8-22 százalék a meddő párok aránya, de általánosságban azt szoktuk mondani, hogy a párok 10 százalékát érinti. Európában és a nyugati kultúrákban emelkedő tendenciát mutat, inkább 15 százalék a jellemző, és Magyarország is követi ezt a tendenciát” – mondja Balog Piroska.

Itthon legalább 150 ezer pár küzd ezzel a problémával.

„Húsz-harminc éve a meddőség nem volt ilyen gyakori, mint manapság. Ennek egyik oka, hogy a párok később vállalnak gyermeket. A tanulási időszak kitolódásával, a karriertervezéssel együtt jár az, hogy később kerül sor a családalapításra. A meddőségi gondok gyakoribbá válásában persze az is benne van, hogy az elmúlt évtizedekben rohamosan fejlődött a termékenységi zavarok diagnosztikája és a kezelési lehetőségei. Magyarországon az első sikeres ART-eljárás (asszisztált reprodukciós terápia) 1987-ben zajlott, tehát körülbelül a 90-es évektől végeznek tb által finanszírozott ART-beavatkozásokat” – fogalmaz a Semmelweis Egyetem docense.

A különféle meddőségi kezelések során figyelembe veszik a nő életkorát. A 35 évnél idősebb nők már hat hónap védekezés nélküli szexuális élet ellenére elmaradt terhesség okán is megkaphatják az orvosi segítséget. A meddőségi kezelések ugyanakkor sokszor illúzióban ringatják a nőket a szakértő szerint azzal, hogy még van idejük, mert végső soron ott van a lombik lehetősége, és nem számolnak azzal, hogy a kezelések hatékonysága is csökken az életkor előrehaladásával.

„Azokban az országokban, ahol ijesztő mértéket ölt a népességfogyás, a népesedési politika része, hogy a párok minél könnyebben hozzájuthassanak az orvosi segítséghez. Vannak olyan nagy cégek például, amelyek felajánlják a nőknek, hogy fiatalkorban lefagyasztják a petesejtjeiket. Mások kampányolnak amellett, hogy ez már nem egyéni, hanem társadalmi kérdés, ezért a kormányoknak olyan intézkedéseket kellene hozniuk, amelyek felhívják a figyelmet, hogy a termékenységi időszak nem tágítható a végtelenségig, tájékoztatni kellene a fiatalokat arról, hogy milyen következményekkel jár, ha egy nő halogatni szeretné a gyermekvállalást” – véli Balog Piroska.

Nem végérvényes diagnózis

„Mind a nők, mind a férfiak számára stigmát jelent, ha kimondják róluk, hogy meddők. Olyan, mintha egyszeri és végérvényes diagnózis lenne, miközben, ha időben felismerik, sok esetben kezelhető. Ezért én szívesebben használom a termékenységi zavar kifejezést” – fogalmaz a szakértő.

Különféle modellekben gondolkozhatunk a termékenységi zavarokról. A biomedikális modell szerint a meddőség oka egyértelműen az emberi szervezet reprodukciós rendszerének zavara: azt meg kell találni, és a megfelelő kezeléssel megoldódik. „Ez nem veszi figyelembe a pszichés oldalt. De előnye, hogy ezen a területen az elmúlt években nagyon sok kutatás zajlott, sok szervi baj tényleg kezelhető” – hangsúlyozza Balog Piroska.

„Hátránya, hogy diagnózist alkot,

betegségstátuszba teszi az érintetteket, miközben ezek a párok egyébként egészséges tagjai a társadalomnak.

A betegségstátusznak önmagában is van egy stigmatizáló hatása, ugyanakkor ez kell ahhoz, hogy a megfelelő kezelést megkapják az egészségügyi rendszerben” – teszi hozzá.

A meddőség okai 30 százalékban női, 30 százalékban férfi oldalon keresendők. 20 százalék, amikor mindkét oldalon van akadály, és kb. 20 százalék, ami megmagyarázhatatlan orvosi szempontból. Ezt az utóbbi 20 százalékot ma funkcionális eredetűnek tartják. Ilyen lehet például az endokrinrendszer zavara, ami önmagában nem magyarázná a megfoganás nehézségét. E modell szerint férfiak esetében a hímivarsejt képzésének hiányosságai, női oldalról pedig a méhen belüli eltérések, a petefészek, petevezeték rendellenességei okozzák a zavart, de ezekre már jó megoldásokat kínál az orvoslás.

Ha egy pár bekerül az egészségügyi rendszerbe, első lépés a reprodukciós szervek kivizsgálása. Ez nőknél a méh, a petefészkek, petevezetékek állapotának, különböző fejlődési rendellenességeinek vizsgálatát jelenti. Férfiaknál a spermaképződést, a spermiumok formáját, számát, alakját vizsgálják. „Ezzel párhuzamosan a kivizsgálás során végig kellene menni a pszichoszociális, valamint az életmódbeli tényezőkön, de azt gondolom, hogy egyik sem kap kellő figyelmet – szögezi le a szakpszichológus. Mint mondja, életmód tekintetében a szélsőségek gyakran vannak jelen a termékenységi zavarokkal küzdőknél: az elhízás vagy a kóros soványság, a mozgáshiány vagy a túl megerőltető sport, továbbá a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás.

A meddő nők jobban szoronganak

„A mai modern szemléletben egy cirkuláris okságot feltételezünk, amelyben a biomedikális szemléletet kiegészítjük a pszichológiai tényezőkkel és életmódtényezőkkel is, tehát a személy pszichés jólléte, a személyisége, a stresszszintje, a megküzdési stratégiái mind-mind részesei ennek” – foglalja össze kutatócsoportjuk feladatát Balog Piroska.

„A biológiai és a pszichés tényezők egymást kölcsönösen befolyásolják. Ha valaki egészségkárosító életet él, az könnyen hozzájárul a hormonális rendszer felborulásához, az meg előbb-utóbb szervi elváltozáshoz vezethet. Utóbbira van orvosi megoldás, ugyanakkor, ha nem történik meg az életmódváltás, a probléma újratermeli önmagát” – magyarázza a szakember.

Kutatócsoportjuk összehasonlította meddőséggel küzdő nők és a termékeny nők mentális egészségi állapotát: mennyire szoronganak, depressziósak-e, mik a fő különbségek. Eredményeik szerint az elsődleges meddő nők szoronganak a leginkább, jobban, mint a másodlagos meddő nők, és a termékeny nőknek a legjobb a mentális egészségi állapota. (A kérdőíves vizsgálatban részt vevőket a Kaáli Intézetben, a Forgács Intézetben, valamint a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján kezelték.)

„Azt is igazoltuk, hogy a meddő nőkre a magasabb szocioökonómiai státusz volt jellemző, magasabb munkaórában dolgoznak, és magasabb a munkahelyi stresszszintjük, mint a termékenyeknek.”

Érdekes kérdés a párkapcsolati stressz is. Itt nem volt különbség a meddő, illetve a termékeny nők között, ugyanis a meddőség sokszor össze is hozza a párokat: van egy közös cél, amiért küzdeni kell” – részletezi az egyetemi docens. Vizsgálták a meddő nők szorongásával és depressziós tüneteivel összefüggésbe hozható stresszforrások szerepét. Érdekesség, hogy a termékenységi problémával küzdő nőknél a saját édesanyával való stressz hozzájárul az emelkedett szorongásszinthez.

Jóllehet a kezelésekben való részvétel nagyobb terhet ró a nőkre, a meddőség a párok problémája.

Akkor is, ha az derül ki, hogy orvosi szempontból csak a nőnél vagy csak a férfinál van nehézség. „Szükség van arra, hogy a párok pszichológiai segítséget kapjanak, amikor elkezdődik az orvosi segítségnyújtás, majd a sikeres megfoganással ne érjen véget, hanem a szülésig kövessük őket.

A leghatékonyabbak például a mind-body (test-lélek) terápiák, amelyek nagyon jól kiegészíthetik a medicinális beavatkozásokat, és segíthetik a sikeres teherbeesést” – véli a pszichológus.

„Ez egy hullámvasút, nagyon megterhelő folyamat. Krónikus krízisnek is felfogható.”

„A legtöbb esetben sikertelenségek hullámvölgyein át vezet az út a sikerhez. Először a beavatkozásokat követően jön a felfokozott várakozás, majd sikertelenség esetén a hangulatromlás, szorongás, depresszió” – teszi hozzá.

Az ’50-es években – a biomedikális modellel egy időben – került előtérbe a pszichogén modell. Míg a biomedikális modell azt mondja, hogy minden a testi okokkal magyarázható, a pszichogén modell szerint a meddőség mögött a pszichés okokat kell keresni. Ilyen okok lehetnek a női szereppel kapcsolatos elfojtott ellenérzések, az anyával való kapcsolódás zavara, ennek következtében kötődési zavar, az anyai minták, az anyaság és a szülés tudatalatti elutasítása.

„Nagyon sok terapeuta esetbeszámolóiból ismerünk ilyen történeteket, hogy

a terápia során valami megoldódik, és akkor bekövetkezik egy spontán várandósság”

– mondja Balog Piroska. „Ezt valójában úgy lehetne jól igazolni, hogy nagyon fiatal nőket alaposan kivizsgálunk, a szomatikus státusz mellett a pszichológiai és életmódtényezőket is, majd évente, évtizedeken keresztül megismételnénk a vizsgálatot (longitudinális módon). Meddőség tekintetében ilyen, nagy elemszámú vizsgálatról nem tudok. Még nagyon gyerekcipőben járnak ezek a vizsgálatok” – szögezi le a kutató.

Éppen ezért ma az az elfogadott, hogy a pszichés tényezőket inkább a termékenységi zavar következményének tartják. Annak igazolására, hogy a pszichés tényezők a meddőségi zavarok hátterében szerepet játszanának, további vizsgálatok szükségesek.

Speciális társadalmi csoport

Általánosságban elmondható, hogy meddőségi kezeléseket gyakrabban vesznek igénybe magasabb végzettségű, magasabb jövedelmű nők/párok. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel járó, alacsonyabb szocioökonómiai státuszú nők körében kevésbé jellemző az orvoshoz fordulás, illetve amennyiben mégis belevágnak, korábban felhagynak velük. „Az elmúlt tíz évben sok kutatás zajlott a kognitív képességek, tanulási időszak, intelligencia és a meddőségi zavarok összefüggéseiről. Minél magasabb az intelligencia, annál tovább tanul valaki, kinyúlik az iskolai képzések időszaka, annál jobban eltolódik a családalapítás, annál gyakoribbak a meddőségi problémák” – sorolja a szakpszichológus.

A Reprodukciós nehézségek kutatócsoportban szeretnék folytatni, kibővíteni a vizsgálatokat. Céljuk, a fent már említett longitudinális kutatásokat végezni. „Ha megismételjük a vizsgálatot, akkor már lesz adatunk arról, hogy azok közül, akik anno termékenységi zavarral küzdöttek, kiknél lett sikeres a meddőségi beavatkozás. És így már jobban lehet ok-okozati összefüggéseket keresni, hogy miben tért el az a csoport, akiknél sikeres volt a beavatkozás, azoktól, akiknél nem jött létre a vágyott terhesség” – teszi hozzá.

2022. július elsejétől kizárólag az állami meddőségi klinikákon lehet mesterséges megtermékenyítést végezni. A kormány több magánszolgáltatót (például Kaáli Intézet) állami kézbe vett. Az államosítást sok kritika érte, egyesek szerint így csak növekednek majd a várólisták. Sok babára vágyó pár a megváltozott helyzet miatt külföldi klinikákhoz fordul segítségért. „A jelenlegi törvényi szabályozás szerint öt alkalommal engedélyezett TB-támogatott formában az asszisztált reprodukciós ellátás (lombikprogram esetében öt, inszeminációkor hat – a szerk.), azzal a kiegészítéssel, hogyha az öt eljárásból legalább egy sikeres, azaz megszületik a baba, akkor a második gyermekvállalás esetén még négy további kezelést finanszíroz az állam A beavatkozás megkezdését a nő 45. életévének betöltéséig engedélyezi a jogszabály” – fogalmaz Balog Piroska. Hozzátette, ha az államosításnak az a célja, hogy minél többen és minél szélesebb társadalmi rétegek részt vehessenek ilyen kezelésekben, és az orvosi kezelés mellett az érintett párok megkapják a megfelelő pszichés támogatást is, akkor ez lehet egy jó intézkedés.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt